A változások nyertese lesz a magyar agrárium - interjú Nagy István agrárminiszterrel

A mezőgazdaság számos kihívással néz szembe Európában, de térségünk helyzete nehezebb, mint a nyugati tagországoké. Ezért aztán különösen jó időben, az uniós intézményrendszer átmeneti időszakában lett Magyarország az Európai Unió soros elnöke. Egyrészt az elnökség jó lehetőségeket kínál a tagországok együttműködésének megerősítésére, másrészt a gazdaközpontú gondolkodás meghonosítására a szervezet központjában, Brüsszelben. A változásokhoz persze a gazdáknak is alkalmazkodniuk kell. Az agrárium aktuális kihívásairól Nagy István, Magyarország agrárminisztere beszélt.

A felvidéki, Dunaszerdahely központú Magyar7 portál munkatársa beszélgetett 2024. augusztus 20-án Nagy István agrárminiszterrel.

Augusztus 20-án Szent István király mellett a magyar államalapítást is ünnepeljük. Van az ünneplésnek egy következő témája: az új kenyér, amelyet ezen a napon áldanak meg a templomainkban. Milyen a magyar kenyér 2024-ben?

Hála istennek elmondhatom azt a mondatot, amit szerintem minden agrárminiszter a legboldogabban üzenne: a magyarok kenyere idén is biztosított. A búzát betakarították a gazdálkodók, a termény a csűrben van, biztonságos helyen, tehát az elkövetkező egy évben minden magyar számára adott a megfelelő mennyiségű gabona.

Ha a számokat nézzük, akkor ez azt jelenti, hogy az étkezési minőségű kategóriába sorolható termés elegendő az 1,1 millió tonna körüli hazai éves őrlési szükséglet kielégítéséhez. Mindezek felett pedig tudunk még exportálni is. Ezért is szoktuk azt mondani, hogy nem csupán 10 millió, hanem nagyságrendileg 20 millió ember ellátására vagyunk képesek. A tavaszi betakarítású növényeknél az aszály még nem is fejtette ki úgy a hatását, tehát 5,8 tonna termett hektáronként, vagyis több mint 5 millió tonna termett összesen. Nyugodt szívvel mondhatom, biztosítva van mindenki számára a mindennapi kenyér.

Az elmúlt év nyarán sok szó esett a médiában az ukrán gabona okozta problémákról. Akkor a magyar és szlovák kormány együtt tudott működni a hazai termelők védelmében, de mi a helyzet a háborúban álló szomszédunk, Ukrajna gabonájával az idén?

Szerencsére a raktárainkból már kiürült, és Magyarország továbbra is zárva tartja a határt, tehát mi nem engedünk be ukrán gabonát. Ez rosszallást vált ki Brüsszelben, de tartjuk magunkat még akkor is, ha ezért kötelezettségszegési eljárást is kaphatunk a nyakunkba. Sőt, nehezített bürokratikus eljárást is kiépítettünk, hogy ne lehessen kijátszani a hazai szabályokat. Ennek fényében minden Magyarországba érkező gabona bejelentési kötelezettség alá tartozik, pontosan azért, hogy nyomon tudjuk követni az útvonalakat. 

Véleményem szerint a módszer bevált, mivel a raktárainkból eltűnt az ukrán gabona, így a hazai gabonakereskedők is beindították tevékenységüket. Zajlik a kereskedelem, nyilván nem azon a felvásárlási áron, amelyet a gazdáink kívánnának, de nem is azon a nyomott árszínvonalon, amit legutóbb tapasztaltunk.

Most annak örülünk, hogy egészséges kereskedelem zajlik és mi is visszataláltunk az olasz piacra, ami a legnagyobb felvevőpiacunk volt. Azt remélem, hogy az ukrán gabona is visszatalál a hagyományos piacaira. A belső európai piac így nincs akkora nyomás alatt, mint tavaly, vagy egy évvel korábban volt.

Ezen a téren milyen eszközei vannak a soros uniós elnöknek, Magyarországnak, illetve milyen hatást tud elérni?

Nekünk azt kell kezdeményeznünk, hogy miként tudunk közösen gondolkodni. Akkor, amikor védekeznünk kellett, a sikerünk titka abban rejlett, hogy a szlovák vagy éppen a lengyel kormányzattal, ahogy a románokkal és a bolgárokkal is tudtunk együttműködni. Ezzel együtt erőt tudtunk kifejteni az Európai Unióban. Ennek pedig eredménye is van, mert már más országok is érzékelik a piac felborulását, tapasztalhattunk hatalmas európai gazdademonstrációkat, ez pedig meghátrálásra kényszerítette az EU-s adminisztrációt is. Nem véletlen, hogy kezdeményezték a Közös Agrárpolitika egyszerűsítését, számos magyar javaslatot is befogadva.

Az európai agráriumnak versenyképesnek, válságállónak, fenntarthatónak, tudásalapúnak és gazdaközpontúnak kell lennie. Az összes intézkedésünk ezt célozza, miközben jó azt látni, hogy az EU-s agrárminiszter kollégák partnerek ebben a munkában.

Emellett hazánk szerencsés időszakban látja el a soros elnökségből fakadó feladatait. Akkor töltjük be ezt a pozíciót, amikor már az uniós választáson túl vagyunk, de még nem állt föl az EU új intézményrendszere, tehát megfordulnak a folyamatok, mert nem a brüsszeli adminisztráció tesz le javaslatokat az asztalra, hogy mi mentén gondolkodjanak az agrárminiszterek. 

Mennyire jó a szlovák és a magyar kormányzat viszonya az agrárpolitikát illetően?

Richard Takáč miniszter úr volt nálam Budapesten. A látogatás az eredetileg tervezett időkeret sokszorosára nyúlt, egyrészt mert jó hangulatban zajlott, másrészt mert olyan témák fogalmazódtak meg, amelyeket alaposan át kellett beszélni.

Jó érzéssel tölt el, hogy közös megoldásokat kerestünk, és azt gondolom, egy olyan szövetség jöhet létre a magyar és szlovák agrártárca között, amely nagy lehetőségeket hordoz magában.

Önmagában egyik ország sem fog tudni olyan lobbitevékenységet folytatni, amellyel kifejezetten nagy eredményeket lehet elérni, de összefogva nagyobb, jobb lehetőségeink vannak az érdekérvényesítésre, akár a V4-ek szintjén is, hiszen ha már két ország együttműködik, akkor a másik kettő is könnyebben bekapcsolódhat kormányzati színezettől függetlenül.

Miben látja a legfőbb különbséget a két ország agrárpolitikája között? Azt a felvidéki gazdák is érzékelik, hogy Szlovákia nehezen tudja lehívni az EU-s forrásokat.

Mindannyian ezzel küzdünk. Egy új EU-s ciklus van, ráadásul ez a régi agrárpolitika, amely rendkívüli módon helyezi előtérbe a fenntarthatóságot és a zöld célokat, ami bizony kihívásokat jelent a gazdák számára is. Le kell vetnünk magunkról azt a vádat, ami a legnagyobb sértés lett az európai termelők számára, hogy a megváltozott éghajlatért az európai gazdálkodás a felelős. Miközben éppen a gazdák vannak leginkább kitéve az éghajlatváltozásnak, ők is elszenvedői, nem pedig okozói ennek a jelenségnek.

Ahhoz kell támogatást szereznünk, hogy a negatív hatások ellen a lehető leghatékonyabban tudjunk fellépni. Nem pedig azon vitatkozni, hogy mekkora területet parlagoltassunk, miközben azt kellett tapasztalnunk, hogy az állatjólét területén is olyan irreálisak az elvárások, amiket szinte lehetetlen betartani. 

Egy korábbi interjúban beszélt arról, hogy a magyar termőföld termőképessége az elmúlt ötven évben jelentősen csökkent. Mennyire magyar problémáról van szó, és milyen nehézségeket okoz mindez napjainkban?

Ez egész Európában probléma, s ezért az elnökségünk során is foglalkozunk a kérdéssel. Magyarországon is igaz az, hogy a talajban élő mikroorganizmusok száma jelentősen százalékkal csökkent.

Minek köszönhető ez a kedvezőtlen változás?

A termelési struktúrának, a talajművelésnek és az egész agrotechnikai rendszernek. Most már mindenki ráébredt arra, hogy nem folytathatjuk úgy, ahogy eddig. A szerves anyagot meg kell őrizni. Ezek az aszályos idők is arra intenek bennünket, hogy igyekezzünk új agrotechnológiai eljárásokat alkalmazni, amelyek hatására egészen más termés-eredményeket produkálhatunk. A természet is azt mutatja, változnunk kell, ha körülöttünk minden átalakul.

Látjuk, Magyarországon és Szlovákiában is, hogy megbillent a növénytermesztés és állattenyésztés aránya az előbbi javára, de szerencsére már elindult a visszarendeződés.

Eközben a kisgazdaságok száma csökken, mert ez egy életforma, de nagyon nehéz piacra jutni, ha csak néhány hektáron gazdálkodunk. A koncentrálódó termelés, ha nem hordoz magában olyan egyensúlyt, amelyben állattenyésztés is van, akkor a körforgás megszűnik, ebből pedig előbb-utóbb katasztrofális dolgok következhetnek.

Miniszterként mit gondol, mennyire felkészültek az új kihívásokra a magyar gazdák?

Kétféle csoport van. Az egyik az igazi jó, nyakas gazda, akinek ugye senki nem mondhatja meg, hogyan kell dolgozni, mert nagyapám és apám is így csinálta. Azt kell mondanom, ők lehetnek a vesztesei ennek a folyamatnak. A másik csoport megértette az idő szavát, hogy változni kell.

Gondolok itt a precíziós gazdálkodási gyakorlatok alkalmazására, az új technológiák használatára. Nem csak arról szól a történet, hogy miként művelem a talajt, hanem arról is, hogy megvizsgálom, érdemes-e oda kukoricát vetni, ahol már évek óta elszárad betakarítás előtt. Megfontolom, hogy nem hosszú érésű kukoricát választok vagy növényt cserélek. A gazdák 176 milliárd forintnyi öntözéstámogatási forrást hívtak le, 3-4 év alatt jelentősen növeltük az öntözött területek nagyságát, de még mindig csekély területről van szó, mert ez egy komoly beruházás, amelynek megtérülése kapcsán felvetődik a kérdés, hogy inkább hibrid kukoricát vagy szántóföldi zöldséget vetek, mert ezek jövedelmezősége magas. Van viszont genetikai potenciál is, hiszen száraz idő volt korábban is Magyarországon, és a génbankokban kell keresni a megoldást. Egyszerűen elő kell venni a régi fajtáinkat.

A Kárpát-medence egy kincsesbánya, meg kell találnunk a régen használt növényeket, mint például a szegletes lent, amelyet már régóta nem használunk, vagy éppen a cirokot.

Ehhez jönnek a pályázatok, amelyek segítségével 50 százalékos támogatással minden precíziós gépet biztosítani tudunk a gazdáinknak. A legnehezebb pedig, hogy elfogadom-e én, mint gazda, hogy amit eddig csináltam, holnap már nem lehet. Ha ezt elfogadom, akkor kinyitom az elmémet, s a nyertesek közé fogok tartozni. Ezért kellett megújítani a szakterület egyetemi és középiskolai képzését is.

A változásokra való válaszadás a legnagyobb kihívás, de mégis, hol szeretné látni a magyar gazdákat középtávon, nemzetközi viszonylatban?

Azt gondolom, hogy a magyar agrárium a nyertese lesz a mostani folyamatoknak. Nehéz időszakot élünk, de a nehéz időszak mindig erős embereket szül. Az erős emberek meg fogják találni azokat a lehetőségeket, amelyekkel Európa élvonalába fogunk tudni tartozni.
A kormány, amikor érzékelte azt, hogy nehéz helyzet van (koronavírus, háború, aszály), akkor meghozta a történelmi döntést, amire nagyon büszke vagyok: Európában mi vagyunk az egyetlen kormány, amely az európai uniós forrásokhoz 80 százalékos nemzeti kiegészítő finanszírozást biztosít. 

Ennek köszönhetően 2021 és 2027 között a vidékfejlesztési támogatások megháromszorozása a magyar agrárgazdaság versenyképességének növelését, a természeti erőforrások megőrzését és a vidéki életminőség javítását szolgálja. Már napjainkban is látszanak az eredmények. A célunk, hogy a ciklus végére, 2027–2030 között dobogós szintre kerüljön a magyar agrárium Európában, ami hatalmas előrelépés lenne. 

Nagy István agrárminiszter (1967), 2010-től a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője, 2014-ig Mosonmagyaróvár polgármestere volt. Mosonmagyaróváron szerzett agrármérnöki diplomát, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Természet- és Társadalomtudományi Karán mérnök-tanárként végzett. A Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 29. legbefolyásosabb embere.