A szajkók elhullajtott magvaiból éled(ne) újjá az erdő

Veresegyház határában egy rossz egészségi állapotú fenyvest a szajkók segítségével kíván felújítani a Pilisi Parkerdő. Hogyan segítenek a szárnyas erdészek ebben a folyamatban? Mindenesetre a szajkó közreműködésével a tájidegen, gyenge egészségi állapotú fenyveseket elegyes erdőkké lehet alakítani őshonos lombos fákkal.

Erdőfelújításról akkor beszélünk, amikor egy már meglévő erdőben az állomány elöregszik, beteg, vagy idegenhonos egyedek alkotják, ezért valamilyen módszer révén új fákkal kell megújítani a területet. Ez történhet úgy, hogy az erdészek csemetéket vagy magokat ültetnek, illetve természetes úton, például az idősebb fákról lehulló makkokból sarjadó tölgyek esetében.

A segítőkész szajkók

Ennél is érdekesebb, amikor a szajkókat hívják segítségül.

Ez történt 2020 októberében, Veresegyház határában, amikor a Pilisi Parkerdő munkatársai szajkók számára készített, csermakkal megtöltött tálcákat szereltek fel, vadkamerákat helyeztek ki, és figyelték az eseményeket - számolt be a rendhagyó erdőfelújítási próbáról a magyarmezogazdasag.hu.

A szajkók hamar fölfedezték a lehetőséget, rákaptak a makkra, amit gondosan előválogattak, és csak az egészséges szemeket vitték magukkal.

A szajkó rendkívül sokoldalúan táplálkozik, tavasszal és nyáron rovarokat, hernyókat fogyaszt, de szívesen kifosztja kisebb madarak fészkét is.

Az év hidegebb felében vega lesz a szajkó

Ősszel és télen azonban áttér a növényi eredetű táplálékra, . Megfigyelték, hogy őszi makktermés hiányában a kukorica és a gabonafélék is szerepelnek az étlapján.

A makkterméses években az erdő talaján rengeteg kis éléskamrát hoz létre az elrejtett makkokból, amelyek bizonyos részéről elfeledkezik.

Ezekből tavasszal nagy eséllyel fiatal tölgycsemeték hajtanak ki. Különösen az elegyetlen erdei- és feketefenyvesekben meghatározó ez a folyamat, mert a fenyők lombján átjutó fénymennyiség elegendő a tölgyfacsemeték megerősödéséhez.

Sajnos az őzeknek, szarvasoknak csemege a csemete

Németországi tapasztalatok alapján hektáronként akár 600-700 csemete is keletkezhet így, ami már elegendő lehet az ilyen erdők fokozatos átalakulásához.

Hogy ez a természetes, „szárnyas” módszer miért nem játszik nagyobb szerepet az erdőmegújításban, abban elsősorban a nagyvadállomány a ludas, ugyanis az őzek, szarvasok előszeretettel visszarágják a csemetéket.