Angolna, keszeg és cselle versenyez az év hala választáson

A Magyar Haltani Társaság folytatva a hagyományokat, a 2021-es évre is meghirdeti AZ ÉV HALA választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasolta. A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben, továbbá van közöttük védett és fogható faj is.

A versenyben a nyertes hal az lesz, amelyik a társaság tagjaitól, és minden, határainkon innen és túl lakó, halakat ismerő, halakat szerető érdeklődőtől a legtöbb szavazatot kapja 2020. december 31. déli 12 óráig. A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben, továbbá van közöttük védett és fogható faj is. A következő 3 faj közül lehet választani.

Angolna (Anguilla anguilla): Ősi vonásokkal rendelkező kígyószerű hal, hátúszója egybeolvad a farok- és az anális úszójával, hasúszója nincs. Testhossza elérheti az egy métert, tömege a 4 kg-ot is meghaladhatja. Régebben rendszeresen feljutott a Fekete-tengerből a Dunán keresztül a nagyobb folyóinkba is, így természetes úton bevándorló őshonos halunknak tekinthető. Korábban rendszeresen gyűjtötték az Európa partjaihoz érkező üvegangolnákat, melyekből nagy mennyiségben helyeztek ki a hazai természetes vizekbe is. A 90-es évek elején jelentkező angolnapusztulásokat követően azonban a telepítésekkel teljesen felhagytak. Kifejlett példányai a Sargasso-tengerben ívnak, a kikelt lárvák a Golf-áramlat segítségével érik el Európa partjait, amihez több mint két év szükséges. A felmelegedés következtében egyre kevesebb angolna érkezik Európa partvidékére, a faj világviszonylatban is veszélyeztetetté vált, ezért az IUCN Vörös listáján a kritikusan veszélyeztetett kategóriába sorolták. A hazai horgászrekord 4,75 kg (1997).

Jászkeszeg (Leuciscus idus): Közepes termetű, szabályos halformájú, ezüstös színű pontyfélénk, melynek barnásvörös alsó úszói az évek során egyre élénkebbé válhatnak. Apró pikkelyei szorosan ülnek egymás mellett, csúcsba nyíló, viszonylag kis szájával egyaránt fogyasztja az üledékben rejtőző gerinctelen állatokat, az apró halakat, de a növényi eredetű táplálékot sem veti meg. A nagyobb vízfolyások lakója, azonban találkozhatunk vele az áramló vizű csatornákban és a gyakran átkeveredő, felfrissülő tavakban is, mint amilyen a Tisza-tó, a Balatonban azonban ritkaság. Ősszel rajokba verődik, és a meder mélyebb részeire húzódva vészeli át a telet. Ívásuk tavasz végén vagy nyár elején történik, ikrájukat a sóderes mederfenékre vagy a vízi növényzetre rakják. A hasonlóan pirosas úszójú fajoktól, mint amilyen a bodorka, a vörösszárnyú keszeg vagy a leánykoncér, legfőképpen az olalvonalán lévő pikkelyek száma alapján különíthető el. Míg a jászkeszeg oldalvonalán 55-60 pikkely van, az előbbi halfajokén csupán 38-49 számolható. A húsa szálkás, de ízletes. A hazai horgászrekord 3,86 kg (1995).

Fürge cselle (Phoxinus phoxinus): Áramvonalas, apró termetű hal. Kicsiny szája félig alsó állású, azaz felső állkapcsa valamelyest túlér az alsó állkapcson. Testét lazán álló apró pikkelyek borítják. Oldalvonala nem teljes, többnyire csak a test első felén látható. Oldalán sötét foltsor húzódik végig. Ívási időszakban a hímek díszes, pirosas nászruhát öltenek. A hegy és dombvidéki patakokban Európa-szerte előforduló halfaj, de a hegyi tavakban is jelentős állományai alakulhatnak ki. Óvatos halfaj, mely táplálékát csapatokba verődve keresi. A fiatal fürge csellék a planktonszervezetek fogyasztásáról viszonylag hamar áttérnek a kifejlett egyedekre jellemző vegyes táplálkozásra. Legkedveltebb táplálékukat az élőbevonatban rejtőző rovarlárvák képezik, de nem vetik meg az apróbb rákokat és a halikrát sem. Gazdasági jelentősége a pisztrángok és domolykók táplálékaként lehet. Magyarországon fogyatkozóban van, ezért természetvédelmi oltalom alatt áll, melyből adódóan sem csalihalként, sem akváriumi halként nem használható.