A termesztési forma, ami megéri a fáradtságot - bio növénytermesztés

Napjainkban még mindig kevés az olyan gazda, aki belevág a biotermesztésbe a rengeteg vélt vagy valós kockázat miatt, amivel szembe kell nézni ebben az ágazatban. Viszont mégis akadnak néhányan, akik vállalva a kihívást, a vegyszermentes növénytermesztés mellett döntenek, és a kórokozók és kártevők nyomása ellenére sem adják fel a biotermesztést. Ezek közé a gazdák közé tartozik Berki Gyula is, aki egy interjú keretein belül számolt be a termesztés során szerzett tapasztalatairól.

Milyen bionövények termesztésével foglalkozik?

Tavaly tönkölybúzával, a pillangós forgó egy része miatt lucernával, sárga olajlennel, cukorrépával, szójával, olajtökkel, kukoricával, és napraforgóval foglalkoztam.

Ezek közül melyek a legjelentősebbek a gazdálkodása szempontjából, azaz melyeket nagyobb területen?

Megközelítőleg évről-évre 70 hektár területen művelek tönkölybúzát, 50-60 hektáron kukoricát, 40 hektáron napraforgót, valamint lucernát. Az olajtök 20 hektárnyi területet foglal el, a szója pedig 20-30 hektárt, de ez nagysága több tényezőtől is függ.

A felsoroltak közül minden növény biotermesztésű?

Igen, 304 hektár minősített bioterület áll jelenleg rendelkezésünkre, és az egész területre a vegyszermentes növénytermesztés jellemző.

Kezdetektől is ekkora területen folyt a termelés? Mikor vágtak bele a biogazdálkodásba?

Mind a 304 hektárt egyszerre átállítottuk. A termelés gyakorlatilag 1999-ben kezdődött ilyen módon, és 2001-ben lettünk először biostátuszúak. Kezdetekben is javarészt az említett növények voltak jelen, bár akkor még nagyobb területen folyt kalászos növények termesztése.

Említette a szójatermesztését is, ezzel mikor kezdett el foglalkozni?

Már elég régen, 8-10 évvel ezelőtt próbálkoztunk először a szója vetésével. Mivel több kudarc is érte a gazdaságot, egy időre abbahagytuk a termesztést. Elsősorban azért, mert sokszor elgyomosodott a tábla, amit nehezen tudtunk kezelni. 2017-ben, három éve kezdtük el újra, és azóta is folytatjuk.

Hány szójafajtával foglalkozik?

Mindössze egy-két fajtát használunk, mert itthon nincs bio módon előállított vetőmag. Ellenben próbálom azokat a fajtákat keresni, amelyek a mi elképzeléseinknek is megfelelnek, illetve a termesztési körülményeink között is megállják a helyüket. Mivel ahogy mondtam, nem áll rendelkezésünkre a bio minősítésnek teljes mértékig megfelelő vetőmag, így mindig csávázás nélküli magot vetünk.

Mik voltak a főbb mérföldkövek a gazdaság életében?

1999-ben kezdte meg a működését a gazdaság, és 2001-ben lettünk biostátuszúak. Ezt követően 2002-ben volt az első tanúsítvánnyal rendelkező terményelőállításunk. Majd 2004-ben indult az első AKG és a bioprogram is, amikor a párhuzamos gazdálkodás megszűnt. Ebből az okból alapítottuk meg a Bicsérdi Bio Kft. nevezetű társaságot, hogy meg tudjunk felelni az AKG-programnak, illetve ebben az évben a tökmagolaj BioSwiss tanúsításába is belefogtunk.
2005-ben megkaptuk a BioSwiss minősítést a saját előállítású tökmagolajra, illetve annak kis- és nagykereskedelmi forgalmazására, majd 2006-ban megszereztük az erről szóló tanúsítást is.
2007-ben elkezdtük a tökmagolaj feldolgozását: félig Magyarországon, félig pedig Ausztriában. A termesztés teljesen itthon történik, majd a magot kivisszük a határon túlra, ott kipréselik, és visszahozzuk a kész olajat. A palackozás már itthon megy végbe, ahogy az értékesítése is. Foglalkoztunk más növények feldolgozásával is, amikor volt egy malmunk a szomszéd kisvárosban, Szentlőrincen. Ezt a malmot két alakalommal átállítottunk bio búzaőrlésre, viszont ez végül nem bizonyult jövedelmezőnek a számunkra. Az első évben nem sikerült értékesíteni a biolisztet. Az azt követő évben még adtunk egy lehetőséget ennek az ágnak, viszont végül az is kudarcba fulladt, ami után a malom eladása mellett döntöttünk. A terv az volt, hogy a biobúzából biolisztet őrlünk, amiből pedig számtalan termék készíthető. De időközben a folyamatot át kellett gondolnom, mert nem volt elég nagy volumenű és széles körű a termékválaszték. Ezt követve viszont már a tökmagolaj kereskedelmében szerzett tapasztalatok arról győztek meg, hogy számunkra nem jövedelmező a biotermékekkel való kereskedés. Ezért a kereskedelmet abbahagytuk. Azóta csak termelünk, és a tökmagolaj kivételével gyakorlatilag mindent feldolgozatlanul Németországban, Ausztriában és Svájcban értékesítünk.

Önöket érintik a koronavírus miatti korlátozások a szállításban?

Jelenleg még nem érezzük a hatását, mivel a tavalyi éves, értékesítésre szánt termést már kiszállítottuk. Viszont, sajnos, nem tudhatjuk, hogy augusztus-szeptember folyamán nem leszünk-e érintettek. A termény egy részét takarmányként felhasználjuk – ugyanis egy cégcsoportban gazdálkodom, ahol rendelkezünk tehenészettel és sertésteleppel is, és 800 tejelő tehenünk van, valamint 350 koca illetve annak a szaporulata, amit értékesítünk. Itt jelenleg a saját termelésünk van készleten. Megközelítőleg másfél hónapra elegendő szójadara áll rendelkezésünkre. A kérdés csak az, hogy addig mi történik. Abban az esetben, ha a szállító tud szállítani, nem lesz gond az állatok ellátása, egyéb esetben problémákba ütközhetünk.

Ön miért döntött a biogazdálkodás mellett?

Mi Pécs vízbázisán gazdálkodunk, így abból indultunk ki, hogy a különböző kemikáliáknak, trágyáknak a felhasználását a későbbiekben korlátozni fogják. A másik ok az volt, hogy többször jártam nyugaton, Németországban és Ausztriában, ahol akkor már látszottak a biogazdálkodásban rejlő lehetőségek. Ebből szerettünk volna mi is részesedni. Emellett természetesen az sem volt utolsó szempont, hogy nem mindegy mit esznek a gyermekeink, és az unokáink.

Mit tanácsolna azoknak, akik bele szeretnének vágni a biogazdálkodásba?

Amennyiben át akarják állítani a területüket, a mi példánkból tanuljanak. Nekünk három eltérő adottságú táblánk van. Az egyik egy kimondottan gyenge termőképességű terület a Mecsek déli felén. A második tábla átlagosnak mondható, a harmadik 100 hektár pedig gyakorlatilag az egyik legjobb területünk. Tapasztalatból mondom azt, hogy a legjobb területen kell megszervezni az átállítást, ahogy az egész biogazdálkodást is. Ennek oka az, hogy ott rövid időn belül érdemi eredményt lehet elérni, és látványos is lehet az átállás. A másik szempont, hogy nagyon sok türelemre, valamint kitartásra is szükség van hozzá. Sajnos, el kell viselni azt a tényt, hogy van gyom a területen, adott esetben gombabetegséggel is kell számolni, és még a különböző rovarok is megtámadhatják a növényt. Ezzel együtt kell tudni élni, viszont ez nem azt jelenti, hogy nem kell tennünk semmit ellene, és rá kell bízni a szerencsére az ültetvényünket. A növényvédelemre tudatosan fel kell készülni, és meg kell találni azokat a módszereket, illetve anyagokat, amikkel lehet védekezni, és engedélyezettek a biotermesztésben. Szükséges megtalálni azokat a fajtákat, amelyek vagy ellenállóbbak a betegségekre vagy esetleg olyan kemény a levele, hogy nem szereti a rovar, és ezeket alkalmazni a termelés során. Gyom ellen, sajnos, sok területen tehetetlenek vagyunk a most meglévő gépesítési szinttel. Ha azt használjuk, ami jelenleg rendelkezésünkre áll, akkor kézimunka kiegészítéssel megoldható a földterület tisztántartása.

Ütközött különösebb problémába a termelés során?

Az parlagfű miatt több alkalommal le kellett zúznunk a terület egy részét vagy egészét. Kártevővel és gombával is volt már hasonló problémánk, viszont azokban az esetekben nem semmisült meg az egész termés. Tudom, hogy a parlagfű komoly probléma, de én igyekszem kezelni, amennyire lehet. Hasznos lenne, ha az ellenőrző hatóság elnézőbb a lenne a biogazdaságokkal, például a parlagfű tekintetében. Mert a zéró tolerancia van érvényben. Egy esetben 1500 négyzetméteres területen nőtt parlagfű, és ezért szabtak ki ránk büntetést. Fontos lenne, hogy a hatóság megkülönböztesse az elhanyagolt területeket a biotábláktól. Véleményem szerint kell a szigorúság ezen a téren, de hasznunkra válna, ha valahogy tolerálni lehetne a biotermeléssel kapcsolatos eljárásokat.