A globális haltermelés tartja a lépést az igényekkel, ám a fenntarthatósága erősen kérdéses

A globális haltermelés további bővülése várható a következő évtizedben. A tenyésztett állomány korábbi robbanásszerű növekedése lassul és vadon élő halak halászata kiegyenlítődni látszik – olvasható az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új jelentésében. Egy friss kiadványuk, A halászat és akvakultúra helyzete a világban szerint 2030-ra a halászat és az akvakultúra összesített kibocsátása 201 millió tonnára nő majd. Ez a prognosztizált érték 18%-kal haladja meg a jelenlegi 171 millió tonna termelési szintet. A jövőbeni növekedés azonban folyamatos fejlesztéseket igényel, melyek magukba foglalják a halászati gazdálkodási rendszerek erősítését, a veszteségek és a hulladék mérséklését, illetve bizonyos problémák kezelését, mint az illegális halászat, a vizek szennyezése és az éghajlatváltozás, valamint a nem fenntartható halászat arányának csökkentése.

Trendek a globális halállományban

A FAO szerint 90,9 millió tonna vadon élő halat fogtak ki 2016-ban. Ez kis mértékűnek mondható 2 millió tonnás csökkenést jelent az előző évhez képest, mely az El Niño jelenségnek tudható be. Az 1990-es évektől kezdve egyébként lényegében változatlan a vadon kifogott halak mennyisége. Világszinten évtizedek óta folyamatosan növekszik a halfogyasztás, növekvő halállomány mellett (2016-ban elérte a 20,4 kg/fő értéket, szemben az 1960-as évek 10kg/fő adatával). A jelentés szerint 2016-ban az akvakultúrából származó termelés elérte a 80 millió tonnát, amely az ember által fogyasztott halak 53%-át adta. Bár az akvakultúra lassabb ütemben növekszik mint korábban – 2010 és 2016 között éves szinten 5,8 %-os növekedést mutatott, az 1980-as, ’90-es évek 10 %-hoz képest – de a trend marad pozitív előjelű az elkövetkező évtizedekben, különösen Afrikában.

A vadon élő halállományok állapota

A jelenlegi adatok szerint a FAO által nyomon követett legfontosabb halfajták mintegy 59,9 %-át halásszák biológiailag fenntartható és 33,1 %-át biológiailag nem fenntartható módon – mely jelenséget a jelentés „aggasztónak” nevez. Nem meglepő, alig 40 éve a FAO által ellenőrzött területek halászása 90%-ban volt biológiailag fenntartható, és csak 10% volt fenntarthatatlannak minősítve. A világ letérni látszik a fenntartható útról, figyelmeztet a FAO jelentése, káros túlméretezett kapacitásokat generálva és előidézve az állományok romlását. Túl sok hajó cirkál túl kevés halért – és hiába a javuló egyensúly és módszerek a fejlett országokban, ha a fejlődő világban ellenkező folyamatok zajlanak.

További kihívások

Az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés szintén aggodalomra adnak okot. Bár a kutatások azt mutatják hogy az éghajlatváltozás a globális fogásmennyiséget alig 10 %-kal változtathatja, a most megjelent jelentés jelentős eltolódást jósol a földrajzi eloszlás tekintetében. Kevesebb hal jut majd több halászattól függő forró égövi országba és több az északi mérsékelt területeken. Előtérbe kell helyezni az olyan megelőző intézkedéseket, melyek a tengeri hulladék és a mikroműanyag-részecskék csökkentésére irányulnak, és a „körkörös gazdaság” felé irányuló törekvéseket támogatni. Az egyszeri felhasználású műanyagoknak fokozatosan ki kell vezetni – javasolja a jelentés. Megállapítja továbbá, hogy a leginkább fenntarthatatlan módon kezelt halászati régió a Földközi-tenger és a Fekete-tenger, a Csendes-óceán délkeleti része, valamint az Atlanti-óceán délnyugati része.

Az életet jelentő hal

A halászat és akvakultúra helyzete a világban jelentés rávilágít a halászat és a haltenyésztés rendkívüli jelentőségére az emberek megélhetése szempontjából, különösen a világ legszegényebb térségeiben élő családok milliói esetében. Világszerte közel 60 millió ember (közülük 14 % nő) dolgozik közvetlenül a halászati és akvakultúra ágazatban, egy 362 milliárd dolláros iparágban. A hal rendkívül tápláló ételt jelent, mely az emberi táplálkozásban az állati fehérje 17%-át adja, továbbá emellett különösen fontos szerepet játszik a mikrotápanyag hiányosságok megelőzésében. A globális átlag azonban nem adja vissza, hogy a szegényebb országokban milyen kulcsfontosságú táplálékforrást jelent a hal, a valóság azonban az, hogy Bangladesben, Kambodzsában, Gambiában, Ghánában, Indonéziában, Sierra Leone-ben, Sri Lankán és több, kis fejlődő szigetországban a halak az ott élők fehérjebevitelének több mint 50%-át biztosítják.