A csúcstechnika szerepe és alkalmazásának előnyei a szántóföldi növénytermesztésben

Cikkünk korábbi részeiben a helyspecifikus növénytermesztés jelentőségéről és a benne rejlő lehetőségekről, illetve a rendelkezésre álló adatgyűjtési módszerekről, valamint azok korlátairól írtunk. A sorozat lezárásaként, most egy szántóföldi helyspecifikus vetési kísérlet kapcsán mutatjuk be a helyspecifikus adatgyűjtés, adatfeldolgozás menetét, és a kísérlet eredményeit. A kísérleti terület kiválasztásakor meghatározó szempont volt, hogy olyan táblát válasszunk, melyről megfelelő mennyiségű, pontosságú és felbontású adat áll rendelkezésünkre. A területen 4 éve folyt hozamtérképezés. A talaj tápanyag-ellátottságnak megítélése érdekében bővített talajvizsgálatot végeztünk. A hozamtérképek olyan léptékű heterogenitást mutattak, hogy az 5 hektáronkénti talajmintavételt nem találtuk kellően részletesnek – mivel elfedte volna a változékonyságot. Bár továbbra is rács mintavételt alkalmaztunk, 3 hektárra csökkentettük a mintaterek méretét. A hozamadatokon hibaszűrést végeztünk, majd relatív hozamtérképeket készítettünk, annak érdekében, hogy az egyes táblarészek teljesítményét objektíven tudjuk megítélni. A hozamtérképeken megjelenő mintázat és hozam értékek ugyanis – értelemszerűen – függenek például a termesztett kultúrától, az évjárathatástól, abszolút értékben nem összehasonlíthatók. A relatív hozamtérképek révén a hozamadatokat újra osztályoztuk és meghatároztuk azokat a táblarészeket, melyek adott mértékben a tábla átlaga alatt, vagy felett teljesítettek. Műholdképek elemzésével a növényzet vegetációs aktivitását is térképeztük, több évre visszamenőleg, az adott kultúra vegetációs időszakában több időpontban. Hasonlóan jártunk el a vízhiány okozta növényi stresszre utaló mutatókkal is. A területen kormányautomatikával felszerelt gépek dolgoztak, melyek a mAXI-NET RTK korrekciós jelet használva, 2,5 cm helymeghatározási pontosságú adatállományt rögzítettek a munkavégzések során. Ezekből az adatokból pontos domborzatmodellt készítettünk a területről. Geostatisztikai elemzés segítségével elemeztük a rendelkezésre álló adatokat és kijelöltük azokat a táblán belüli részterületeket, melyek visszatérően a tábla átlaga alatti, vagy feletti hozamot produkáltak, vagy valamely vizsgált paraméter tekintetében visszatérő jellegzetességet mutattak. A lenti relatív hozamtérképen a zöld tartomány a táblaátlag feletti, a narancs és vörös részek az az alatti hozamot adó területeket mutatja.

A kísérleti tábla 2016-os kukorica hozam térképe és relatív hozamtérképe

  A kísérleti táblát két részre osztottuk, igyekezve úgy tenni ezt, hogy mind heterogenitását, mint hozamát tekintve minél inkább hasonló legyen a két fél. A 2016. évi kukoricahozamot tekintve a két fél átlagtermése között mindössze 0,01 t/ ha eltérést mértünk.  A táblára kukorica került vetésre. A déli táblafélen egyenletes 70 000 db/ha tőszámmal – mely a helyi agronómusok által került meghatározásra. Az északi félre szintén a helyi szakemberekkel együttműködve, 60 és 85 ezer db/ha között változtattuk a tőszámot, a fent ismertetett elemzések eredményeire támaszkodva. A jobb termőképességűnek ítélt részeken növelve, a jellemzően gyengén teljesítő foltokon csökkentve azt. Átlagát tekintve, a változó tőszámú részen 71 000 db/ha tőszám került elvetésre, tehát alig 1,5%-kal használtunk fel több vetőmagot, mint a homogén részen.

Az erőgép GPS vevőjéből származó adatokból készített domborzat modell és a helyspecifikus vetési terv.

  A 2017. évi kukorica betakarítását és hozammérését követően kiértékeltük az eredményeket. A tábla hozama alulmúlta az előző év hozamát, ami érthető, hiszen az ideális csapadékú 2016-os évet egy aszályos év követte, mintegy 200 mm csapadék hiánnyal a kísérleti területen. Ennek fényében különösen érdekes a két táblafél összehasonlítása. Jól mutatja a két rész eredményességének különbségét az ún. hatékonysági térkép, mely az egységnyi vetőmag felhasználással realizált hozamot szemlélteti. Minél sötétebb egy részterület, annál pozitívabb ez a viszony. Megfigyelhető, hogy ebből több található a változó tőszámmal vetett részen. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a tábla északi, észak-nyugati sarka e tekintetben kiemelkedő és nagy területen viszonylag homogén. Annak ellenére, hogy – vagy épp azért mert – ezen a területen egymás mellett a teljesen eltérő tőszámmal lettek vetve az egyes foltok. Ugyanez figyelhető meg a tábla észak-keleti, visszatérően gyengén termő sarkában is, ahol a legalacsonyabb, 60 000 db/ha-os tőszám adta relatíve – és abszolút értékben is – a legnagyobb hozamot. Ugyanakkor, ettől a saroktól nyugatra egy nagy egészen világos folt mutatja, hogy erre a területre a 80-85 000 db/ha-os tőszám már soknak bizonyult – legalább is az adott csapadékszegény évben.   Dr. Mesterházi Péter Ákos precíziós gazdálkodási csoportvezető Axiál Kft.