A gépek finomhangolása teszi szerethetővé a munkát és az állattartó ágazatot

Mi a különbség a kényelmi precíziós felhasználó, és a tényleges, valódi precíziós gazdálkodó között? Hogyan teszi kényelmesebbé az állattartó telepek gépkezelőinek munkáját a modern technika? Umenhoffer Péter, az Axiál Kft. marketingigazgatója beszélt nekünk a hazai helyspecifikus gazdálkodás kihívásairól, az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon bemutatott gépeikről, valamint arról, hogyan segítik az új fejlesztések azt, hogy az állattartó ágazat is szerethetőbb legyen.

Két elismerésben részesült az Axiál Kft. az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok a Magyar Állattenyésztésért Termék Nagydíj pályázaton. Mivel érdemelték ezt ki, milyen előnyöket biztosít a CLAAS TORION SMART LOADING kezelőtámogató rendszer, illetve a Manitou MLT 730 115 V CP teleszkópos rakodógép az állattartók számára?

A pályázaton idén két rakodógépünk kapott elismerést. Bennük az a közös, hogy ergonomikus kezelőfülke és kezelőbarát rendszer teszi kényelmesebbé, illetve praktikusabbá a munkát. A technika fejlesztésénél egyre inkább a kezelő igényei a hangsúlyosabbak, ezért sok apróbb ötletet valósítanak meg. A finomhangolás célja, hogy minél inkább megkönnyítse a gépkezelő dolgát, és ő a lehető legprecízebben végezhesse el a feladatát.

A SMART LOADING összefoglalja a CLAAS gépoptimalizálásért felelős rendszereit a kerekes rakodóknál. A rakodási ciklusokat tökéletesen összehangolt automatikus funkciók teszik a lehető leghatékonyabbá, így tehermentesítik a gépkezelőt. A kanálautomatika, a kanálmérleg és a gémpozíciók is beprogramozhatók. A kanálautomatika segítségével el lehet menteni az emelőszerkezet alsó és felső pozícióját, ahová a joystick használatával az emelőszerkezet automatikusan és pontosan visszaállítható. Például, amikor a gép teli kanállal halad a terményszállító kocsihoz, csak röviden hátra kell húzni a joystick-ot, és az automatika az előre beállított felső pozícióba vezeti a terménykanalat. A manuális ürítést követően a gépkezelő röviden előre nyomja a joystick-ot, és a kanál automatikusan az előre beállított pozícióba és magasságba kerül. Ez tehermentesíti a gépkezelőt, ami növeli a hatékonyságot.

A kicsivel több, mint 7 tonnás Manitou rakodógép maximális emelési magassága 6,85 méter, teherbírása 3 ezer kg, emelési magasságon pedig 2 ezer kilót tud mozgatni. A könnyű kezelést JSM joystick biztosítja, és a kis belmagasságú istállóba, vagy keskenyebb bejáratú épületekbe is beférnek. Mivel a 116 lóerős Deutz Tier 4F motor hajtotta gépnek szűk helyen kell dolgoznia, a finom manőverezhetőség érdekében hidrosztatikus M-Varioshift hajtásátvitellel rendelkezik.

Egyre inkább azt látom, hogy nem a mechanikai újdonságok fejlesztése, hanem az elektronikai finomhangolás kerül előtérbe. Emelni és szántani tudtunk 20 évvel ezelőtt is, most már eljutottunk oda, hogy a jövőt a mezőgazdaság finomhangolása jelenti. Ez ugyanis a gépkezelőnek és a gazdaság vezetőjének egyaránt előnyös: nem kopik annyira a gép, az anyag, és a gépkezelő idegrendszere sem.

Miért különösen fontos a vállalatnak a hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési Napok rendezvényen való megjelenés?

Többek között azért is települtünk ki viszonylag nagy kiállítóterületre a gépeinkkel, mert több leányvállalatunk foglalkozik állattartással. A szarvasmarha-, a juh- és a sertéstenyésztésnél is látjuk, hogy a munkaerőhiány komoly kihívást jelent a gazdálkodóknak. Az általunk forgalmazott gépek pedig megkönnyítik a munkájukat. Ezért is kezdtük el tavaly decemberben a DeLaval fejőrobotok nyugat-magyarországi, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei forgalmazását. Szeretnénk, hogy a munkaerő ne hagyja el az ágazatot, és a modern gépek segítségével meg tudnánk tartani a benne dolgozó embereket. Mert ha egy gépkezelő egy jó ergonómiájú, kellemes munkakörnyezetben dolgozik, akkor szívesebben ül fel reggel az adott gépre, amire jobban vigyázni is fog.

Mennyire vannak jelen az állattenyésztés gépei az Axiál Kft. gépválasztékában? Van megoldásuk a takarmányozásra, a bálázásra, az anyagmozgatásra?

A gépkínálatunkból szinte bármilyen állattartó telep teljes portfólióját le tudjuk fedni. Legyen szó takarmányozásról, trágyakihordásról, traktorról, csúszókormányzásos rakodógépről, önjáró takarmánykeverő-etető kocsiról, a teljes vertikum megtalálható nálunk.

Az eladásaikat nézve mennyire változik a precíziós gazdálkodásra alkalmas gépek aránya? Változott a gazdák hozzáállása az új technikához?

Egyelőre még nem igazán. Mi azt látjuk, hogy a helyzet lassan változik, mintha picit félnének az új technológiától a gazdálkodók. A legtöbben még mindig a robotkormányzás miatt, tehát inkább kényelmi eszköznek használják. De a változás elindult: míg néhány éve addig addig nem ült be a dolgozó a fülkébe, amíg nem ment benne a klíma, most ugyanezt tapasztaljuk a robotkormányzással kapcsolatban. Vannak gazdálkodók, akik élen járnak a fejlődésben: feltérképezik a földjeiket, terv szerinti kijuttatást végeznek, de ma még ők vannak kevesebben. Továbbra is több a kényelmi precíziós felhasználó, mint a tényleges, valódi precíziós gazdálkodó.

Mik a tapasztalatok a szaktanácsadás közben és után, látnak előrelépést? Nyitottabbak-e a gazdák a hozamtérképek és a helyspecifikus gazdálkodás felé?

Igen, egyre jobban, és ezért mi is teszünk: folyamatosan fejlesztünk azért, hogy minél jobban ki tudjuk szolgálni őket. A precíziós munkacsoportunkban több kollégánk is foglalkozik helymeghatározás alapú szaktanácsadással. Egyre nagyobb az igény arra, hogy a gazda a kezébe kapjon egy pendrive-ot, beüljön a gépbe, és ne kelljen gondolkodnia azon, hogy például mennyi műtrágyát kell kijuttatnia, hanem azt az előzetes adatok és a beállítások alapján automatikusan a gép végezze el. Tervszerűen.

Tegyük fel, hogy egy gazda nem kényelmi felhasználója a precíziós eszközöknek, hanem valóban szívvel-lélekkel akarja csinálni a helyspecifikus gazdálkodást. Mit tapasztal, mi jelentheti ebben a legnagyobb akadályt?

Az adatok összefésülése nagyon komoly feladat. Egy írásvetítő működéséhez tudnám hasonlítani, amire annak idején a tanáraink feltették a különböző fóliákat. Az elsőn rajta volt egy matematika feladat, aztán az újabb fólia felhelyezésekor már a megoldások is látszódtak a kivetített képen. Így épül fel a területek feltérképezése is. Egymásra kerülnek a rétegek: a gyomtérkép, a talajmintavételezés térképe, az előző év hozamtérképe és a többi egyéb információ. Ezek összessége alapján nagyjából kirajzolódik, melyik terület milyen adottságokkal rendelkezik, hol, milyen tőszámmal lehet vetni. Ha pedig van multispektrális fotó, akkor az is kiszámolható, hogy hol, milyen mennyiségű nitrogént kell kijuttatni. Ez egy összetett folyamat, ami némi térinformatikai tudást is igényel. Ám a nagy digitalizációban sokan mégis elfelejtik, hogy ettől még ismerni kell a táblát: volt-e ott vadkár, a téesz idején hova öntötték ki minden héten a maradék vegyszert. Az ilyen tudás ma is százezrekről, milliókról dönt. Ha van a táblának előélete, az idővel hasznosul majd. Erre jó példa, hogy az Egyesült Államokban drágábban lehet eladni azt a földet, aminek van digitalizált előélete, amiről tudni lehet, mi és mikor történt rajta. Nálunk is ez lesz a jövő, mert a finomhangolással egyszerre lehet a munkaigényt csökkenteni, és a termésátlagot növelni. A két legfontosabb dolog a szakértelem és a figyelem: ha valaki bele akar vágni, számoljon azzal, hogy ezt nem lehet csak úgy hozzácsapni a meglévő munkatársak feladataihoz, mellékesen. Onnantól egy embernek kizárólag ezzel kell foglalkoznia, hogy a termelés pontos és hatékony lehessen.

(x)