A borjúnak adott kolosztrum hasznosítását befolyásoló tényezők

A borjútakarmányozás egyik legkritikusabb összetevője a kolosztrum, mivel alapvető tápanyagokat biztosít az anyagcsere fokozásához és az emésztési tevékenység serkentéséhez. A kolosztrum a passzív immunvédelem forrása is, amely elengedhetetlen a borjú egészségének megőrzéséhez. Ezeket a tényezőket figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy a borjú a legjobban tudja hasznosítani ezt az értékes erőforrást.

A tehén kora

Ez a kórokozóknak való fokozott expozícióhoz kapcsolódik. A legtöbb 2 éves tehén kevesebb kórokozó ellen termel antitestet, mint az idősebb teheneknél. A harmadik vagy hosszabb laktációban lévő tehenek általában több immunglobulinnal (Ig) termelnek kolosztrumot, mint a fiatalabb tehenek.

A tehénnek az a képessége, hogy antitesteket szerezzen be

Olyan tehenekből kell származnia a tejelő tehenek borjaihoz használt kolosztrumnak, amelyek már több hónapja tejelő tehenek voltak, és ezért lehetőségük volt arra, hogy a tejtermékben endemikus patogén organizmusokkal érintkezzenek és reagáljanak (antitesteket termeljenek). 3-4 hetes száraz időszakra van szükség ahhoz, hogy a vérből származó antitestek koncentrálódjanak a kolosztrumban.

A folyamatos fejés (száraz időszak nélkül) csökkenti a kolosztrum térfogatát és az antitest-koncentrációt. Azok a tehenek, amelyek nagy mennyiségű kolosztrumot termelnek (több mint 8 kg), gyakran alacsonyabb koncentrációjú antitesteket termelnek, valószínűleg a hígítás miatt.

A tehén fejése ellés előtt

Az ellés előtti intenzív fejés a torlódások és kellemetlenségek enyhítésére nagymértékben csökkenti az ellés utáni váladék antitestek koncentrációját, így a borjú sokkal kisebb mennyiséget kap élete első 24 órájában, mint normál kolosztrum szoptatása esetén. Például az ellés utáni szekrécióban az Ig koncentrációja az ellést követő első 24 órában csak 1,6 g/liter lehet a körülbelül 68 g/liter érték helyett. Ennélfogva az intenzíven előfejt tehenek ellés után termelt váladéka kisebb értékű a borjú számára, mint az azonos mennyiségű normál kolosztrum.

Táplálás

A kolosztrum összetétele és minősége – egyéb gazdálkodási tényezők mellett – elsősorban az anyaállat táplálkozásától függ. Az anyaállat javult fehérje- és metabolizálható energiastátusza (ME)  javítja a borjak Ig-felhasználását akár az ellés utáni megnövekedett bélből történő felszívódás révén, akár a borjak fizikai állapotának és szoptatási képességének javításával. Ha ezeket a tápanyagokat nem biztosítják a takarmányból, az csökkenti a kolosztrum szintézisét, és befolyásolja annak minőségét. Ráadásul a magas termelésű tejelő teheneknél az anyagcsere-folyamatok felerősödnek más állatokhoz képest, így a nem megfelelő takarmányozás emésztési zavarokat okozhat, ami a kolosztrum összetételét és az állatok termelékenységét befolyásoló betegségekhez vezethet.

Oltás

Egy jó oltási program javíthatja a kolosztrum minőségét. A vakcinák serkentik a fokozott anyai antitest-termelést, és elősegítik a borjú passzív immunizálását. A száraz időszakban az anyát rotavírus, koronavírus, clostridium és Escherichia coli ellen be kell oltani.

Tisztaság

A piszkos kolosztrum beolthatja a borjú rendszerét olyan kórokozókkal, amelyek ellen a borjúnak nincs immunitása. A kórokozók jelenléte gyorsabban bezárja azokat az útvonalakat, amelyek lehetővé teszik az újszülött borjúban a kolosztális antitestek felszívódását. A sikeres kolosztrumkezeléshez ezért gondos odafigyelést kell követelni a kezek és a felszerelések tisztaságára, a fertőzött anyaállatok ellés előtti kezelésére, valamint a megfelelő tartósítási intézkedésekre és etetési protokollokra.

A kolosztrum bevitelének időzítése

Az Ig-felszívódás hatékonysága az ellés utáni első 24 órában 6 óra elteltével csökken, és 24 órás életkorban éri el a minimális szintet, a bélzáródásként ismert jelenséget követően. A kolosztrum első etetési kora és az Ig-felszívódás hatékonysága közötti kapcsolat többféleképpen magyarázható:

Az első a bélhám érése, amely kikapcsolja az abszorpciós mechanizmust, kivéve néhány olyan sejtet, amelyek még képesek a kolosztális Ig felszívódására.

Másodszor, a borjak vékonybelében megnövekszik az enzimaktivitás az előrehaladott életkorban (órák). Ezen a ponton az emésztőenzimek elkezdik az lg-t aminosavakra bontani, így megszűnik betegség elleni képességük.

Harmadszor, hosszú ideig tartó kolosztrumhiány esetén nagyobb esély van a védekező mechanizmus gátlására, ha a baktériumok, például az E. coli először lépnek be az emésztőrendszerbe. Ezek a baktériumok a bélfalhoz tapadnak, így gátolják a kolosztális lg későbbi felszívódását és megtapadását.

Az etetni kívánt kolosztrum mennyisége

Ez a tényező különösen fontos azoknál a borjaknál, amelyek nem képesek hatékonyan szopni anyaállatukat. Ebben az esetben a borjakat mellbimbókon, vödrökön, gyomorszondán keresztül stb. kell kényszeretetni, testtömeg-kilogrammonként 50-80 ml kolosztrummal. Ez általában biztosítja a szérum Ig magas szintjét 24 órás életkorban.

A kolosztrum etetésének módja

Egy vizsgálatban a borjak 42%-a nem tudott számottevő Ig-t felvenni, amikor 24 órán át szoptatni hagyták anyaállatukat. Az anyaállattól való elválasztás után 1 liter egyesített kolosztrumot etettek a következő 24 órában. A legtöbb borjú Ig-szintje emelkedett a második napi etetés után, de körülbelül 12%-uknál nem. Ezek 13%-a pusztult el, szemben az összes borjú 3,9%-ával. Összességében az összes elhullott borjú Ig-szintje kétharmada volt az életben maradt borjakénak. A tanulmány a következőket javasolja:

a borjak szoptatásának lehetővé tétele a borjak 40%-át megfosztja a megfelelő immunitástól; így a kézi etetés indokoltnak tűnik;

a kolosztrum 2. napon történő etetése sok borjúban javítja a vérszintet, és elősegíti az élhetőség tekintélyes szintjét még azoknál a borjaknál is, amelyek nem vesznek fel sok Ig-t.

A felesleges kolosztrum tartósítása

A felesleges kolosztrum tárolása és a fiatal borjak etetése népszerű gazdálkodási gyakorlat. Rendkívül ügyelni kell arra, hogy csak egészséges tehenektől származó kolosztrumot használjunk, mivel ez az út átvihet bizonyos betegségeket, például a Johne-kórt és a szarvasmarha-leukémiát.

A fagyasztás egyszerű és hatékony lehetőség nagyobb egységeknél (több mint 50 tehénnél). A kolosztrumhoz megfelelő sav, például 0,7 tömeg% propionsav hozzáadása túlságosan savas környezetet biztosít a nemkívánatos baktériumok szaporodásához. Erre a célra a magas nedvességtartalmú kukorica tartósítására rendelkezésre álló propionsav használható. A kolosztrum-tartósítószerre általában nincs szükség az év hűvös hónapjaiban, de tanácsos lehet a nyári hónapokban, amikor a magas hőmérséklet fokozhatja a fehérje lebomlását, és tönkreteheti a kezeletlen kolosztrumot.

Környezeti tényezők

A hőstressznek (38°C) kitett tehenek fehérje-, zsír- és laktóztartalma alacsonyabb lehet a normoterm hőmérsékleten (20°C) tartottakhoz képest. A hőstressz körülményei között előállított kolosztrum Ig-koncentrációja azonban nem volt alacsonyabb az újszülött borjak passzív immunizálásához szükséges minimális követelményeknél.

A hidegstressz viszont negatív hatással van a bél abszorpciós funkciójára, és így az 1°C-on tartott hipotermiás borjak szérumában a kolosztális Ig összes osztályának koncentrációjára. Ezért fontos, hogy a borjakat minden lehetséges eszközzel megvédjük a hidegtől, amikor magasabb immunitási szintet és jobb teljesítményt akarunk elérni.

(Forrás: dairyglobal.net)