A csökkentett talajművelés módszerei, feltételei és korlátai

A csökkentett talajművelés jelentősen hozzájárul a talajtermékenységhez. A mély és intenzív bolygatás mellőzése kíméli a talaj szerkezetét és a talajéletet, valamint megakadályozza a humusz lebomlását. Javul a talaj tápanyagtároló képessége, erózióvédelme és vízháztartása. Azonban az ekéről való lemondás bizonyos kihívásokkal is jár. Például növekedhet a gyomnyomás, vagy hatással lehet a tápanyagszolgáltató képességre.

Érdemes összefoglalni, melyek a csökkentett talajművelés előnyei. Az ÖMKi kiadványa megtette, ezt az anyagot szemléztük. 

A talaj szerkezete és művelhetősége

• Jobb talajszerkezet a növénytakaróval borított talajon történő taposás, valamint az intenzív és mély talajművelésről való lemondás által.
• Stabilabb szerkezet
• Kevésbé tömörödik
• Nincs eketalp

Humusz és talajélőlények

• A talaj kisebb levegőztetése gátolja a humusz lebomlását
• A sekélyebb művelési mélység megkíméli a földigilisztákat
• A talaj felszínén lévő növényi maradványok táplálékul szolgálnak a földigiliszták számára
• Talaj mikroorganizmusainak támogatása

Erózió elleni védekezés és vízháztartás

• A talaj felszínén lévő növényi maradványok védik a talajt az esőtől és a széltől
• Jobb a vízbeszivárgás heves esőzések esetén
• Kevesebb felszíni víz elfolyás és erózió
• Kevesebb pangó víz
• Jobb vízutánpótlás a mélyebb talajrétegekből szárazság esetén (jobb kapilláris vízemelés és hajszálcsövesség)

Klímavédelem

• Kevesebb a talaj szerves anyagának mineralizációja és ezáltal kevesebb CO2-kibocsátás
• Üzemanyag-megtakarítás a sekélyebb művelési mélységnek köszönhetően (a megnövekedett menetszám ellenére)

A csökkentett talajművelés kihívásai 

1. Gyom és árvakelés: az ökológiai gazdálkodásban a csökkentett talajművelés legnagyobb kihívása a gyomszabályozás.

• A gyommagok leforgatása nem lehetséges
• A vegetatív módon terjedő gyomokat (aszat, tarackbúza, szulákfélék, lósóska) és fényre csírázókat pl. a pitypangot) támogatja a forgatás elhagyása. 

2. Telepített kultúrák feltörése A második nagy kihívás az évelő kultúrák feltörése.

• Nincs „fekete ugar”
• Általában több menetet igényel
• Hosszabb száraz időszak szükséges a hatékonysághoz
• A legeltetés utáni taposási károk és sávok megnehezítik a sekély művelést. 

3. Növényi maradványok bedolgozása

• Nehézségek nagy mennyiségű növényi maradvány esetén (pl. szemes kukorica után)
• A növényi maradványok eltömíthetik a vetőgépet, a kapát vagy a fésűs boronát. 

4. Talaj felmelegedés, kiszáradás és tápanyag mineralizáció

• Tavasszal lassabban melegszik fel a talaj
• Lassabb a kiszáradás, ha a talaj nedves
• Későbbre tolódik a tápanyag mineralizáció
• A termesztett növények későbbi vagy lassabb kelése jellemző 

5. Változatos és rugalmas gépesítés

• Új gépekbe történő beruházás szükséges
• Nagy teljesítményű és mindig rendelkezésre álló gépekre van szükség
• Az időjárás befolyásolja a gépválasztást
• A szolgáltatók kevés tapasztalattal rendelkeznek a csökkentett talajműveléssel kapcsolatban

A különböző módszerek 

A csökkentett talajművelés és a direktvetés között különböző művelési intenzitású módszerek léteznek, a talaj megművelésének teljes mellőzéséig. A módszerek alapvetően a művelési mélységben és a megművelt talajfelület arányában térnek el egymástól.

A módszerek biogazdálkodásban való alkalmazhatósága

Néhány biogazda évek óta teljesen vagy részben elhagyja az ekét a talajművelés során. A direktvetés az ökológiai gazdálkodásban széles körben nem terjedt el - írták. Ez az módszer totális gyomirtó szerek, gyorsan oldódó nitrogén és trágyapelletek használatán alapul. Az ökológiai gazdálkodásban a direktvetés elsősorban vegetációban lévő takarónövénybe, késes hengerrel kombinálva jöhet szóba. Az ökológiai gazdálkodásnál fontos a mulcsvetés optimalizálása a gyakorlatban is alkalmazható módon, hogy a technológia el tudjon terjedni. Az új, csökkentett talajművelési rendszerek csak akkor érvényesülhetnek az ökológiai gazdálkodásban, ha a szántásos művelési módszerekkel megközelítőleg azonos termést hoznak, és hosszú távon nem okoznak komoly problémát a gyomnövények - írták.

Feltételek és korlátok

A csökkentett talajművelés módszereinek alkalmazása különböző feltételek meglétéhez kötött.

Megfigyelés és innováció

Ellentétben a szokásos szántásos módszerrel, a csökkentett talajműveléssel termelt növénykultúra sikere nagymértékben függ a gazdálkodó megfigyelő- és innovációs képességétől, valamint tapasztalatától. Előremutató munkamódszer, hosszú távú stratégia és nagy rugalmasság szükséges az elvégzendő művelés és az alkalmazandó gépek kiválasztása tekintetében.

Megelőzés és vetésforgó

Különös hangsúlyt kell fektetni a gyomok, betegségek és kártevők megelőzésére a csökkentett talajművelés során. A legfontosabb a megfelelő vetésforgó kialakítása.

Növénykultúra kiválasztása

A vegyes kultúrában gabonával, kukoricával és maghüvelyesekkel kialakított vetésforgót könnyebben át lehet alakítani csökkentett talajművelésre, mint a gyomokra érzékeny kultúrákat, például szóját, borsót önálló főnövényként, cukorrépát, napraforgót, kölest, lent, burgonyát vagy szántóföldi zöldségeket.

Kukoricamoly és fuzárium

• A kukoricamoly hatékony leküzdése érdekében a kukoricatarlót március vége előtt fel kell aprítani és lehetőség szerint a felszíni bedolgozást el kell végezni.
• A Fusarium betegségek terjedésének megelőzése érdekében a kukorica után nem szabad búzát vagy tritikálét termeszteni direktvetéses módszerrel.

A takarónövények előnyei

• Talajtakarás/erózió elleni védekezés
• Gyomelnyomás
• Talajlazítás
• Talajlakó élőlények tápláléka
• Nitrogénmegkötés
• Tápanyagok tárolása

Figyelembe kell venni:

• Vetésforgó kompatibilitást
• Megkéshet a vetés a csökkentett talajműveléssel végzett tarlóművelés miatt A hüvelyeseket is tartalmazó takarónövény beborítja a talajt, elnyomja a gyomokat és megköti a nitrogént a talajban.

Gyomszabályozás

• Törekedni kell az állandó talajtakarásra.
• A szalmaszáras és nagy lombozattal rendelkező kultúrák váltakozására.
• Tavaszi és őszi kultúrák váltakozására.
• Vetés előtti sekély műveléssel a gyommagok és árvakelés szabályozására.
• Magasra növő, nitrogént hatékonyan használó fajták választására, amelyek kezdetben gyorsan fejlődnek.
• Minél több takarónövény vagy takarmány célú köztes kultúra termesztésére.
• Tisztító kaszálásokra a takarmány célú köztes kultúrában.
• Alávetett növények alkalmazására, amelyek hatásosak a késői gyomnövekedés ellen és ritkás növényállományok esetén.

Betegségek és kártevők

• A vetésforgó növényfajspecifikus előírásainak betartása.
• Betegségeknek ellenálló fajták választása.
• Elő kell segíteni a növényi maradványok gyors lebomlását (mulcs és felületi bedolgozás).

Gyakorlati példák csökkentett talajművelésre 

A csökkentett talajművelés sikere nagymértékben függ a gazdálkodó tapasztalatától. Ezért célszerű egyszerűbb művelési módokkal kezdeni, mint például takarónövény mulcsvetése gabona után vagy választhatunk a gabonafélékből burgonya után, hogy később megbirkózhassunk a nehezebb változatokkal, mint például kukorica direktvetése vagy telepített kultúrák feltörése szántás nélkül - javasolta az ÖMKi összefoglalója. 

Ezenkívül a csökkentett talajművelést célszerű először kis parcellákon vagy egyes sávokon kipróbálni, és csak ezt követően nagyobb területeken alkalmazni. 

Takarónövény és köztes növények mulcsvetése 

Különösen száraz körülmények között elegendő a gabona betakarítás után a felszíni tarlóművelés (pl. kultivátorral vagy tárcsás boronával), hogy azután a hagyományos vetéstechnológiával köztes növényt vessünk. Ezt az eljárást már ma is széles körben sikerrel alkalmazzák. A takarónövénnyel ellentétben a köztes vetésű zöldtakarmány lehetőséget kínál a gyomokkal együtt történő kaszálás elvégzésére.

Alávetés 

Az alávetés általában szórva vetésként történik fésűsboronával vagy hengerrel kombinálva a már kikelt főveteményben, de sorba vetve is történhet. Az alávetett növények több előnnyel járhatnak, mint például a gyomelnyomás, a nitrogénmegkötés, a takarmányként való hasznosítás, valamint a talaj szerkezetének és termő képességének javítása. Ha az alávetést telepített gyepként meghagyjuk, egy talajművelési menetet megspórolhatunk és a vegetációs időszak hatékonyabban használható fel. A vízért- és tápanyagért folytatott verseny bizonyos körülmények között hátrányosan befolyásolhatja a főnövényt. 

Őszi kalászosok vagy hüvelyesek mulcsvetése burgonya vagy gyökérzöldség után 

A burgonya vagy gyökérzöldség betakarítása után a talaj már erősen fel van lazítva és nagyon jó feltételeket kínál a mulcsvetéshez. Felületi talajműveléssel a talaj kiegyenlítésre kerül, és optimális magágy keletkezik az őszi kalászosoknak vagy áttelelő maghüvelyeseknek. Ezt azonban meghatározza, hogy az elővetemény betakarításakor ne legyen mély tömörödés és alacsony legyen a gyomnyomás.

Gabona, repce és maghüvelyes keverék mulcsvetése 

Gabona, silókukorica vagy repce után gyakran elegendő egy egyszeri vagy kétszeri felületi tarlóművelés kultivátorral, tárcsás boronával vagy sekély lazítóval, az őszi gabona, repce vagy áttelelő keverékkultúra vetéséhez. A gyomnyomás azonban nem lehet túl nagy, a talajnak pedig száraznak kell lennie. Nedvesebb körülmények között inkább tarlóhántó ekét kell használni.

Őszi búza vagy kukorica direktvetése hengerelt takarónövényben 

Az első FiBL kísérletek azt mutatják, hogy bizonyos körülmények között lehetséges az őszi búza vagy a kukorica direktvetése takarónövénybe, és hogy a terméshozam a szántásos módszerhez hasonlóan alakul. A siker szempontjából meghatározó a megfelelő takarónövény kiválasztása, amely erőteljesen fejlődik és optimálisan elnyomja a gyomokat. Az őszi búzát kifagyó takarónövénybe, a kukoricát pedig áttelelő takarónövénybe vetik. Vetéskor a takarónövényeket késes hengerrel megtörik. Fontos, hogy az áttelelő takarónövény hengerezés után biztosan elhaljon, a nem áttelelő takarónövény pedig biztosan elfagyjon.

Ezenkívül a trágyázást direktvetéshez kell igazítani. Az elhaló takarónövény (főleg a hüvelyesek) jelentősen hozzájárul a főnövény nitrogénellátásához. A gazdaságban keletkező trágyát csak felületre lehet kihordani, az injektálók nem használhatók, mert az elmozdítaná a talajtakaró réteget. Az őszi búza esetében a talajtakaró réteg általában a tél folyamán teljesen lebomlik, így tavasszal elvégezhető a talajápolás. Mivel a mulcsrétegben a mechanikus gyomirtás kukorica esetében általában nem lehetséges, a mulcsvetést a szabálytalanul növekedett, áttelelt vagy erősen gyomos zöldtrágya esetén érdemes előnyben részesíteni a direktvetéssel szemben. Az ökológiai gazdálkodásban a direktvetés a gyakorlatban még nem tudott elterjedni.

Kukorica sávos vetése 

Száraz és meleg tavaszokon a kukoricatermesztés egyik változata lehet a sávos vetés. Ez a módszer azonban nagyon nehéz herbicidek használata nélkül. Ezért a sorok közötti zöld sávot is enyhén művelni kell. Ez történik például előzetes, felületi sekély kultivátoros tarlóhántással, vagy speciálisan erre a célra kifejlesztett lépcsőzetes sávos talajmaróval, ami egészen sekélyen műveli meg a zöld sávot. Telepített gyepnél a sávos vetés (hengerelt) takarónövénybe is történhet. Problémaként itt a sorok közötti újra növekvő takarónövény szabályozása merül fel.

Gyep feltörése mulcsvetéssel 

A csökkentett talajművelésnél nagyon nagy nehézséget jelent a telepített gyep feltörése. Amit az eke kompromisszumok nélkül egy munkamenetben elvégez, az a mulcsvetésnél hosszabb időn keresztüli több munkamenetet igényel. Ezen túlmenően a siker erősen függ az éghajlati viszonyoktól, az alkalmazott eszközöktől, a meglévő telepített gyep keveréktől és a gazdálkodó tapasztalatától. A sávos vetés és a direktvetés telepített gyepen jelenleg aligha kivitelezhető gyomirtó szerek alkalmazása nélkül. A feltörésre a legalkalmasabbak a támasztókerekes tarlóhántó ekék, amelyek maximum 10 cm mélységig vágják alá a zárt gyepfelületet és részben forgatják. Bár fekete tarlót így általában nem lehet elérni, a kukorica, a gabonafélék és a maghüvelyesek egyaránt jól termeszthetők. A feltörés másik változata a teljes felületű hántás sekély kultivátorral vagy sekélyszántó ekével. Ezzel a módszerrel azonban 2-3 menet szükséges növekvő művelési mélységgel. A kultivátor és a tárcsás borona általában nem ér el jó eredményeket, mert nem tudja teljes felületen alávágni a zárt gyepfelületet. A csapadékos tavaszi hónapok alatti feltörés elkerülése érdekében ezt ősszel már el lehet végezni és télen el lehet vetni egy őszi kultúrát vagy takarónövényt.