A zöldség-gyümölcs ágazat helyzete, versenyképessége és szükséges fejlesztési irányai a FruitVeB elnöke szerint

Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke írt részletes összefoglalót a hazai zöldség-gyümölcs ágazat helyzetéről. A szakember szerint a nemzetközi versenyben úgy lehet helytállni, ha magas színvonalon működő, európai léptékben mérve is versenyképes, termelési színvonalukban homogén termelő és feldolgozó üzemek állítják elő az ország önellátásához szükséges árumennyiséget és elégítik ki az exportpiac igényeit. 

Az ágazat működését a magas fokú hatékonyság, a szervezettség és a piaci szereplők érdekazonosságon alapuló együttműködése jellemzi. Ezt a magas szintű ágazati koordináció foglalja keretbe. Ehhez képest a hazai zöldség-gyümölcs szektorban az üzemek termelési színvonala erősen heterogén. A termelés hatékonysága tekintetében ágazati átlagban nagy az elmaradásunk az európai élvonaltól és a versenyképes szinttől. A szervezettség 20 százalék körüli a kívánatos 50 helyett, az érdekazonosság és a különböző termékpálya-szintek együttműködése szerény, és markáns ágazati koordinációról sem beszélhetünk - kezdte összefoglalóját Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke.

A zöldség-gyümölcs ágazat gazdasági jelentősége

A zöldségeket és gyümölcsöket együttesen mintegy 170-180 ezer hektár területen termesztjük Magyarországon. A kertészeti kultúrák termelési értéke az utóbbi években 350 milliárd forint körül alakult, melyből 80-100 milliárd a gyümölcstermesztésben, 150-200 milliárd a zöldségtermesztésben keletkezett. A hazai gyümölcstermő terület az utóbbi évtizedben 80 ezer hektár magasságában stagnál, a termésmennyiség pedig az évi 900 ezer tonna körül jelentős kilengéseket mutatva 600- 1 millió 200 ezer tonna között szóródik. A két legjelentősebb gyümölcsfajunk az alma (25 ezer ha) és a meggy (14 ezer ha), melyek együtt adják a gyümölcstermő felület felét.

A szakember szerint a gyümölcs esetében kritikusnak tekinthető a termésmennyiségek évek közötti nagyon hektikus változása. A jelentős terméskiesések okai döntően az időjárási károk, amelyek ellen nagyobbrészt védtelenek vagyunk. A legrosszabb évben a 400 ezer tonnát alig haladta meg a gyümölcstermés (ilyenkor a beállt piacainkat sem tudjuk kiszolgálni, piacokat veszítünk), míg a „legjobb” évben 1,2 millió tonna körül alakult. Ilyen években a termés kb. 20 százaléka eladhatatlan, mert nincs rá beállt piacunk. Ez felhívja a figyelmet a nagyon rossz termésbiztonságra, ami jelentős akadálya új piacok építésének, illetve a meglévők megtartásának. Ugyanis stabil piacot csak stabil áruval lehet teremteni - írta.

Szabadföldi zöldségtermesztés

A hazai szabadföldi zöldségtermő terület az utóbbi évtizedben 80 ezer hektár körül stagnált, de az elmúlt néhány évben újra növekedésnek indult. Ezt egészíti ki még mintegy 3500 hektár hajtatott (fóliás és üvegházi) zöldségtermesztés. A zöldségtermő felület közel 2/3-át a csemegekukorica (30-35 ezer ha) és a zöldborsó (18-22 ezer ha) teszi ki. A szabadföldi termőterületek az utóbbi évtizedben stabilak, a hajtatott termesztés viszont 60 százalékára zsugorodott. A szabadföldi zöldség – egy-egy szélsőséges évjárattól eltekintve – stabilan 1,4-1,6 millió tonna termést produkált az utóbbi években. A hajtatott kultúrák pedig a jelentős területi csökkenés ellenére – emelkedő termelési színvonal mellett – 400 ezer tonnás mennyiséget adnak.

Dr. Apáti Ferenc összefoglalója szerint a hazai zöldség-gyümölcs ágazat külkereskedelmi teljesítménye összességében pozitívan ítélhető meg.

A friss és feldolgozott zöldség-gyümölcs termékekből együttesen 250-300 milliárd forint értékű árut exportálunk, míg az import 150-200 milliárdos nagyságrendet képvisel. Így a külkereskedelmi egyenleg 50-100 milliárd forint között alakul. A külkereskedelmi forgalom döntő részét a feldolgozott (konzervipari, hűtőipari, stb.) késztermékek adják, a friss/nyers termékek – vagyis frisspiaci termékek és feldolgozóipari alapanyagok – jóval kisebb export-import forgalmat bonyolítanak.

Gyümölcsexport

A hazai – frisspiaci és nyers – gyümölcs exportunk értéke (tehát feldolgozóipari késztermékek nélkül) az EU-csatlakozástól 2008-ig 15 milliárd forint körül mozgott, azután következett be 6-8 milliárd forint értékű növekedés. Azonban ennek a növekedésnek mintegy fele a forint-euro árfolyam 2008 utáni 20-30 százalékos gyengülésének volt tulajdonítható. Tehát csak az exportnövekedés másik fele tekinthető valódi teljesítménynövekedésnek. Az export-import egyenlegben hasonló a tendencia: az EU-csatlakozást követő 3-4 „átmeneti” év negatív egyenlege után 2012-re értük el a csatlakozás előtti szintet. Az utóbbi években (2015-2019) évente változóan 13 és 23 milliárd forint között változik a friss/nyers gyümölcsexportunk értéke (jellemzően 14-16 milliárd), míg az import 12-19 milliárd forint. A külkereskedelmi egyenleg 2015-2017-ben pozitív volt, 2018-2019-ben azonban negatívba fordult.

A zöldségágazat külkereskedelmi teljesítménye tekintetében a gyümölcstermesztéséhez hasonló megállapítások tehetők. A frisspiaci és nyers zöldségexport és -import értéke 2004-2010. között gyakorlatilag együtt halad (18-22 milliárd forint körüli értéken), így a külkereskedelmi egyenleg nulla körüli, és csak 2010 után mérhettünk folyamatosan növekvő, 2-10 milliárd közötti pozitív egyenleget. Ez annak köszönhető, hogy az import értéke a 22 milliárdhoz közeli szinten stagnált, míg az exportérték 30 milliárdra növekedett. Megjegyzendő, hogy e folyamat is jelentős részben a forint-euro árfolyamváltozás hatásának tulajdonítható. Az utóbbi években (2015-2019) évente 36-39 milliárd forint a friss/nyers zöldségexportunk értéke, míg az import 30-49 milliárd forint között ingadozik. A külkereskedelmi egyenleg – a gyümölcsökhöz hasonlóan – romló tendenciájú: 2015-2017-ben pozitív, 2018-2019. években azonban negatív.

A zöldség-gyümölcs fogyasztás mértéke (friss és nyersanyagra átszámított feldolgozott termékek együtt) jelenleg 205-210 kg/fő/év értéken mozog.

Ez gyakorlatilag megfelel a 2008 előtti szintnek. Ezen év azért érdemel kiemelést, mert ezt megelőzően 210-220 kg/fő/év volt a fogyasztásunk, mely a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság után 10-15 százalékkal visszaesett. Ezen fogyasztási értékeknek kb. felét a feldolgozott termékek adják, a friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztása 100 kg/fő/év körül alakul, és 2013-óta évente enyhén növekvő tendenciát mutat.

A hazai zöldség-gyümölcs ágazat állapota, termelési színvonala

A hazai gyümölcstermesztés termelési volumene semmilyen érdemi növekedést nem mutatott az elmúlt másfél évtizedben. A hazai klimatikus adottságokat legkevésbé toleráló, illetve legnagyobb szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű fajok termelése esett vissza leginkább. A málna, a szeder, a fekete ribiszke és a köszméte termesztése gyakorlatilag megszűnt, de nagyon jelentős visszaesést (40 százalék) szenvedett el az alma és az őszibarack is, mely utóbbiak az EU legjelentősebb gyümölcskultúrái.

Növekedni mindössze a dió, a bodza, valamint a szamóca, a cseresznye és a kajszi volt képes.

Előbbi kettő azért, mert relatíve extenzív, alacsony szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű ágazatok (egészen pontosan: professzionális termelés esetén nem azok, csak sokan kezelik így őket), utóbbi három pedig alapvetően jó piaci pozícióinak és jövedelmezőségének köszönheti előrelépését, bár a munkaerőhiány és az időjárási káresemények az utóbbi néhány évben ezekben is egyre inkább gátolják a fejlődést. Az összes többi gyümölcsfaj termelési volumene stagnál vagy enyhén csökkent. A termelési színvonalunk az elmúlt két évtizedben érdemben nem változott, ami komoly hatékonysági problémákat vet fel.

Szúk körben a profi termelés

A legtöbb gyümölcsfaj esetében hazánkban is megvan az a szűk profi termelői réteg, amelyik eléri a legjobb versenytársak termelési színvonalát. Az országos átlagban számított nagyon alacsony termelési színvonalunk – a fejlesztések elmaradása mellett – arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazatban nem játszódott le a piaci letisztulás, vagyis az alacsony színvonalon termelő vállalkozások kihullása. Jóllehet ez a piacgazdaságban egy teljesen törvényszerű, a versenyképesség növekedése irányába ható folyamat (amennyiben ezt szabályozó eszközökkel nem akadályozzuk).

A hazai zöldségtermesztés szintén jelentős területi és mennyiségi visszaesést szenvedett el az EU-csatlakozás óta, bár az utóbbi néhány évben újra javulnak az ágazati mutatók. Stagnálni vagy növekedni csak a periférikus jelentőségű kisebb szakágazatok (spárga, tökfélék, padlizsán, cékla) vagy a kevésbé tőke- és munkaerő-igényes ágazatok (csemegekukorica, zöldborsó, zöldbab) voltak képesek. Ez utóbbiak szaktudás-igénye is mérsékeltebb olyan tekintetben, hogy kevesebb a termesztéstechnológiai hiba lehetősége, ezzel a technológiai kockázat mértéke. A tőke-, munkaerő- és tudásintenzív szabadföldi és hajtatott kultúrák területe viszont 30-50 százalékkal esett vissza, a szakágazatok többsége pedig néhány 100 vagy 1-2 ezer hektáros ágazattá zsugorodott. A zöldségágazat relatív termelési színvonala – az előrehaladottabb piaci letisztulásnál fogva – jóval kedvezőbb, mint a gyümölcstermesztésé, de a top 5 külföldi versenytárs ország színvonalához viszonyítva még mindig nagy a lemaradásunk.

Fejlesztési irányok és célok

A fejlesztési irányokat alapvetően a gazdasági és természeti környezet jelöli ki számunkra, így azt nem magunk választjuk meg, hanem a külső környezeti tényezők határozzák meg. E tekintetben a legfontosabbak a következők:

• A versenytársak és a vevők, mint közvetlen versenykörnyezetünk erőteljes versenyre kényszerítenek minket. Általában érvényesül az az elvárás, hogy jó minőséget relatíve alacsony áron vigyünk a piacra. Ráadásul a koncentrálódó vevői oldal igénye, hogy nagy és egységes árualapokkal rendelkezzünk, amivel homogén minőségben, megbízhatóan és a lehető leghosszabb szezonban kiszolgálható a piac.

• Rossz a munkaerő-ellátottság mennyiségét és minőségét tekintve egyaránt, és a helyzet valószínűsíthetően a jövőben sem lesz jobb.
• Az időjárás az utóbbi egy-másfél évtizedben kedvezőtlen irányba fordult. Egyre gyakoribbak és intenzívebbek a tavaszi fagyok, a jég- és viharkárok, az extrém csapadékviszonyok (aszály és extrém sok csapadék), a szélsőséges fényviszonyok (hosszan tartó borult idő, illetve erős nap- és UV-sugárzás), valamint a szokatlan hőmérsékleti viszonyok (pl. nagyon enyhe tél és hűvös június). Az időjárás hosszú távú alakulása nem kiszámítható, de vélhetően nem fog a kedvező irányba mozdulni.

Mindezen tényezők – lényegében tőlünk függetlenül – kijelölik azt az utat, amely irányba fejleszteni kell:

• hatékony termelés (magas fajlagos hozamok, kiváló minőség, alacsony önköltség);
• nagy és egységes árualapok melletti szervezett értékesítés;
• valamint az időjárási károk elleni védelem (öntözés, esővédelem fagyvédelem, jégháló, üvegházi és fóliás termesztés)

E folyamatoktól nem tudjuk függetleníteni magunkat, ezt tudomásul kell vennünk, és ehhez igazodnunk kell - írta az elnök. A külső környezeti tényezők az intenzív, magas színvonalú, nagy termésbiztonságú és hatékony termelés (beleértve a kiváló élőmunka-hatékonyságot, az automatizálást és gépesítést is), valamint a szervezett értékesítés irányába kényszerítenek minket. Ez egyidejűleg sok tőkét és professzionális szaktudást igényel, szakképzett munkaerő megléte mellett. Az extenzív, változékony termésbiztonságú termelés és elaprózott értékesítés nem lesz célravezető.

Ellentmondások

Látni kell azt is, hogy ezekben a folyamatokban vannak egymásnak feszülő ellentmondások is. Amennyiben stabil, nagy termésbiztonságú termelést várunk el, az maga után vonja az intenzív, magas fajlagos terméshozamokat produkáló intenzív termelési, művelési rendszereket is, mert az időjárási károk elleni védelem csak nagyon drága, magas beruházási költségű technológiákkal lehetséges (pl. jégháló vagy fagyvédelem egy ültetvényre, avagy üvegházi zöldségtermesztés termálvíz-fűtéssel), amelyeket csak a magas hozamokban rejlő magas profitokkal van esély kitermelni. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy a piac által gyakran elvárt alacsony ár (olcsó termék) és piac biztonságos ellátása szinte egymásnak ellentmondó fogalmak: biztonságosan termelni – az előzőek szerint – csak „drága” technológiákban lehet - írta a FruitVeB elnöke.

Fontos összefüggés az is, hogy a legtöbb zöldség-gyümölcs ágazatban tapasztalható visszaesést nem elsősorban a külföldi versenytársaknak köszönhetjük, hanem önmagunknak, belső gyengeségeinknek, beleértve a belső szabályozó környezetünket is. A versenytársak a piac részét képezik, nem kitiltani és betiltani kell őket, mert azt – főleg az EU-s közös piacon – úgysem lehet. Versenyezni kell ellenük, illetve versenyképessé tenni a gazdaságainkat, ami jórészt a belső szabályozó környezet alakításával teremthető meg - írta Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke. A teljes cikket itt lehet és érdemes elolvasni.