"Fenntartható agrárium és környezet - az Óvári Akadémia 200 éve - múlt, jelen, jövendő" címmel rendezték meg a XXXVII. Óvári Tudományos Napokat a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán. Az eseményen több 100 értékes előadást hallgathattak meg az érdeklődők agrárműszaki, agrárökonómiai, vidékfejlesztési, állattudományi, élelmiszertudományi, növénytudományi, takarmányozási, vadászati, halászati és természetvédelmi szekciókban.
A Kisalföld.hu anyagát szemléztük. A megnyitó ünnepségen Prof. Dr. Ördög Vince, a Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskola vezetője és Dr. Szalka Éva dékán köszöntötte a vendégeket, közöttük akadémikusokat, a hazai agrárfelsőoktatási intézmények vezetőit, kutatóit. A tudományos konferencia szervezői és házigazdái Prof. Dr. Bali Papp Ágnes tanszékvezető egyetemi tanár és Dr. Molnár Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, kutatási dékánhelyettes voltak.
Az Óvári Tudományos Napok újra egy helyre gyűjtötte az agrárkutatókat - képünk illusztráció
Dr. Nagy István agrárminiszter nyitó beszédében áttekintette az európai felsőoktatás történetét, majd kitért Európa első, folyamatosan működő agrárfelsőoktatási tanintézményének, a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magánintézet, a mai Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar két évszázados történelmére. A jogelőd intézmény néhány évtized alatt nagy elismerést vívott ki magának az ország életében. Ennek, és kiemelt stratégiai szerepének köszönhetően 1850-ben Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet néven a 35 milliós Habsburg Birodalom egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézeteként működött tovább.
Nagy múlt, biztató jövő Óváron
Büszkén mondhatjuk, hogy az egész térség mezőgazdaságára, fejlődésére jelentős hatással volt. Európa szinte minden országából érkeztek hallgatók Óvárra – idézte fel köszöntő beszédében a múltat az agrárminiszter. Hangsúlyozta, hogy Mosonmagyaróvár a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjévé, igazi fellegvárrá vált. Azzal a szellemi tőkével, amit az elődöktől kapott, jól, és embert próbáló időkben is áldozatosan gazdálkodott. A nagy kérdés ma Magyarországon az, hogy hogyan lehet kialakítani a köz érdekét szolgáló, nagy szellemi vagyont birtokló oktatási intézményeket, és hogyan lehet bennük megerősíteni a minőséget, az értékes emberi erényeket képviselő szakembereket, és a jövőért felelősségvállalásra kész kutatókat - folytatta az agrárminiszter.
A jövőről azt mondta, hogy a magyar mezőgazdaság öröksége és teljesítménye alapján a gazdaság húzóágazata kell, hogy legyen. Ezért a stratégiában gondolkodó gazdasági szereplőknek be kell látniuk: ahhoz, hogy világpiaci tendenciákhoz igazíthassák versenyképességüket, elengedhetetlenek a technológiai fejlesztések, a piaci szereplők közötti együttműködés, vagyis az integráció erősítése. Az agrárszektor minden szereplője egymásra van utalva. Magyarország nemzetstratégiai célja pedig az, hogy a Közép-Európába silányabb minőségben érkező dömpingáruk helyett mi, magyarok hosszútávon legyünk képesek jó minőségű magyar élelmiszert előállítani.
A mezőgazdaságban is komoly kihívást jelent az agrárnépesség elöregedése. A versenyképesség javítása érdekében fokozott figyelmet fordítunk arra, hogy a fiatal és megfelelő szakmai felkészültségű termelők fejleszteni tudják a vállalkozásaikat. Ezt a célt pedig a magas szakmai színvonalú felsőoktatási intézményeink nélkül nem tudjuk elérni – mondta a miniszter.
A plenáris ülésen olyan témák kerültek terítékre, mint például a ló, a precíziós nemesítés és a precíziós mezőgazdaság, a közel-keleti nagyüzemi tevetartásra gyakorolt óvári hatás, vagy a közös, uniós agrárpolitika 2020 után. A Szigetköz térségében található Európa egyik legkiválóbb minőségű, és óriási méretű ivóvízkészlete, ezért idén egy új szekcióval bővítették a tudományterületek sorát: víz- és környezettudományi szekcióban is tanácskoztak a szakemberek.
Az Óvári Tudományos Napok előadásaiból több kötetet is kiadtak, ezeket itt találja meg:
Első kötet - plenáris előadások
Második kötet - élelmiszertudományi szekció