Ajánlások és tippek a szárazon állási időszak idejére

A szárazon állás felkészíti a tehenet a következő laktációjára. Ez a regeneráció egy olyan szakasza, amelyben a tehén energiatartalékokat halmoz fel a következő laktációra. Ez egyben lehetőség a tőgyterület bármely betegségéből való felépülésre is. A 30 napnál rövidebb szárazon állás súlyosbíthatja a tőgy egészségügyi problémáit, míg az ennél hosszabb időszak különösen az üszők számára előnyös. A tehenek folyamatos fejése szárazon állás nélkül nem alternatíva.

Laktációnként legalább egy tőgygyulladás

A termékenységi zavarok mellett a tőgybetegségek a leggyakoribb okai a tejelő tehenek idő előtti leselejtezésének. A betegségekkel összefüggő veszteségek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik: Európában például az összes tejelő tehén körülbelül 50%-a laktációnként legalább egyszer tőgygyulladásban szenved. 

Az ilyen betegségek kezelése akár 250-500 euróba is kerülhet a gazdálkodónak. Mivel az antibiotikum-kezelés gyakran nem javasolt a laktáció alatt, különösen a szubklinikai tőgygyulladás esetén, így a szárazon állás jó alkalom a betegségek gyógyítására. Ugyanakkor ez egy olyan időszak is, amikor a tőgy egészsége fokozottan veszélyeztetett.

A hosszú távú antibiotikum-készítmények alkalmazása több mint 40 éve bevett gyakorlat. Segítségükkel számos tejtermelő gazdaságban sikeresen meggyógyították a Streptococcus (Sc.) agalactiae vagy a Staphylococcus (S.) aureus kórokozók által okozott tőgyegészségügyi problémákat.

A tőgy egészségi állapotának ezek által előidézett javulása, valamint az antibiotikumok állattenyésztésben történő alkalmazása körül kialakult társadalmi vita arra készteti az embereket, hogy megkérdőjelezzék a jelenlegi gyakorlatot. Az állati és humán gyógyászati ​​kezelések rezisztenciájának problémája aláhúzza az antibiotikumok használatával kapcsolatos intézkedések szükségességét.

Antibiotikumok az állattenyésztésben

A Német Állatorvosi Kamara kiadott egy iránymutatást az antibakteriális állatgyógyászati ​​készítmények körültekintő használatára vonatkozóan, amely ajánlásokat tartalmaz az antibiotikumok állattenyésztésben történő alkalmazását illetően. Ezek olyan szabványok, amelyeket be kell tartani. Az irányelvek lényege a következőképpen foglalható össze:

• Ha egy antibiotikumot használnak egy kórokozó leküzdésére, akkor az ellene való hatásosságának valószínűnek vagy bizonyítottnak kell lennie.
• Ezért csak terápiásan vagy kivételes esetekben szabad egy fertőzés jeleit mutató állatcsoport kezelésére alkalmazni.
• Egészséges állatoknál az antibiotikum használatát megelőzésként kerülni kell, kivéve, ha indokolt.
• Az antibiotikumok alkalmazásának mindig az ésszerű klinikai vizsgálatot vagy más megfelelő, nyomon követhető diagnosztikai intézkedést követő diagnózison kell alapulnia.

Az állományban azonosított kórokozóktól és azok rezisztenciájától függ, hogy a szárazon állásban melyik készítményt használjuk. A Szövetségi Állatorvosi Kamara antibiotikum-irányelvei ezzel kapcsolatban a következőket fogalmazzák meg: „Az antibiotikumok kiválasztása és az alkalmazásáról szóló döntés a szakszerű diagnózist követően a kezelő állatorvos feladata. Az állatorvosnak mérlegelnie kell az állatot, az embert és a környezetet érintő előnyöket és kockázatokat szakértelme és a jelenlegi tudományos ismeretek alapján.” (BTK, 2010).

Ehhez szoros együttműködésre és bizalomra van szükség a kezelő állatorvos és a gazdálkodó között, aki élelmiszer-előállítóként közvetlenül felelős, ha a tej tesztje inhibitorra pozitív.

Miért kell szárazra állítani a teheneket?

A szárazon állási időszak nagy jelentőséggel bír a tehén, az emlőmirigye és végső soron a borja fejlődésének szempontjából is. A tejtermeléshez nem szükséges testenergiát a születendő borjú növekedésének elősegítésére és a tehén szervezetében zajló regenerációs folyamatokra egyaránt felhasználják. Ez az időszak lehetőséget ad a tőgy mirigyszövetének a helyreállítására. Ha a tehén megfelelő takarmányozást kap, a bendőben lévő bolyhok is regenerálódhatnak.

A szárazon állási időszak kezdetén végzett hatékony karomápolás biztosítja az egészséges karmokat a laktáció újraindulásakor.

A szárazon állás kockázatai

A szárazon állás során két olyan fázis van, amikor a tehén fokozottan ki van téve az új fertőzések kockázatának. Ezek: az emlőmirigy visszaalakulásának kezdetén, amely két hétig tart, valamint a tőgy regenerációja során az ellés előtti két hétben. Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a hagyományos fertőző szarvasmarha-tőgygyulladás kórokozóival, mint például a Sc. agalactiae, S. aureus és Sc. dysgalactiae esetében a szárazon állás időszaka egyre nagyobb jelentőséggel bír, mint olyan szakasz, amelyben a teheneket a környezeti kórokozók által okozott új fertőzés veszélye fenyegeti.

A szárazon álláskori kezelésben, az istállóhigiéniában és a takarmányozásban elkövetett hibák új fertőzéseket okozhatnak, különösen a magas hozamú állatoknál, amelyeknek (a napi termelés >20 kg). Ezek a fertőzések köztudottan klinikai betegségekhez vezetnek, nemcsak a szárazon állás időszakában, hanem különösen a későbbi korai laktáció során. A befolyásoló tényezők ilyen széles skálája mellett a szárazon állás fázisa új fertőzési aránya erősen változó.

A keratindugó kialakulása a tehenek egyik legfontosabb természetes védekező mechanizmusa a szárazon állás időszakában jelentkező tőgygyulladás ellen. Azonban nem minden tehénnél alakul ki ez a mechanikai gát, amely megakadályozza, hogy a kórokozók bejussanak a tőgybe, és a magas termelés mellett szárazra állított tehenek a legkevésbé valószínű, hogy keratindugót képeznek. 

A kórokozók behatolása a tőgybimbócsatornába különösen nagy a hirtelen szárazra állítást követő első napokban tejet szivárgó teheneknél, valamint olyan teheneknél, amelyeknél a tőgybimbóvégek megváltoztak (hiperkeratózis).

Hogyan állítsuk szárazra a teheneket?

Eddig az ajánlott stratégia a tehenek szárazra állítására a fejés hirtelen abbahagyása volt. A jelenleg szárazállásban termelt tejhozamok azonban a meglehetősen szigorú módszernek az árnyaltabb, gazdaság-specifikusabb megközelítését teszik indokolttá a jövőben.

Mindkét esetben a szárazra állítást követő első héten a teheneket minden nap szemrevételezéssel ellenőrizni kell a tőgyszövet beékelődésének, duzzanatának és elszíneződésének, valamint általános közérzetének szempontjából. Ez lehetőséget ad a gazdálkodónak annak ellenőrzésére, hogy az emlőmirigy megfelelően nyúlik-e be. Feltételezve, hogy a tőgy normálisnak tűnik, ezt az ellenőrzést anélkül kell elvégezni, hogy azt megérintenénk.
A tejelő tehenek koncentrátumoklal történő etetését két héttel a szárazra állítás tervezett időpontja előtt ajánlatos abbahagyni. Valójában minden tehenet meg kell akadályozni abban, hogy túl sok testzsírt hízzon a késői laktációban (BCS-cél: 3,25 – 3,75). A szárazon állás időszakában a kiegyensúlyozott takarmányozás, amely nem vezet éhgyomri ketózishoz vagy túlzott testzsír kialakulásához, jelentősen megerősítheti a tehén természetes védekezőképességét, ezért fontos szerepet játszik a fertőzések megelőzésében.

Új fertőzési arány a szárazon állás időszakában

Azok a tehenek, amelyek utolsó laktációját ≤ 100 000 sejt/ml sejtszámmal fejezték be, és az új laktációt > 100 000 sejt/ml sejtszámmal kezdik, (feltehetően) „újonnan fertőzöttnek” minősülnek. E tehenek százalékos arányát az összes olyan állathoz viszonyítva, amelyeknél a szárazra állítás előtti utolsó megfigyelés során ≤ 100 000 sejt/ml volt, az új fertőzési aránynak (%) nevezzük a szárazon állás időszakában. A legjobban teljesítő gazdaságok 15%-nál kisebb új fertőzési arányt értek el

Gyógyulási arány a szárazon állás időszakában

Azok a tehenek, amelyek utolsó laktációját 100 000 sejt/ml feletti sejtszámmal fejezték be, és az új laktációt ≤ 100 000 sejt/ml sejtszámmal kezdik, „meggyógyultnak”/feltehetően meggyógyultnak minősülnek. 

Ezeknek a teheneknek az összes olyan állathoz viszonyított arányát, amelyeknél a szárazra állítás előtti utolsó megfigyelés során több mint 100 000 sejt/ml volt, a szárazon állási időszak gyógyulási arányának (%) nevezzük. A szárazon állás időszakában az átlagos gyógyulási arány 50 % körül van, a legjobban teljesítő gazdaságok pedig több mint 77 %-ot értek el.

Gyakorlati alkalmazás

Bármilyen készítmény alkalmazását rendkívül szigorú higiéniai feltételek mellett kell végezni, hogy elkerüljük a kórokozók átjutását a tőgybe az alkalmazás során.
Továbbá az antibiotikumcsöveket nem szabad meleg vizes vödrökbe helyezni az alkalmazás egyszerűsítése érdekében, a kezelést nem szabad a tőgybimbók előzetes gondos fertőtlenítése nélkül alkalmazni, a csöveket a fejőházban semmilyen felületre nem szabad elhelyezni, és a tubussapkákat nem szabad a szájjal együtt eltávolítani.

Következtetés

Általános szabály, hogy az antibiotikumos szárazra állítás hatékonyabb intézkedés, mint a laktációs terápia. De csak akkor lehet sikeres, ha a kórokozók érzékenyen reagálnak a kiválasztott szerekre. 

Az antibiotikum-irányelvekben megfogalmazott ajánlások szerint lehetőség szerint kerülni kell az egészséges tőgyű tehenek kezelését. Ezeknek az irányelveknek a betartása mellett a szelektív szárazra állítás megköveteli, hogy a tehéntartási stratégia összes paraméterét (egészségügyi megfigyelés, higiénia, tartás és takarmányozás) egyidejűleg optimalizálják. A sikeres szelektív szárazra állítás érdekében a gazdálkodónak aktívan foglalkoznia kell a tőgyegészségügyi témával annak minden aspektusában. A cél a magas szintű egészség megőrzése, miközben az antibiotikumok használatát abszolút minimumra csökkentjük.

(Forrás: dlg.org)