A termelők a biztonságos termelésre törekedjenek, ne tőzsdézzenek a gabonával és a műtrágyával

Az energiaárak csökkenése miatt, esnek a műtrágyaárak is, de rosszul dönt, aki túl sokat költ nitrogénre és a ként, magnéziumot, káliumot, valamint mikroelemet elhanyagolja. És az is könnyen pórul jár, aki még mindig szánt. Az okokat Vázsonyi László, a VulcanAgro Kft. fejlesztőmérnöke fejtette ki nekünk.

Milyen állapotban vannak a búza- és a repceállományok a tél közeledtével?

Az ideálisnál egy kicsit melegebb volt az ősz, korábban fejeződtek be a vetések. Az állományok szépen fejlődnek a még éppen elegendő csapadék miatt, bár a talajok nedvességtartalma nem túl jó. A felső 20-30 cm megfelelően átnedvesedett, de az altalaj továbbra is nagyon száraz. A hőösszeget bőven megkapták a növények, de néhol látszik egy kis tápanyaghiány. A levélanalízisek alapján a kén, a magnézium és néhol a nitrogén kezd hiányozni az állományokból, de még nem olyan mértékben, hogy negatív hatása legyen a várható termésmennyiségre. Meglátjuk, hogy tavasszal csak nitrogénre költenek majd a termelők vagy másra is. Szkeptikusak vagyunk, mert idén (is) minden a nitrogén körül forgott, ami - szerintem - idén az aszályproblémák jelentős részét okozta. Ám az állományok, ha a növényvédelmet mindenki be tudja fejezni, jól fejlett állapotban mennek majd bele a télbe.

Mire gondolt, amikor a túlzott nitrogénhasználat káros voltára utalt?

A magyar termelő jellemzően a tápanyagra szánt büdzséje 70%-át nitrogénre költi. A rendkívül magas inputanyagárak ezt az egyébként is káros arányt tovább rontották, most a rendelkezésre álló pénzek 80-90%-át fordítják nitrogénvásárlásra. Még inkább arra a nitrogénre költünk, amiből, ha aránytalanul sokat használunk, aszályérzékenységet okoz. Nagyobb lesz a zöldtömeg, több vizet párologtat a növény, ahelyett, hogy a termésnövelésre koncentrálna, és egy túlfejlett állománynál hamarabb megjelennek az aszály tünetei. Tipikus példája ennek az idei kukoricakrízis, bár ezt nyilvánvalóan nem lehet csak egy hatóanyagra fogni. A vízhiány, a nem megfelelő talajmunkálatok és innovációk együttesen eredményezték ezt.

Ma mindenki arra vár, hogy a műtrágyagyárak újra működni kezdjenek. A termelők tudják, hogy a korábban 300 dolláros gázárak 100 dollárig csökkentek és azt várják, hogy innentől a műtrágyaárak is zuhanni kezdenek. És ez be is következett, 20-30%-os árcsökkenést lehet egyik hétről a másikra tapasztalni. Túlkínálat van a piacon, mindenki próbál előre menekülni, a műtrágyagyárak próbálnak minden nap minél nagyobb mennyiséget eladni. A jelenlegi helyzet ugyanakkor mind a gyáraknak, mind a kereskedőknek veszteséget termel. A termelők pedig a csökkenő árak láttán kivárnak, ami tovább szorítja az árspirált lefelé. Jellemző, hogy a termelők nem a biztonságos termelésre törekednek, hanem tőzsdéznek a gabonával és a műtrágyával is.

Mire lehet ilyen körülmények között számítani?

Valóban csökkennek az árak és - szerintem - kínálat szempontjából nem lesz probléma, sokkal inkább kérdéses, hogy lesz-e elég pénz a vásárlásokra. Akkor lenne, ha több lett volna a betakarított termés vagy magasabbak lennének a terményárak, esetleg több finanszírozás érkezne a piacra, olcsóbbak lennének a kamatok, de jelen pillanatban a banki finanszírozás csökkenését látjuk. Egy-egy államilag támogatott konstrukció csak átmeneti segítséget hoz.

Felröppentek olyan hírek, hogy a magyar agrárium kibocsátása és bevételei akár ezer milliárd forinttal is csökkennek az aszály miatt, és ez a forrás borzasztóan fog hiányozni.

Ráadásul a szakemberek azt valószínűsítik, hogy a következő öt évben többször találkozunk majd az ideihez hasonló aszállyal. A hőösszegek rendkívüli mértékben megemelkednek, a csapadék eloszlása nagyon hektikussá válik, hónapig nem esik az eső, és ilyen helyzetben kellene a termelőknek valamilyen okos dolgot kitalálni. Nem könnyű helyzet.

Mi a VulcanAgro javaslata?

A tápanyagutánpótlásra, legyen az fejtrágya, lombtrágya vagy alaptrágya, szánt összeg 80-90%-át ne nitrogénre fordítsák. A nitrogén részaránya ne legyen több mint 50-60%. A maradékból inkább magnézium-, kén-, kálium- és/vagy mikroelem-tartalmú készítményeket lenne javasolt vásárolni.

Ilyen mértékben felborítani a növénytermesztés feltételeit tápanyagoldalról, óriási kockázatot jelent, de kockázatból már van elég, nem kell, hogy a rossz döntések erre még rátegyenek egy lapáttal. A régi gyakorlatok nem működnek.

Majd elindul a nitrogén alap- és fejtrágyázás előkészítése például a kapások esetében, amit mindenképpen kénes nitrogénnel érdemes megtenni. Legalább a leggyakrabban hiányzó tápanyagot, ként juttassanak ki, ami egyébként a növény aszálytűrését is segíti. Szakadjanak el a hagyományos mono-nitrogénműtrágyáktól és kénes műtrágyát használjanak. Sok ilyen található a VulcanAgro portfóliójában, mindenki válassza ki a magának megfelelőt.

A másik javaslatunk, hogy olyan komplex lombtrágyákat használjanak, amiben van magnézium, kálium, mert ezek azok az elemek, amelyek szintén ellensúlyozzák a nitrogéntúlsúlyt. Segítik a nitrogén beépülését, néha még el is nyújtják azt.

Ha pedig lombtrágyáznak, akkor találjanak egy olcsó, sokféle hatóanyagot tartalmazó készítményt, amit esetleg elfelejtettek kitenni az ősszel vagy nem volt rá pénz, Legalább állományban próbáljanak valamennyit pótolni belőle. Ebből is többfélét találnak a kínálatunkban. Sokezer termelőnek szállítunk, de képesek lennénk két-háromszorannyit kiszolgálni. Itthon gyártunk, van elég alapanyag, valóban csökkennek az árak, elérhető lesz mindenki számára.

Terjed az új szemlélet vagy a gazdálkodók újra azt csinálják, amit megszoktak?

Már most ősszel lehet látni, hogy sokan újra elhibázzák a talajelőkészítést. Ha a szántóföldeket járjuk, sokfelé ekékkel találkozunk, sokan szántanak. Ha a termelők nem értik meg azt, hogy a kukoricával, napraforgóval, szalmával takart talajokat nem szabad kinyitni, még ha később be is zárják azokat, újra bajba kerülnek. Az elhibázott műveletekkel 5-10 fokkal magasabb lesz a talajhőmérséklet, mintha szármaradvány takarná és hűtené a talajt. Ennek az az eredménye, hogy bár a szántás miatt az állomány fejlettségben 2-3 héttel meg fogja előzni azt a táblát, ahol csak később nyitják meg a talajt, de a vége bukás és egyre nagyobb bukás. A szántás miatt ugyanis hihetetlen mennyiségű vizet vesztenek a talajok.

Gondoljunk arra, most sem volt számottevő csapadék másfél hónapja, mert októberben és novemberben is csak néhány milliméter esett. A talaj vízkészlete így nem tud gyarapodni. Jelen pillanatban azzal a vízzel fejlődnek a növények, ami még szeptemberben esett. És száraz, enyhe telet jósolnak az előrejelzések. Ha ennyire kevés vízzel megyünk bele a tavaszba, akkor ez a vízmennyiség 2-3 hét melegebb tavaszi időjárással és egy kis széllel párosulva, teljesen kiszáradt talajokat fog eredményezni. Értelmetlen lesz elvetni a kukoricát vagy a napraforgót.

Mindent, amit korábban csináltunk, nem lehet tovább folytatni. Nagyon sokat lehet hallani a klímaváltozásról, csak a termelőknek is meg kellene a fő üzeneteket hallgatni. A valaha volt legalacsonyabb a folyók vízállása, a valaha volt leghosszabb száraz periódusok követik egymást, dőlnek a hőösszegrekordok, és ezek a jelenségek már nem tőlünk több száz kilométerre zajlanak, hanem itt a Kárpát-medencében.

A szakemberek tározókat építenek a Tiszán arra készülve, hogy a kivülről, a folyón érkező vizet felfogják. Próbálják támogatni a termelőket az öntözés feltételeinek kialakításában. Ők látják, hogy óriási a probléma, most már jó lenne, ha a termelők is látnák. Nem fogják helyettük mások a problémát megoldani. 2-3 tonnás kukorica- és 1 tonnás napraforgóterméssel nem lehet megélni. Az érkező agrártámogatások viszont hihetetlenül sok előírást tartalmaznak. Ráadásul nem is biztos, hogy a klímaváltozásra vannak kihegyezve. Sok olyan feltételt tartalmaznak, ami felett eljárt az idő.

Vizet kell vinni a földekre. Át kell állítani a gondolkodást. A cél az kell legyen, hogy a lehető legtöbb víz megmaradjon a táblán, a lehető legkevésbé tegyük tönkre a talaj szerkezetét, a lehető legkevesebb vízelvonó inputanyagot használjuk és minél gyorsan olyan technológiára álljanak át, amivel biztonságosan tudnak inkább 6 tonnás kukoricát termelni, minthogy 10 évente egyszer 12 tonnát. Utóbbi lehet, hogy már egyszer sem fog sikerülni. Decemberben mindenkinek lesz egy pár napja arra, hogy átgondolja, mi történt idén és mi várható jövőre, és a saját agrotechnológiáját ennek megfelelően át tudja alakítani. Lesz idő beszélgetni a szakemberekkel.

(x)