A mechanikus gyomirtás elemei a gyakorlatban

A mechanikus gyomirtás központi eleme a sikeres szántóföldi gazdálkodásnak az ökológiai gazdálkodásban. A hagyományos mezőgazdaságban pedig a gyomok kémiai hatóanyagokkal szembeni ellenálló képességének növekedése és a felhasználható hatóanyagok csökkenő száma miatt egyre nagyobb az érdeklődés a növényvédelem kiegészítő komponenseként a mechanikus gyomirtás iránt. 

A szikleveles állapot elleni időben történő védekezés döntő fontosságú a mechanikus gyomirtás hatékonyságának szempontjából. Helytől függően az időjárási és talajviszonyok miatt az optimális használati idő nagyon korlátozott. Ezért fontos a helyszínnek megfelelő cégspecifikus koncepció kialakítása. Ebben a tájékoztatóban a tanácsadók bemutatják, mely szempontok állnak a középpontban a működési stratégia kidolgozásakor. 

A technológia használatának alapjai

A mechanikus gyomirtás sikerét számos tényező befolyásolja, például az időjárás, a talajtípus, a talaj állapota és a gyomfajták, valamint azok fejlettségi szintje. Ugyanilyen fontosak a gépbeállítások, a munkasebesség, az intézkedések ütemezése és végső soron maga a gazdálkodó is.A modern, működőképes technológia ellenére nem mindig sikerül elérni a kívánt szabályozási sikert, és nem sikerül elérni az elvárt területteljesítményt. 

A boronálás és a kapálás a vetés előtt kezdődik

A boronálási és kapálási technológia precíz és problémamentes működése érdekében a következő szempontokat kell figyelembe venni vetés előtt és alatt: 

Gondoskodni kell a megfelelő talajművelésről, magágykészítésről és vetésről. A vízszintes, jól tömörített, mély traktornyomok nélküli magágy, valamint az egyenletes magvetési mélység rendkívül fontos a mechanikus gyomirtó módszerek precíz használatához!

Lehetőség szerint a talajműveléshez széles gumiabroncsokkal vagy ikerabroncsokkal és abroncsnyomás-szabályozó rendszerrel ellátott „könnyű” traktorokat kell használni. Ez csökkentheti a mély sávokat és a talajtömörödést.

Vetés után érdemes lehet hengerelni

Ha a magágy túl durva, akkor vetés után érdemes lehet hengerelni. Ez jobb munkakörülményeket tesz lehetővé a következő mechanikai folyamatokhoz. Az erózió veszélyének kitett helyeken meg kell fontolni a hengerlést.

Ha a talajt szántás nélkül művelik meg, és mulcsozást alkalmaznak, a túl durva és hosszú növényi maradványok akadályozhatják a borona és a csoroszlyás kapa munkáját. Ez a növényi maradványok összehúzódását vagy a kapálószerszámok eltömődését eredményezheti. Mulcsozók, késgörgők vagy vágószerszámok használata a szerves anyagok aprításához javítja a mechanikai szabályozóberendezések működését.

A vetés és a kapálás technológiáját össze kell hangolni egymással. Ehhez meg kell egyeznie a vető- és forgácsoló egységek számának. A kapálószerszámok problémamentes használata érdekében a vetőegységeket pontosan a sortávolságra kell beállítani, és a nyomjelzőket megfelelően be kell állítani a pontos sorkapcsolat érdekében. Ez a gyakorlatban a leggyakoribb hiba! 

A párhuzamos vezetési rendszerekkel végzett vetés rendkívül előnyös a csoroszlyakapával végzett későbbi munkák során. Főleg a kormányrendszer nélküli csoroszlyakapáknál csökkenthetik jelentősen a vezető terheit a holtegyenes vetéssorok.

Az első vetőmagsort a tábla szélein kell elhelyezni olyan távolságban a tábla szélétől, hogy a csoroszlyakapa külső egysége zavartalanul működhessen. 

A fogas borona használatának alapelvei

Alapvetően meg kell jegyezni, hogy a fogas borona szabályozó hatása főként a még kisméretű gyomok szálas és szikleveles állapotában történő feldörzsölésén és irtásán alapul. Ezekben a szakaszokban a boronával menetenként 80 százalék feletti hatásfokot lehet elérni. A gyomok méretének növekedésével a tépő és kiöntő hatás nagyon gyorsan csökken.

Annak érdekében, hogy a borona műveleteit kifejezetten a szálas sziklevelű szakaszra ütemezzük, rendszeres szántóföldi ellenőrzésekre és az időjárás-előrejelzések alapos áttekintésére van szükség. Például a feketefű, a szélszár, a fehér lúdtalp vagy a göcsörtös fajok csak a szikleveles állapotig szabályozhatók a leghatékonyabban. 

A padlóra fektetett üveg- vagy plexilap segíthet az ütközés elleni küzdelemben. A gyomok korábban kelnek ki a tárcsa alatt, így könnyebb a boronálás ütemezése, különösen a preemergens vakboronálásnál.

A következő boronabetéteket az újra csírázó gyomokhoz kell igazítani

Figyelembe kell venni azt is, hogy minden alkalommal, amikor a talaj megmozdul, több gyommag kerül csírázásba. Ezért a lehető leglaposabbnak kell lennie. A következő boronabetéteket az újra csírázó gyomokhoz kell igazítani. 

A nagyobb gyomnövényeken a második levélpár környékén a borona vetőhatása jelentősen csökken. Ez a munkasebesség révén növelhető, de ez a kulturális kompatibilitás rovására mehet. Az előrehaladott stádiumú gyomnövények kihúzása jelentősen csökken az erősebb gyökeresedés miatt.

A borona kívánt intenzitása a munkasebességen, a munkamélységen és a gyártmánytól függően a rugó előfeszítésén vagy a kapák ütési szögén keresztül változtatható. A borona beállítását és a munkasebességet rendszeresen ellenőrizni kell a szántóföldön, és szükség esetén módosítani kell. 

A boronamenetenkénti 1 és 3 százalék közötti termésveszteség azonban gyakran elkerülhetetlen, a termés típusától és méretétől függően. Ha a veszteségek lényegesen nagyobbak, a beállítást és a munkasebességet korrigálni kell. A vetésnél 10-15 százalék körüli magasabb magmennyiséggel kell számolni az esetleges boronaveszteségekkel.

Sebesség

Nincsenek általános irányelvek a sebesség beállítására és a vezetési sebességre vonatkozóan. Számos tényező, például a borona gyártmánya, a talaj típusa, a talaj állapota, a gyomnagyság, a termés típusa és mérete döntő fontosságú. 

A termesztés korai, érzékeny szakaszaiban általában nagyon lassan, 2-5 km/h sebességgel kell haladni. Nagyobb művelési szakaszokban vagy mélyebben elvetett növények vakboronálásakor 5-10 km/h körüli munkasebesség lehetséges.

Csak késő reggeltől

Annak érdekében, hogy a leszakadásból eredő termésveszteséget a lehető legkisebbre csökkentsük, csak késő reggeltől érdemes gondozási intézkedéseket tenni, amikor a növények sejtnyomása csökken, és a növények rugalmasabbak. 

Ezenkívül a munkát lehetőleg napos, szeles időben kell elvégezni, hogy biztosítsuk a gyomok gyors kiszáradását.

A talaj felszínének száraznak és önthetőnek kell lennie a boronálás idején. Ha a talajviszonyok túl nedvesek, az időjárás instabil, és kevés a párolgás, kerülni kell a boronálást. Boronát csak akkor szabad használni, ha a forgalom lehetséges, a talaj önthető és az időjárás fagymentes, száraz és napos.

A kapa használatának elvei

Általában a lehető leglaposabbra kell vágni. Azonban mindig garantálni kell azt a célt, hogy a gyomokat a teljes területen levágják. Kerülni kell a túl mélyen végzett munkát, mivel egyrészt a magvak nagyobb eséllyel csíráznak, másrészt nő a vízveszteség. Az erózió veszélyével is számolni kell. 

Különféle aprítószerszámok, például lúdtalpszárak, lapos aprítókések vagy szögmérők állnak rendelkezésre a vetéssorok közötti területen. Ezeket a regionális talajtípusokhoz kell igazítani. Ha több rés dolgozik a sorok között, ügyeljen arra, hogy az osztók kellően átfedjék egymást, hogy biztosítsák a teljes felületű kapálást. 

A cél az, hogy az osztók a lehető legközelebb kerüljenek a terményhez, anélkül, hogy kiszóródnának vagy károsodnának. Kis művelési szakaszokban ezért védőtárcsák vagy védőburkolatok szükségesek a csoroszlyakapán. Ez különösen igaz a kameravezérelt csoroszlyakapákra. Lehetővé teszik nagyobb munkasebesség elérését, ami növeli a kiömlés kockázatát.

A napsütéses idő biztosítja a gyomok gyors kiszáradását

Az ápoláshoz hasonlóan a kapálás ideje is késő délelőtt vagy kora délután legyen. A napsütéses idő biztosítja a gyomok gyors kiszáradását.

Ha kamerás vezérléssel ellátott osztókapákat használ, győződjön meg arról, hogy a traktor alsó függesztőkar-támasztói reteszelve vannak, hogy elkerülje a nem kívánt oldalirányú elmozdulásokat. Az emelőrudakat úgy kell beállítani, hogy a kapa a talajfelszínnel párhuzamosan legyen vezetve, és egyenletesen tudjon behatolni a talajba. A felső függesztőkar segítségével a kapa vízszintesen állítható, vagy nehéz talajviszonyok esetén egyszerűen a szecskázórudak tetejére helyezhető. 

Számos eszköz áll rendelkezésre a vetéssorokon belüli gyomszabályozásra is. A talaj típusától, kultúrájától és fejlettségi fokától függően megemlíthető az ujjas kapa, a gördülőborona, a torziós kapa, a vontatóborona és a lapos borona, valamint számos egyéb boronatest.

A gyakorlatban a sortól függetlenül működő, a teljes felületen dolgozó fogas boronát elsősorban gabona mechanikai gyomirtására használják.

Vakboronálás preemergensben

Ha a gabonavetés után nagyon korai gyomnyomás jelentkezik, a kikelés előtti vakboronálás nagyon hatékony lehet. A borona mélységének beállítása azonban érzékenységet igényel. Lehetőleg a gabonát egy kicsit mélyebbre, 3-4 cm-re kell elvetni a biztonság érdekében. A borona precíz működéséhez vízszintes, jól tömörített tábla és egyenletes vetési mélység szükséges.

Ha nyomógörgős fúrási technológiát vontatóborona nélkül alkalmazunk, akkor a területen lapos gerinc vagy szalaghorizont keletkezik. Itt vakboronálás javasolt. Ez lehetővé teszi a gyomok hatékony betemetését a korai stádiumban mind a lapos gátakon, mind a gátvölgyekben. Ha a szalagprofilt a kikelés előtti szakaszban nem simítják ki, akkor a gabona túlságosan a gátvölgyekbe kerül, és a későbbi utóboronálás során megsérül. 

Kikelés után

Minden egyes boronáló lépéssel több gyommag csíráztat. Ezért a boronabetéteket az újonnan csírázó gyomokhoz kell igazítani. A növény boronálásra való érzékenysége azonban korlátokat szab a fejlődés bizonyos szakaszaiban. A kelés során (BBCH 9 - 10) a szem viszonylag érzékeny, ezért lehetőleg nem, vagy csak nagyon óvatosan kell ápolni. Az 1-2 leveles állapottól (BBCH 11-12) lapos, kis sebességű, kb.3-4 km/h-s boronálás lehetséges. A háromlevelű állapottól (BBCH 13) a szemek tűrőképessége javul, és könnyen lehetséges a boronálás.

Őszi kalászos boronálása ősszel

Ha az őszi gabonát korán, szeptember végétől október közepéig vetik, még ősszel szükséges és hasznos lehet a boronálás. Főleg, ha a fekete fű és a szélszár játszik szerepet. A tavaszi műveletek általában nem hoznak kielégítő védekezési eredményt ezeknél a fajoknál, mivel ekkor már túl fejlettek, és ezért szilárdan gyökereztek. Ezeket a fűféléket csak fonalas és egylevelű állapotban lehet boronával biztonságosan szabályozni. 

Az esetleges boronálási időszakok ősszel nagyon korlátozottak lehetnek, vagy az időjárás miatt egyáltalán nem létezhetnek. Ezek alapvetően az időjárástól, a talajviszonyoktól és a gyomoktól függenek. A túl nedves talaj, a túl kevés párolgás, a tartósan harmatos állományok, a rövid nappalok és az instabil időjárás nem teszi lehetővé a boronák használatát, vagy akadályozza a biztonságos szabályozást. 

Ha a talajviszonyok túl nedvesek, kerülni kell a boronálást. Az őszi boronálás csak akkor lehet nagyon eredményes, ha a forgalom megfelelő, a talaj önthető és az időjárás fagymentes, száraz és napos. A rendszeres terület-ellenőrzés és időjárás-előrejelzés elengedhetetlen. Még novemberben is előfordulhatnak kedvező boronálási időablakok, amelyeket érdemes használni. Fontos, hogy a gabona kellően regenerálódjon a tenyészidő végéig. 

Harcoló őszi kalászosok tavasszal

Az őszi rozsnak viszonylag sekély gyökerei vannak. Ez azt jelenti, hogy érzékenyen reagál az ápolásra, különösen tavasszal. Emellett a rozs erőteljes növekedésének, valamint a hangsúlyos növényhossznak és talajtakarónak köszönhetően kiválóan elnyomja a gyomokat. Ezért a legtöbb esetben nincs szükség tavasszal boronálni.

Az őszi árpa a tavaszi növényekre is érzékeny. Az intenzív ápolást kerülni kell. A korai vetés és az ebből eredő nagyobb gyomnyomás miatt ezért lehetőleg ősszel végezzük a boronálást. Tavasszal általában egy boronamenet elegendő a talaj fellazításához és a talajművelés serkentéséhez. 

A téli tritikálé és a tönköly boronálásra közepesen érzékeny. A túl gyakori boronálást tavasszal kerülni kell, és a talajművelés végére be kell fejezni. Mindkét típusú gabona viszonylag jó és korai gyomelnyomó képességgel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a boronálás intenzitása csökkenthető.

Az őszi búza viszonylag robusztus, tavasszal a talajművelési fázis végéig boronázható. A csírázás kezdetétől a gabona boronálását általában be kell fejezni.

Nyári kalászosok gyomlálása

A nyári kalászosok közül a tavaszi búza a legérzékenyebb a boronálásra. Az ápolás után legalábbis viszonylag lassan regenerálódik. A háromlevelű állapot előtt jobb, ha egyáltalán nem, vagy csak nagyon óvatosan ápoljuk. A tavaszi árpa a fejlődés korai szakaszában jobban kompatibilis a boronálással, és kifejezetten gyors növekedésének köszönhetően a boronálás után viszonylag gyorsan regenerálódik. 

A boronatolerancia szempontjából a zab középső helyet foglal el a korábban említett fajokhoz képest. Szokása, erőteljes növekedése és növényhossza miatt a zab lényegesen jobban elnyomja a gyomokat, ami alacsonyabb boronálási intenzitást tesz lehetővé. Elvileg a nyári kalászosokra is vonatkozik, hogy a boronálást legkésőbb a csírázás kezdetéig be kell fejezni.

A kevesebb gyakran több

Főleg az újonnan érkezők használják túl gyakran a boronát tavasszal őszi kalászosokhoz, mert félnek a túlzott gyomnövekedéstől. A túlzottan magas boronálási intenzitás a növekedés gyengüléséhez vezethet, ami befolyásolja a termést. Ezen túlmenően sem ökológiai, sem gazdasági szempontból semmi értelme az utolsó elhullott csalán vagy árvácska eltávolításának a termésből. Az apróvadak, például a barna nyulak és a talajon fészkelő madarak védelmét itt is figyelembe kell venni. Ez a borona körültekintő használatát igényli. 

A gabonatermesztésben a mechanikai intézkedések mellett a gyomok csökkentését megelőző intézkedéseket is alkalmazni kell. Ide tartozik a későbbi, késő őszi vetésidő, ami a gyommagvak lényegesen alacsonyabb csírázását eredményezi. Magasabb vetési mennyiségek a korai, magas talajárnyékolás elérése érdekében, valamint a gyorsan növő és hosszú növekedésű, planofil levélhelyzetű fajták vetése magas szintű gyomirtást eredményez.

A csillagos forgókapa támogatja a boronát

A fogas boronához hasonlóan a csillagkapa is sorfüggetlenül működik. A gördülő csillagok körülbelül 10 cm-re vannak egymástól. A kanálszerű hegyű, függőlegesen a talajba fúró hengeres szerszámok kéregbontó és -lazító hatást érnek el. 

A csillagkapa különösen hatékony sáros, kérges, vályogos és agyagos talajokon. Működési módjukból adódóan a gyomnövényeket elsősorban meglazítják, sőt néha gyökerestül is kitépik. A csillag-forgókapa azonban gyakran egy menettel nem tudja megközelíteni a fogas borona ellenőrzési sikerét. De ideális kiegészítője lehet a boronának.

Ennek a technológiának egy jó alkalmazási területe a gabona. A téli gabonaállományok, különösen az agyagos és agyagos területeken, tavasszal iszaposak vagy kérgesek lehetnek. Ezzel gyorsan a korlátok közé szoríthatja a fogas boronát. Itt tavasszal az első lépés a csillag-forgókapa használata. Második lépésben a gyomokat a fogas boronával könnyen ki lehet tépni és szabaddá tenni, hogy kiszáradjanak. Pozitív mellékhatása a talaj levegőztetése, ami elősegítheti a termés növekedését. Ráadásul a kanálszerű fogak sokkal jobban bedolgozzák a trágyát, mint a borona.

A csillagkapa viszonylag nagy, 15 és 20 km/h közötti sebességgel hajtható. E nagy tempó ellenére, vagy talán éppen ezért a kultúravédelem meglepően jó, még a kultúra érzékeny korai szakaszában is. A csillagkapa elvileg más kultúrákban is használható, például hüvelyesekben, cukorrépában és kukoricában. A csillagos rotációs kapa kevésbé alkalmas laza homoktalajra, mivel alig törik ki a talaj összefüggő részei. Ismételt áthaladással a gép túl mélyen dolgozik, ami károsodást és növekedési zavarokat okozhat. A mélység korlátozása érdekében a csillaggörgős kapán támasztókerekeknek kell lenniük. Egyes gyártók hidraulikus nyomásszabályozást is kínálnak a görgőcsillagokon a talajviszonyokhoz való jobb alkalmazkodás érdekében.

Gabonafélék gyökérnövényként

Elvileg a gabona gyökérnövényként is termeszthető. A gabonában lévő kapáló rendszerrel nagyobb gyomirtási siker érhető el, mint egy tiszta boronarendszerrel. Ezt mutatták az LWK Alsó-Szászország négyéves tesztjei. A kapálásnak vannak előnyei, különösen agyagos talajokon, ahol a fogas borona a feliszapolódás és a kiszáradás miatt gyorsan elérheti határait. 

De homokos talajon is alapvetően lehetséges a kapáló rendszer. A gabona aprítása jól kiegészíthető egy utólagos fogas boronával is. Amint azt az LWK Alsó-Szászország eredményei mutatják, a szabályozás sikere javítható, ha a fellazított vagy levágott gyomokat jobban kiszabadítjuk a talajból, és gyorsabban kiszáradnak. 

A gyakorlatban a 25 cm-es szemsortávolság megduplázása hatékonynak bizonyult. A kamera- vagy RTK-vezérlésű csoroszlyakapák megkönnyítik a kapálási munkát, ha a sortávolság szűk, és csökkenti a vezető terhét. Gabonaaprító rendszerben hosszabb időablak van az aprítás alkalmazására, mivel a darabolást szükség esetén még a gabona késői kihajtásáig lehet végezni. Ez különösen akkor jelenthet előnyt, ha az instabil időjárási viszonyok késleltették a kapálási műveleteket. 

Általában a lehető leglaposabbra kell vágni. Azonban mindig garantálni kell azt a célt, hogy a gyomokat a teljes területen levágják. A túl mélyen végzett művelés kerülendő, mert egyrészt a magvak nagyobb eséllyel kelnek ki, másrészt sok nedves talaj kerül a felszínre, ami negatívan befolyásolja a talaj vízháztartását. Ezenkívül megnő az erózió veszélye.

A vetési és kapálási technológiát össze kell hangolni

Figyelembe kell venni, hogy a vetési és kapálási technológiát össze kell hangolni, és az eljárási költségek viszonylag magasak. A gyakorlatban az aprítás általában 6 m munkaszélességnél történik. Ennek megfelelően a fúrást ezután 6 m munkaszélességben kell elvégezni. Az eljárás költségei nagyon magasak egy boronarendszerhez képest. 

Néhány gyártó azonban ma már érdekes megoldást kínál arra, hogy 6 m munkaszélességű, 3 m-es vetéstechnológiával kivett gabonát lehessen aprítani. A kapán lévő tolókeret-kombináció bonyolultabb kialakítása és a második kamrás technológia szükségessége miatt a magas beszerzési költségekkel is számolni kell. A 6 m-es forgóborona-fúró kombináció magas költségei azonban megszűnnének, és szükség esetén az ehhez szükséges erős és nehéz traktor is megszűnne.

Érdekes kompromisszumot jelent a fent leírt csillagkapa és fogas borona kombinációja. Az LWK Alsó-Szászország vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy ez a kombináció majdnem ugyanolyan magas szintű ellenőrzési sikert ért el a gabonában, mint a gabonakapáló rendszer. A hozamban alig volt szignifikáns különbség a két módszer között. Ráadásul ezzel a rendszerrel nagy területteljesítmény érhető el, és a beszerzési költségek is alacsonyabbak. Ezenkívül a szerves trágyák is viszonylag egyszerűen bedolgozhatók a csillagkapával. 

(Forrás: dlg.org)