A Vendvidék varázslatai: hajdina, köles és tökmagolaj

Hirdetés

A 6. században hazánkba költözött szlovénok, a vendek az ország legnyugatibb részén, közel Ausztria, Szlovénia és Magyarország Hármashatárához éltek és leszármazottaik élnek ma is. A Vendvidék a Rába folyótól délre található. A 94 négyzetkilométeres Szlovén Rába-vidéknek az adottságai, a története és a konyhája is különleges. Az utóbbit meghatározza a hajdina, a köles és a tökmagolaj. A Magyar Mezőgazdaság számolt be helyszíni riportjában a Szombathelyi Erdészeti Zrt. szakonyfalui vendégházában, ezt az anyagot szemléztük.

A Szombathelyi Erdészeti Zrt. vendégháza Szakonyfalutól alig másfél kilométerre található a Vendvidék egyik legszebb részén - Fotó: Szombathelyi Erdészet

A trianoni békediktátumot követően a Rába vízgyűjtő területén élő szlovének Magyarországon maradtak, a muravidékiek pedig a mai Szlovéniához kapcsolódtak. Hét hazai szlovén nemzetiségű településen (Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu, Rábatótfalu, Orfalu, Apátistvánfalva és Kétvölgy) 3 ezren élnek az országosan jegyzett mintegy 4 ezer szlovén nemzetiségű lakosból. A több évtizedes asszimilációs politikai kísérlet ellenére a mai napig megtartották identitásukat.

Elszigetelve is megmaradt a szlovénség

A Szlovén Rába-vidék hajdani, politikatörténeti döntés következtében erőltetett Vendvidék elnevezését 1983-ban egy Vas Megyei Tanács által hozott határozat törölte, ugyanis folyamatosan küzdöttek ellene a helyi szlovének. Az ország nyugati része évtizedeken át szinte a térképen sem szerepelt, a határsávban zajló élet a hétköznapi emberek számára ismeretlen volt, műszaki zárral vágták el az ország vérkeringésétől. Ez a vidék ezzel még kiszolgáltatottabbá vált – mondta a környéket ismerő Varga Péter, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. közjóléti, természetvédelmi és pályázatkezelési csoportvezetője a Magyar Mezőgazdaságnak.

Az államosítás és a téeszesítés elkerülte a nyugati végeket. Ennek az elszigeteltségnek is köszönhető, hogy a Szlovén Rába-vidék megőrizhette egyedülálló természeti szépségét. Mivel csak a környék alig 20 százaléka alkalmas mezőgazdasági művelésre, és azokon sem túl jók a termésátlagok, a savanyú földekből a családi gazdaságok gyötörték ki a megélhetésüket. A létbiztonságot az erdők adták meg az ittenieknek.

Helyi alapanyagok, erdők, kincsek

A konyhára valót korábban a föld és az erdő adta. A búzán és a kukoricán kívül fontos alapanyag a másodvetésben termesztett hajdina. „Annak idején a kötelező beszolgáltatás nem vonatkozott a másodvetésekre” – mesélte a szakember, így maradhatott a hajdina a családé. Hasonlóan kedvelt étel volt errefelé az ország más vidékein kevésbé népszerű köles. A belőle készített ételek, kásák alapvető élelmiszerek voltak. Mellette természetes éléskamraként szolgált az erdő. A „Vendvidéken”, azaz a Szlovén Rába-vidéken a szálalás hagyományos erdőművelési forma volt, ez biztosította a széles faanyagválasztékot. Vegyes erdők vannak itt, a hideg, sekély – legfeljebb középmély – talajokon.

Ez a faállomány magasságán is látszik, nincsenek rekord fatömegek. Az erdeifenyvesek, lucosok mellett a völgyekben égeresek vannak, de otthon érzi magát az inkább síkvidékre jellemző kocsányos tölgy is, amely a magas talajvíz miatt a gerinceken is megtalálja az életkörülményeit. A magas erdősültség és a sovány rétek miatt a vadeltartó képesség alacsony.

A ciszterci szerzetesek által alapított majorságok képezték a mai települések alapjait. A lakosok többségének nem volt nagy földje (mivel jobbágyokként telepítették őket a térségbe). Mivel pedig vadászati joggal sem rendelkeztek, a hétköznapi emberek konyháján ritkán volt vad. A húsért disznókat neveltek, egyszer vágtak évente, de kolbászt nem készítettek. Az állat minden porcikáját fölfüstölték, és egész évre ezt osztották be. A legeltetett szarvasmarhát pedig főleg a tejéért tartották.

A Hármashatár mellett édes a pihenés

A vasfüggöny évtizedekig elzárta a vidéket a kíváncsiskodó tekintetek elől, de minden fejlődési lehetőséget is kívül tartott. Elsorvasztotta a vidéket, a szlovén lakosságot. A határsáv miatt nem lehetett eljutni az ország legnyugatibb pontjához, az 1922-ben emlékkővel megjelölt Hármashatárhoz. Emiatt a Magyar Természetbarát Szövetség a szakonyfalui erdészház (ma már vendégház) közelében alakította ki a képletes „nyugati pontot”, ahová kopjafát állított - írja a cikk. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. vendégháza Szakonyfalutól alig másfél kilométerre található. Az épület a múlt század derekán épült erdész szolgálati lakásnak, mai formáját 2013-ban kapta, azóta vendégházként működik. „A búza-, a kukorica- és a hajdinaliszt a gánica, a málé, a kása alapja, de vargánya, rókagomba is gyakorta kerül a konyhára” – mondta a Magyar Mezőgazdaságnak Makkár Gabriella, aki a vendéglátásért felel. Újra divatba jött a köles, a hajdina, a tökmagolaj, a kukoricaliszt és a dara. A vad is gyakori a tányéron. A gibanica, azaz a rakott rétes igazi helyi különlegesség. Addig rakták az alma, a dió, a mák és a túró rétegeket, amíg a tepsi magassága engedte. A tökmagot megpirították, ledarálták, azzal töltötték a tökmagos kalácsot, tökmagos pogácsát. Ez adja ma is a vidék jellemző ízét. A káposzta mellett kerékrépát savanyítottak, remek főzelék készült belőle. Fehér hurkát adtak mellé, amibe rizs helyett koptatott köleskását tettek. A teljes riportot a Magyar Mezőgazdaság oldalán olvashatja el.

Témák a cikkben

köles

Kapcsolódó cikkek

További cikkek

Hirdetés

További híreink

Dámbikák élet-halál harca videóval

2024.11.21.

Látványos mentőakciót hajtottak végre a Lábodi Vadászerdészet hivatásos vadászai, amikor szétválasztottak két, agancsuknál összeakadt dámbikát.

Hogyan hat az őszi szárazság és a novemberi hideg az őszi vetésekre?

2024.11.21.

A hét elején jelentős csapadék érkezett az ország nagy részére, ami enyhítette a talaj kiszáradását, különösen az őszi vetések számára létfontosságú felső rétegekben. Az előttünk álló napokban északon havazás, délen változékonyabb idő várható, majd hétvégétől szárazabb, naposabb idő jön, amely éjszakai fagyokkal és nappali enyheséggel jár.