A fű és az energia – a gyepgazdálkodás kérdései, I. rész

Németország-szerte jelentősen megszaporodott a megújuló nyersanyagokkal üzemelő mezőgazdasági biogázüzemek fejlesztése. Az alapanyaghiány viszont, egyes régiókban már érezhetővé vált. Még ha jelenleg a silókukorica is a legmegfelelőbb növény, a biogázüzemek alapanyagát nem feltétlenül kell speciálisan termeszteni. A megfelelő gyepgazdálkodás révén a gyepterületeken keletkező biomassza kiegészítőként szolgálhat a biogázüzemekben a decentralizált energiaellátáshoz.

A jó minőségű alaptakarmány előállításához a szarvasmarhatartásban a gyepgazdálkodást intenzív gazdálkodás keretében érdemes végezni. Ez a fehérjetakarmányok jelenleg magas árai miatt egyre jelentősebb.

Mivel azonban az alaptakarmány iránti igény sokszor már az első két vágással is kielégíthető mennyiségi és minőségi szempontból, és mivel számos tejtermelő régióban a szarvasmarha-állomány az elmúlt években a teljesítmény fokozásával csökkent, jelentős mennyiségű felesleget termelnek. Ez az állattenyésztéshez már nem szükséges, egy lehetséges felhasználása pedig nem nyilvánvaló. Ráadásul környezetvédelmi-ökológiai okokból nem lehet az ilyen gyepet egyszerűen felszántani és más célra felhasználni. Mi lesz a két vágás után? Ez volt a kérdés már a DLG Grassland Konferencián 1998-ban.

Gyepnövekedés az emésztés szubsztrátumaként

Mára a németországi biogázüzemek 30-40%-a fűvel vagy fűszilázssal működik. A fűszilázs részaránya a teljes szubsztrátumban átlagosan 8 tömegszázalék. Baden-Württembergben ez a szint átlagosan 20%. A jó gyepellátotságú régiókban az arányok jóval 50% felettiek. 100%-ban füvet használó biogázüzemekkel azonban csak elszigetelt esetekben találkozhatunk.

Specifikus tulajdonságok, általános alkalmasság, hozamok

Jól gépesíthető és intenzíven kezelt területekre általában szükség van a gyepből származó, alacsony költségű biogáz előállításához. Ennek megfelelően egyrészt a biogázs-alapanyagként való felhasználása közvetlen versenyben áll a tejelő szarvasmarha-tenyésztésben a takarmányként történő felhasználással, másrészt a biogázüzemek számára történő fűtermesztés különösen vonzó a biogáz- és tejtermelést kombináló gazdaságok számára. 

Az első növedékek magas energia- és nyersfehérje-tartalmuk miatt nagyon jó takarmányminőségűek. Ezért különösen fontosak a tejelő szarvasmarhák takarmányozásában. A nem jó minőségű növedékeket viszont az állatok gyengébben alakítják át, de a mikroorganizmusok jól lebonthatják a biogázüzemekben. Ez a kombináció lehetővé teszi a versenyhelyzet enyhítését, és a betakarított termék minőségétől függően mindkét felhasználási lehetőség célzott koordinációval történő kielégítését.

A biogázüzemben az emészthetőséget, így a metánképződés sebességét és mértékét a növényi anyag kémiai összetétele befolyásolja. A mikroorganizmusok csak a szerves szárazanyagot tudják biogázzá alakítani, az olyan egyszerű molekulák, mint a szacharóz (cukor), gyorsabban bomlanak le, mint a viszonylag összetett vegyületek, például a cellulóz és a hemicellulóz.

A gyep összetétele befolyásolja a biogáz visszanyerési sebességét

Viszonylag hosszú biogázüzemi feldolgozás mellett a lassan lebomló anyag is jól emészthető, de a szubsztrátum minősége is fontos, valamint az üzemi technológia és a folyamatmenedzsment. A gyepgazdálkodás és az azt követő konzerválás befolyásolja az alapanyag minőségét. Az irányítandó és ellenőrizendő fontos tényezők közé tartozik a növényzet összetétele, a vágási időzítése, a darabolási hossz és a silózószerek használata. Ha nagy mennyiségű, nyersrostban gazdag szubsztrátot használnak, olyan sajátos tulajdonságokat kell figyelembe venni, amelyek az üzemi technológia adaptálását teszik szükségessé. Annak érdekében, hogy a fűszilázs megfelelően feldolgzható legyen, a fű méretét lehetőleg csökkenteni kell az üzembe helyezés előtt.

A termőhelyhez igazított fajok, fajták és keverékek mellett minden termésnövelő intézkedés, mint a műtrágyázás, a gondozás és a vágási rendszer kialakítása a sikeres gazdálkodás részét képezi. Ugyanakkor a nyershamutartalmat minimalizálni kell.

Ennek megfelelően be kell tartani a gyepápolás régóta ismert szabályait (kiegyenlítés és hengerezés), kerülni kell a gyep sérülését (pl. a munkaeszközök helyes beállításával), és/vagy a vágásmagasságot. a betakarítási munkák során általában figyelembe kell venni.

A hozamot - a termőhelyi tényezők mellett - a gyep botanikai összetétele is erősen befolyásolja. A kísérletekben a pázsitfűfélék és keverékek bizonyultak különösen alkalmasnak. Más felső fűfélék (csenkesz, agrostis és nádfű) viszont magas terméspotenciállal rendelkeznek, és magas metánhozamot adnak.

Hozamok

A teljesítményorientált tejelő szarvasmarha takarmányozásával ellentétben az összetevő-tartalom és a metánhozam közötti összefüggés kisebb, mint a hozam és a metánhozam között.

Az eredmények optimalizálásának lehetőségei mindenekelőtt a vágási rendszer megszervezésében rejlenek. A tejelő szarvasmarhák takarmányozására szolgáló fűvel összehasonlítva gyakran lehetséges egy vágással kevesebbet alkalmazni. Az optimális vágási időpont az állomány öregedési sebességétől függően is elhalasztható (különösen a perjefajtáknál). 

Az intenzíven kezelt állományok gyepnövekedése mellett sok gazdaságban olyan területekről is keletkezik alapanyag, amelyeket nagyon intenzíven használnak, és amelyekért nincs verseny a felhasználásért, mivel a tejelő szarvasmarha takarmányozása itt nem jön számításba. Ide tartoznak például az FFH élőhelytípusokkal rendelkező gyepek (pl. síkvidéki vagy hegyi kaszálórétk), amelyeket természetvédelmi okokból nem lehet tovább erősíteni, és csak nagyon későn lehet hasznosítani.

A tájápoló anyag a biogázüzemek szubsztrátumaként is szolgálhat. Az ilyen területek növekedése kb. a metánhozam 10-20 %-a az intenzíven használt területekről származó vágásokhoz képest.

A betakarítás módja, konzerválás, tárolás

A silózás számos különböző munkafázison keresztül valósul meg, ami magában foglalja a vágást, a begyűjtést, a szállítást és a konzerválást. A biogáztermelésre használt gyep optimális vágási időpontja a tejelő szarvasmarhák takarmányozása után három-négy nap legyen. Annak érdekében, hogy a szennyezettsége (homok) a lehető legalacsonyabb legyen, a betakarítás során legalább 7 cm-es vágási magasságot kell betartani, és a munkaeszközök helyzetét megfelelő módon kell beállítani a fordulásnál, rendképzésnél.

Az ilyen intézkedések csökkentik a gyep károsodását és elősegítik a növényállomány újbóli növekedését. Ezt a lehetséges zavaró tényezőt már a gyepek gondozásánál is figyelembe kell venni, például a vakonddombok vagy pocokdombok elegyengetésével.

A rövid aprítási hossz (5-7 mm) optimálissá teszi a fűanyagot a silózáshoz, és javítja az emészthetőséget az emésztőben.

Szilázsként konzerválják

A füvet általában szilázsként konzerválják a biogázüzemek számára. A tejelő szarvasmarhák takarmányozásához hasonlóan a jó silóminőség is rendkívül fontos, mivel a romlott fermentált szilázs jelentős veszteséget okoz a biogázhozamban a jó minőségű szilázshoz képest.

A cukortartalom mellett a gyep növekedésének nyersrosttartalma is befolyásolja az összenyomhatóságot, és kulcsfontosságú tényező. Mindkettő befolyásolható az optimális vágási idő kiválasztásával.

Silózáskor a cukrot az anaerob mikroorganizmusok tejsavvá alakítják. Ennek megfelelően a silózási folyamat szempontjából fontos a levegő gondos kizárása, amelyet már a töltés és tömörítés során is be kell tartani. A silóban a tömörítés javítható például az anyag rövid, 5-7 mm-es aprításával a feltáráshoz. Ez pozitívan befolyásolja a későbbi lebonthatóságot, mivel viszonylag nagy felületet kínál a baktériumok számára.

(Forrás: dlg.org)