A jó szigetelés hétpecsétes titkai

Persze a válasz lehet egész egyszerű is: „Minél vastagabb annál jobb!”. Ez egyrészről, csak a hőszigetelésre lehet igaz, másrészről napjainkra ennél előrébb tart már talán a világ a korszerű szigetelőanyagok, technológiák, hőtechnikai-számítások és laboratóriumi mérések révén.

Cikkünkkel egy viszonylag új szigetelési technológiát mutatunk be, mely szerencsére egyre ismertebb, de továbbra is sok mítosz lengi körül. Ez nem más, mint a szórt poliuretán szigetelés, ezen belül is, a zártcellás poliuretán hab (továbbiakban purhab). A későbbiekből kiderül, miért pont ezzel a cellaszerkezettel foglalkozunk.

Az első és talán legfontosabb lépés, ha az ember szigeteltetni szeretne, hogy meghatározzuk, milyen funkciót kell betöltenie a szigetelőanyagnak. Nincsenek csodaszerek, mindennek megvan a megfelelő felhasználási területe. A purhab alkalmas csapadékvíz elleni szigetelésre, hőszigetelésre és párakicsapódás megszüntetésére.

A hőszigetelés a legkézenfekvőbb funkció. Egy adott felületre felszórva, a műszaki adatlap paraméterei szerint képes az épület hőhídmentes szigetelésére. Azonban itt is célszerű az épület felhasználásának megfelelő vastagságú szigetelést választani a költséghatékonyság, illetve megtérülés miatt. Ez a tározóknál 2-3 cm, sertés- és pulykaólnál 3 cm-től, szarvasmarha- és baromfiólnál 4 cm-től megfelelő.

A párakicsapódás elleni védelem már egy összetettebb kérdés. Ez, ugye, nem vízszigetelés, így egy vékony réteg purhab a fémfelületen már megszünteti a felületi hő különbséget, és ezáltal a párakicsapódást. Azonban az esetleges tetőbeázás, ami eddig nem volt felfedezhető a kicsapódás mellett, az megmarad, mivel a teljes héjazat nincs lezárva, így a víz utat találhat benne.

Ezzel meg is érkeztünk a vízszigeteléshez. Itt is van egy minimális megkövetelt vastagság, azonban ennél az a legfontosabb, hogy a tetőszerkezet (héjazat, gerendák, szelemenek) minden része teljesen össze legyen zárva. A vastagságot a zárások határozzák meg. Amennyiben ezek a zárások nincsenek meg akkor a megfelelő vízszigetelés nem garantálható. Az épület állapotmegóvása érdekében fontos, hogy a vizet mindig ki kell zárni, hogy ne juthasson be a tetőszerkezetbe.  Itt kanyarodnánk vissza a cellaszerkezet kérdésére, ugyanis csak a zártcellás purhab vízzáró, a nyitott cellás nem.

Azon felül, hogy a zártcellás purhab ezeket, funkciókat jól megválasztva és megfelelően kivitelezve, betölti, van még pár előnyös tulajdonsága:

• Égésgátlóval ellátott, így fékezi a tűz továbbterjedését.
• Lépésálló, tehát járható felületeket lehet kialakítani vele.
• Páraáteresztő, mely tulajdonságának köszönhetően, nem fog gombásodni, penészesedni a felület.
• A kemény felülete miatt könnyen mosható, fertőtleníthető.
• A hagyományos szigetelőanyagokhoz képest nagyjából kétszeres a hőszigetelő képessége, így vékonyabb réteg is elegendő belőle (kevesebb helyet foglal, a rágcsálóknak nincs elég helye, hogy bele költözzenek, nem terheli nagyobb súllyal a fogadó felületet).
• A magas nyomású szóró berendezéseknek, és a gyors térhálósodásnak (néhány másodperc) köszönhetően, rövid kivitelezési idő (akár 300-500 m²/nap).

Mindezek ellenére, bármennyi jó tulajdonsága van egy anyagnak, mindenképpen be kell tartani a felhasználási feltételeket:

• Ha a fogadó felület nincs megfelelően előkészítve (poros, vizes, olajos felület), akkor nem lesz megfelelő a tapadás, így a szigetelőanyag el fog válni a szigetelendő felülettől.
• Mivel a purhab térhálósodásához kell egy minimum felületi hőmérséklet (13-15 °C), így hidegben és párás időben nem végezhető el megfelelő minőségben a kivitelezés.

Mivel egy épület szigetelése költséges és hosszú távú befektetés, mindenképpen azt javasoljuk, hogy megfelelő tájékozódás után, az előírt körülmények között, leellenőrizhető kivitelezővel és megfelelő tanúsítványokkal rendelkező alapanyagokkal végeztessenek csak kivitelezést.

(x)