Alternatív fehérje nélkül kérdéses a jövő

Egy tanulmány középpontjába az élelmiszerekhez és takarmányokhoz szükséges hagyományos és alternatív fehérjeforrások kerültek, figyelembe véve azokat az előrejelzéseket, amelyek 2050-ig megnövekedett hagyományos fehérjeszükségletet mutatnak, valamint azt a tényt, hogy az éghajlatváltozás szükségessé teszi nemlineáris forgatókönyvek feltárását, valamint az alternatív fehérjék egyensúlyát a fehérjemixben, globálisan és az EU-ban.

Négy alternatív fehérje

Az Arcadia International EEIG által készített kutatás négy alternatív fehérjét – algákat , rovarokat , mikrobiális fermentációt és tenyésztett húst – vizsgált, összehasonlítva azokkal a hagyományos forrásokkal, amelyeket ezek helyettesíthetik, relatív energiaszükségletük, környezeti hatásuk, tápanyagtartalmuk, illetve az élelmiszerekben és takarmányokban használt hagyományos fehérjék helyettesítőiként való felhasználásuk alapján az EU-ban. Feltárták a 4 alternatívát, a kutatás-fejlesztés jelenlegi szintjét, a technológiai és kereskedelmi felkészültséget és az ipari kapacitás mértékét.

A fejlődés akadályai és lehetőségei

A tanulmány feltárta azokat a szabályozási és technikai akadályokat és lehetőségeket is, amelyek az EU döntéshozói számára az ágazat növekedésének célzott támogatása érdekében az alternatív fehérjék fejlesztésének hátterében állnak.

Világviszonylatban a legtöbb étkezési fehérje növényi eredetű (57%), ezt követi az állati eredetű fehérje, de ez megváltozik, ha az európai étrendi fehérjéket nézzük (55-60% állati eredetű). A 2020-ban elfogyasztott alternatív fehérjék teljes mennyisége (beleértve a növényi alapú alternatívákat is) 13 millió tonna volt, vagyis az állatifehérje-piac körülbelül 2%-a. Az algák, rovarok, mikrobiálisan fermentált termékek pontos hozzájárulása nem ismert, de a becslések szerint a teljes mennyiség kis töredéke.

Fehérjeforrások állati takarmányhoz

Az állati takarmányban felhasznált fehérjeforrások között vannak nem ehetők (például a fű) és emberi fogyasztásra alkalmasak (gabona és hüvelyesek). Az EU csaknem 80%-ban önellátó a takarmány-fehérjeforrásokból, és bőséges szálastakarmány-kínálattal rendelkezik, amely az elsődleges takarmány-fehérjeforrás, de fehérjetartalma alacsonyabb. Az EU azonban csak egynegyedét állítja elő a magas fehérjetartalmú olajos magvakból készült lisztnek, amely az unión belüli összes takarmányfehérje 27%-át teszi ki. Ez a takarmányfehérje-hiány kulcsfontosságú érv volt az elmúlt években az EU takarmányfehérje-forrásainak újragondolása mellett.

A jelenlegi fehérjék környezeti hatásai

A jelenlegi fehérjeegyensúly, különösen az állati eredetű fehérjék előállításának környezeti hatása jelentős. Világszerte a mezőgazdasági földterületek több mint 3/4-e és a mezőgazdasági üzemben kibocsátott üvegházhatású gázok körülbelül 2/3-a állati eredetű élelmiszerekhez kapcsolódik. Az éghajlatváltozás további kockázatokat jelent a jelenlegi fehérjeegyensúlyra nézve.

A jelentés szerint 2050-re előretekintve a hagyományos fehérjefogyasztás várhatóan 57%-kal emelkedik a hús és 48%-kal a tejtermékek esetében, feltételezve a gazdasági növekedést és a jövedelmek növekedését, különösen Ázsiában. Az éghajlatváltozás élelmiszer-termelésre gyakorolt ​​hatásai, amelyek már világszerte érintik a fehérjetermelést, szükségessé teszik a nemlineáris forgatókönyvek elgondolását.

Az alternatív fehérjék a becslések szerint 2035-ig a globális élelmiszer-fehérjepiac 11%-át teszik ki, és ebben az időszakban a növényi alapú alternatívák dominálnak. Az algákból, rovarokból, mikrobiális fermentációból és tenyésztett húsból származó alternatív fehérjeforrások szintén hozzájárulnak a fehérjeegyensúlyhoz.

Értékelés

A rovarok, a mikrobiális fermentáció és a tenyésztett hús mind-mind alapanyagot igényelnek, és ez hozzájárul a földhasználati hatásukhoz. Azonban az összes elemzett alternatív fehérje egyenértékű vagy alacsonyabb földhasználatot mutatott az általuk helyettesíthető hagyományos fehérjékkel összehasonlítva, mivel az algák, rovarok és mikrobiális fehérjék (különösen a hidrogénoxidáló baktériumok) hatékonyak a földhasználat szempontjából. Az alternatív fehérjék kevésbé hatásos alapanyag-forrásainak azonosítására és felhasználására irányuló erőfeszítések tovább csökkenthetik a földhasználati hatásokat.

Vízhasználat

Az alternatív fehérjék vízhasználatának áttekintése feltárta, hogy az algák, különösen a tengervízben tenyésztett mikroalgák és makroalgák egyértelműen jobb eredményeket mutatnak a hagyományos fehérjékhez képest. A mikrobiális fermentáció és a tenyésztett hús esetében is van még mit javítani, ez utóbbi a marhahúshoz képest lényegesen kevesebb vizet használ fel, és potenciálisan a baromfitermeléshez hasonló mennyiséget.

Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása

A jelentés szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése komoly kihívás, de ebben a növényi eredetű fehérjék is szerepet játszhatnak. Takarmányforrásként az algák termelése több kibocsátást eredményez, mint a szójabab termelése, míg a rovartermelés összehasonlítható a többi takarmányforráséval. Ami az élelmiszert illeti, az összes alternatíva alacsonyabb üvegházhatást okozó gáz kibocsátását mutatja a marhahús- és tejtermesztéshez képest, bár a tenyésztett hús a leghatékonyabb baromfitenyésztési rendszerekkel összehasonlítható kibocsátással rendelkezik.

Az alternatív fehérjék tápanyagprofilja

Az alternatív fehérjék tápanyagprofilja számít abban, hogy képesek-e helyettesíteni a hagyományos forrásokat az emberi vagy állati étrendben. Néhány alternatív fehérjeforrás előnyös makrotápanyag-profilt kínál a hagyományos állati eredetű fehérjékhez képest. A mikroalgák és rovarok fehérjetartalma magasabb, mint a hagyományos társaiké, bár az emészthetőség alacsonyabb. Magasabb rosttartalmuk is van.

Az algák és a mikoprotein zsírtartalma jóval alacsonyabb, mint a hagyományos állati eredetű fehérjeforrásoké. Az algák egészséges zsírsavakat is tartalmaznak nagy koncentrációban. Feltételezhető, hogy a tenyésztett hús ugyanolyan makrotápanyag-profilt biztosít, mint a hagyományos húskészítmények, amelyeket helyettesíteni tudnának, de ennek a feltételezésnek a megvalósíthatósága továbbra is bizonytalan.

Az alternatív fehérjék mikrotápanyag-tartalmuk szempontjából előnyösek. Az algák, rovarok és mikoproteinek mind nagyobb arányban biztosítják a kulcsfontosságú vitaminokat és ásványi anyagokat, mint a hagyományos fehérjék. Az azonban még mindig bizonytalan, hogy a feldolgozás hogyan befolyásolja ezeket a mikrotápanyagokat, és ezáltal biológiai hozzáférhetőségüket. Kimutatták, hogy a rovarokban a mikrotápanyagok biológiai hozzáférhetősége megegyezik a marhahúséval, vagy magasabb.

A tápanyagtartalom és egyéb megfontolások, például az árak és a fogyasztói támogatás azt sugallják, hogy a tenyésztett hús és az erjesztett alternatív fehérjék helyettesíthetik a hús- és tejtermékeket az EU-ban. Az algák és a rovarok élelmiszerként a legtöbb lehetőséget rejtik a több összetevőből álló termékek alternatív összetevőjeként, feltételezve a fogyasztói elfogadási problémákat is. Mindkét alternatíva bizonyos élelmiszer-biztonsági/allergenitási kockázatokat rejt magában, amelyeket a feldolgozás vagy a gyártási szakaszok során kell kezelni. A rovarok és algák is képesek helyettesíteni a takarmány egy részét az akvakultúra, az egygyomrú és a kérődzők ágazatában.

Kutatás és fejlesztés

Kutatási és fejlesztési beruházások zajlanak, és a rovarok, algák és mikoproteinek jól bevált termelési és feldolgozási módszerekkel és többféle piaci alkalmazással rendelkeznek, így elérik a fejlett technológiát és a kereskedelmi készenlétet. A rovarok takarmányforrásként és az algák mint táplálékforrások magasabb kereskedelmi készségi szintet értek el, mint a rekombináns fehérjék és a tenyésztett hús. A mikrobiálisan fermentált tejtermékek elérték a kereskedelmi érettséget, de még nem állnak széles körben a piacon.

A jelentés szerint az EU-ban az algaágazatban megvan a növekedési potenciál, de infrastrukturális beruházásokra van szükség a feldolgozási korlátok leküzdéséhez. A rovaripar terjeszkedik, hogy megfeleljen a növekvő keresletnek, és elősegítse a körforgást. A tenyésztett hús még korai stádiumban van, miközben az elégtelen élelmiszeripari kapacitás a mikrobiális fermentáció ismert szűk keresztmetszete mind az EU-ban, mind máshol.

Kihívások

Míg az alternatív fehérjeforrások lehetőséget kínálnak az élelmezésbiztonság erősítésére Európában, jelentős akadályokkal néznek szembe :

• Technológiák bővítése
• Kereskedelmi életképesség elérése a támogatott hagyományos forrásokkal szemben
• Feldolgozó és gyártási kapacitás bővítése
• A ráfordítások és költségek csökkentése
• Az infrastrukturális korlátok kezelése
• Eligazodni a komplex szabályozásokban

–         A javasolt beavatkozások a következők:

• Célzott kutatásfinanszírozás a technológiák fejlesztésére és a tudásbeli hiányosságok kezelésére
• Iparpolitikai beruházások az infrastruktúrába és a feldolgozásba
• A környezetvédelmi szempontok beépítése a hatósági jóváhagyási folyamatokba
• Fokozott koordináció a szakpolitikák és az érdekelt felek között

(Forrás: www.allaboutfeed.net)