A begyűjtött virágporokat vizsgálták a magyar kutatók

Eljött az ideje a vonatkozó jogszabályok megalkotásának: a méhlegelő virágport adó növényeit nemzeti kincsként kell kezelni és védeni egy szakértő szerint. Egy nemzetközi kutatásban az eddig méhlegelőként nem nagyon emlegetett növények fontossága is bizonyításra került: a zamatos turbolya, a tövises iglice és a lándzsás útifű is hasznos faj a méheknek.

A nemzetközi EU-INSIGNIA projektben magyarok is részt vesznek. A 2023-as környezetterhelési monitoringkutatásban 15 méhészetben gyűjtöttek mintákat. Magyarország a részt vevő 27 tagországból abba a négybe tartozott, amelyik az igényelt virágpor mintáinak 100 százalékát beküldte.

Az első eredmény a virágporokról érkezett. Kéthetente vettek mintákat, összesen 135-öt. Az első mintavétel május elején volt, az utolsó augusztus végén, így a korábbi, illetve későbbi minták most nem voltak a vizsgálat tárgyai. Megérkezett az 1261 sorból álló eredmény. Az adatok elemzése hosszabb folyamat lesz, de érdekességeket már most meg tudunk állapítani - fogalmazott a Magyar Mezőgazdaság cikkében Dr. Körmendy-Rácz János, az INSIGNIA kutatás magyarországi koordinátora.
Ahhoz, hogy pontosan megérthessük a számokat, a módszert is ismertetni kell.

Az eredmény minden mintában két méhcsalád átlagát jelenti. Azaz, ha azt látjuk, hogy Békéscsabán a negyedik mintavételben az olajretek (Raphanus sativus var. oleiferus) 63 százalékos részarányt mutat, akkor az azt jelenti, hogy az egyik méhcsaládban ennél nagyobb, a másikban ennél kisebb arányban szerepel. Azt azonban nem tudjuk, hogy mennyivel térnek el a családok az átlagtól. Azaz van olyan méhcsalád, amelyik egy napon (2023. május 1–4. között volt a mintavétel) több mint 63 százalékban gyűjti az olajretek virágporát.

A virágporminta egyetlenegy nap virágporhordásából képződött. A kéthetes ciklus mintavételei között lehetnek olyan növények, amelyeket gyűjtött a méh, de pont nem kerültek be, vagy nem a fontosságuknak megfelelően.

A másik megmagyarázandó a növények neve. A portugál laboratóriumban a növény genetikai anyagából kiválasztottak egy szakaszt (ITS2), és ezt a részt hasonlítják össze az adatbázissal. A vizsgálati módszer elég jó, a növényeket fajszinten azonosítja. A mi káposztarepcénk, a Brassica rapa subsp. oleifera, itt nem mutat különbséget a Brassica rapa subsp. rapa-hoz képest (tarlórépa), így az alfajt a helyi viszonyok ismeretében kell azonosítani - fogalmazott a szerző.

A módszer érzékenységét mutatja, hogy megkülönböztet három útifűfélét: réti, lándzsás és homoki útifüvet.

Adatok a vizsgálatokról

A jelen vizsgálatban két méhcsalád egynapos virágporgyűjtésének átlaga az alábbi növényeknél volt kiemelkedően magas: egy százaléknál magasabb átlaggal 175 növény szerepelt.

Látszik, hogy a fehér akác virágporforrásként is jelentős, ebben a kutatásban a tizedik helyre került. Két méhcsaládból az egyiknél a vizsgálat napján a behordott virágporcsomók összetételében a fehér akác több mint 42 százalékban volt jelen.

Azt is fontos megjegyezni, hogy az itt megmutatott 13 növényből csupán öt a termesztett növény. Ez megnöveli a hatóságként eljáró emberek, falugazdászok felelősségét, hogy a többi lágyszárú növényt se kaszáltassák le az agrárgazdálkodás nevében.

A fenti vizsgálatok bizonyossá tették, hogy eddig méhlegelőként nem nagyon emlegetett növények fontossága is bizonyításra került: zamatos turbolya, tövises iglice, lándzsás útifű stb.

Eljött az ideje a vonatkozó jogszabályok megalkotásának: a méhlegelő virágport adó növényeit nemzeti kincsként kell kezelni és védeni - írta a szerző: Dr. Körmendy-Rácz János, az INSIGNIA kutatás magyarországi koordinátora.