Automatikus takarmányozás  szarvasmarhák számára, II. rész

A gazdaságokban a tej- és húsmarhák növekvő száma nagyobb munkaterheléshez vezet. A munkaidő csökkentésére, rugalmasabbá tételére, a munkavégzés megkönnyítésére és az állatállomány egyedi állatgondozására irányuló célok érdekében, különösen a növekvő családi gazdaságokban kezd egyre inkább előtérbe kerülni az automatikus takarmányozás. Ezekből becslések szerint több mint ezer rendszer működik Európa-szerte.

Gépek és berendezések – kirakodás és szállítás

A következő szempontokat kell figyelembe venni a gyors kirakodás és az alkotóelemek zökkenőmentes szállítása érdekében:

• Nagy kapacitású ürítőberendezések (markolókanalak, nyírókanalak, blokkvágó ➝ traktor vagy kerekes rakodó elejére vagy hátuljára szerelt berendezések)
• Rövid távolságok a takarmányraktártól az ellátó és keverési területig
• Betonozott területek vagy kemény állvány

Raktározás/köztes tárolás

Az alkotóelemek konténerekben vagy fedett raktárhelyiségben tárolhatók daruval történő kirakodással. Ez utóbbi koncepciót követi a Lely. Ahol lehetséges, az ilyen típusú rendszerekhez (rögzített sín, függesztődaru, portáldaru) külön tárolóhelyet ajánlunk, amely három különböző, markolós daruszereléssel is felszerelhető.

A takarmányokat azonban leggyakrabban konténerekben. A berendezés gyártónként eltérő.

A szilázsokat gyártótól függően lazán vagy bálákban vagy tömbökben tárolhatjuk a tárolókban. Javasolt azonban, hogy a szilázsokat tömbökben vagy bálákban tárolják, hogy minimalizálják a levegő befolyását és ezáltal a mikrobiális változásokat.

Keverés

A takarmányadagokat az etetőrendszertől függően álló keverővel, sínre szerelhető takarmánykeverővel vagy mobil keverővel lehet összekeverni. Ezek a takarmánykeverő kocsikról ismert rendszerek szerint működnek (függőleges, vízszintes, szabadesés). Az etetőrendszer felszereltségétől függően a keverőt a készlettartályokból származó szalagokon keresztül takarmányokkal lehet feltölteni. A szalagok alatt azonban takarmánymaradványok halmozódhatnak fel – különösen, ha nagyon finom anyagokat, például lucernaszénát használnak – és ez a szállítószalag leállásához vezethet. A keverőben a komponensadagolás pontatlanságának csökkentése érdekében a szalagokat fel lehet szerelni mérleggel, de itt is előfordulhatnak hiányosságok.

A keverőrendszer kiválasztását a meglévő komponensek és a felhasznált komponensek alapján kell megválasztani (fontos: vegye figyelembe a szalma, széna, fűszilázs hosszát!). Az adagok jó keverési minősége érdekében 3-4 cm-es hossz javasolt. Mivel azonban a takarmánykocsi és a bálaanyagok gyakran kb. 15 cm hosszúak, le kell rövidíteni az alkotóelemeket.

Ennek az igénynek a kielégítésére további vágóberendezésekre van szükség az etetőberendezésnél, különben csak aprított anyagot szabad használni. Ez elősegítheti a gépek és berendezések alacsonyabb kopását. A rugalmas fordulatszám-beállítások biztosítják a keverőedény jobb ürítését az adag kiürítésekor, kisebb maradékmennyiséget hagyva. Sok rendszer már rendelkezik olyan funkciókkal, amelyek kompenzálják a takarmány-összetevő mennyiségének eltéréseit a következő előállított adagban.

Szállítás és elosztás

A következő szállítási és elosztási lehetőségeket használják:

• Futószalag
• Helyhez kötött elosztókocsi
• Helyhez kötött keverő és elosztó kocsi
• Mobil elosztókocsi
• Mobil keverő és elosztó kocsi

A kiválasztott elosztórendszertől függően különböző követelmények vonatkoznak az etetőfolyosók szélességére.

A funkcionális méretek hatékonynak bizonyultak. Ennek ellenére figyelembe kell venni, hogy ha egy etetőrendszer meghibásodik, az etetőfolyosón udvari rakodógéppel is át lehet hajtani. Ezen túlmenően, ha az etetőutcák túl szűkek, fennáll annak a veszélye, hogy összekeverednek a különböző állatcsoportok különböző adagjai, amelyek egymással szemben állnak. Egyes gyártók lehetőséget kínálnak a keskeny etetőfolyosók mindkét oldalán történő adagolásra, ezért csak egy középső sínre van szükség, amely az etetőfolyosó fölött középen van elhelyezve, és adott esetben a szemközti vályúsorok is szállíthatók.

Az elosztó létesítménytől függően eltérő tartószerkezetre van szükség a szükséges szerkezeti követelményekkel. Egy sínre szerelt keverő- és elosztókocsi például erősebb tartószerkezetet igényel, mint egy tiszta elosztóegység. Ezenkívül a sínszerkezet, amelyre az elosztóberendezések fel vannak szerelve, lehet horganyzott, többek között. A horganyzott alkatrészek azonban anyagkopásnak lehetnek kitéve. Az ilyen forgács nem kerülhet be a takarmányba. Megfelelő javítási intézkedéseket kell tenni.

Hajtásrendszerek keverési és elosztási módszerekhez

A gazdaság helyzetétől függően az automatikus etetőrendszerek gyártói különböző hajtásrendszereket kínálnak az áramellátáshoz. A legnagyobb változatosság a sínre szerelt, automata etetőrendszerek között található. A hajtások azonban számos követelményt támasztnak, valamint előnyökkel és hátrányokkal bírnak. A mobil etetőrobotokat dízelmotor vagy akkumulátorral táplált villanymotor hajthatja meg. A szállítószalagos létesítményeket szintén villanymotorok látják el árammal.

Szerkezeti követelmények

Az etetőkonyha kialakítása kulcsfontosságú tényező az automata etetőrendszer sikeres működéséhez. A takarmányozási erőforrásoktól és az üzemi helyzettől függően az istálló melletti vagy az istállóban lévő konyha változatos elrendezése lehetséges. Figyelembe kell venni azonban a tűzvédelmi szabályozási szempontokat, az állattartó és az épületbe való bejutás bővítésének lehetőségeit, valamint az etetés és az állattartó kapcsolatát.

A tervezés során további szempontokat kell figyelembe venni:

Méretek

A raktári konténerekben tárolt alkatrészek száma és gyártóspecifikus mérete befolyásolja a helyigényt – 6 méteres rács javasolt

Az etetőrendszer erőforrásai befolyásolják a helyigényt (a helyhez kötött keverő és az elosztó berendezés több helyet igényel)

Eresz magassága: befolyásolja a raktártartályok helyzetét és magasságát a használt felszereléstől függően (a tervekben adjon elegendő helyet a kitöltéshez!)

Klímaszabályozás és időjárás elleni védelem

• Hősugárzás elleni védelem (szendvicspanelek, megoldások tetődeszkával)
• Eső, hó, szél és madarak elleni védelem (tolókapuk, görgős kapuk, hálók)
  ➝ Vegye figyelembe a bejutási útvonalakat!
• Nyáron gondoskodjon a szellőzésről
• Padló kialakítása
• Sima, lapos burkolt alap (megkönnyíti a tisztítást)
• A szilázsszennyvíz és a tisztítóvíz elvezetése (elvezető csatorna a szilázsszennyvíz-tartályhoz; padlólejtő)

Az automata takarmányozási rendszereket kisebb helyigény jellemzi, ezért az alacsony belmagasságú, szűk etetőfolyosós régi épületek általában könnyebben tudják használni, mint a szokásos gépesítéssel és a takarmánykeverő kocsival. Következésképpen rugalmas átalakítás és új építési megoldások lehetségesek. Szűk etetőutcák és megfelelő szerkezeti megtakarítás érhető el. Ha több különböző épületet kell összekötni, akkor a kültéri síneket és hevedereket le kell takarni a zavartalan téli működés érdekében.

Teljesítmény- és rendszerkorlátok: kapacitás

Az etetőrendszer erőforrásaitól függően – hogy mechanikusan kell-e feltölteni a keverőt, rendelkezésre állnak-e készletkonténerek, vagy a silókomponensek kirakhatók-e a toronyból vagy a mély silókból – eltérő eredmények születnek a takarmánykeverékek számát és a takarmánykiadás gyakoriságát illetően. A helyhez kötött keverőt és külön elosztó egységet alkalmazó takarmányozási módok nagyobb kapacitásúak az etetni kívánt állatok számát és az állatcsoportok kialakítását tekintve, mint a kombinált keverő-elosztókocsis rendszer. Ennek az az oka, hogy miközben egy adag kerül kiszállításra, az állókeverő már készítheti a következő takarmánykeveréket. A következő további tényezők határozzák meg a rendszer kapacitását:

• Hajtásrendszer (akkumulátoros rendszereknél vegye figyelembe a szükséges töltési időket)
• Távolság a takarmánykonyha és az etetni kívánt csoportok, valamint az egyes állattartó épületek között
• Az etetni kívánt csoportok száma
• A takarmányadagolás gyakorisága naponta

Rendszerrel kapcsolatos beállítások

A gyártók tájékoztatása szerint a II. fokozatú takarmányozási rendszerrel akár 300 tehén is ellátható – ha maximum kb. 15 csoport és kb. egy adagban 10 komponenst kell etetni. Ezeket az állításokat kritikusan kell értékelni, és meg kell vizsgálni az egyes gazdaságok körülményeit. Például, a több mint 1000 tehenet számláló nagy gazdaságokban nagyobb valószínűséggel használnak etetőrendszereket álló keverővel és szalagos elosztóval. Itt azonban elképzelhető lenne számos sínre szerelhető vagy mobil keverő-elosztó kocsi kombinációja.

Higiénia

A takarmánykeverő kocsikhoz hasonlóan az automata etetőrendszerek esetében is ügyelni kell a szigorú higiéniai feltételekre az üzemben. A takarmánytárolás időtartamát a szilázsok stabilitásához és az uralkodó külső hőmérséklethez kell igazítani.

Például nyáron, magas hőmérséklet esetén a szilázsok konténerekben történő napi vagy nem megfelelő silóminőség esetén akár napi kétszeri készletezése is javasolt. Télen azonban a silókomponensek legalább 24 órára köztes tárolóba helyezhetők. Ezenkívül a tárolóedényeket csak akkor szabad friss szilázssal feltölteni, ha már nagyjából teljesen kiürültek.

A tartályokban maradt takarmánymaradványokat is rendszeresen (hetente kétszer-háromszor) el kell távolítani, hogy elkerüljük a takarmányhigiéniát érintő terheléseket. A rossz minőségű szilázs az állatok egészségének károsodásához vezethet, és elkerülhető kibocsátási forrást jelent. A rágcsálókártevők táplálékalapjának minimalizálása érdekében az etetőkonyhát hetente kell takarítani (tiszta ecsettel, a törzstartályokat nagynyomású tisztítóval kell tisztítani).

Ezenkívül a raktártartályok kialakítása és elhelyezkedése kulcsfontosságú a tisztításhoz. Ha a tartályokat ferdén helyezik el, akkor a számítások során elegendő magasságot kell figyelembe venni ahhoz, hogy a takarmánymaradványokat a tartály alatt el lehessen távolítani.

A készlettartályok vízszintes helyzete különösen megköveteli a tartályok nagy tömítettségét a veszteségek elkerülése érdekében. Az egyes gyártók technikai lehetőséget kínálnak a padlón magával hordott takarmánymaradványok eltávolítására. A készlettartály elülső végén található csappantyú és az oda beépített kaparó lehetővé teszi a maradványok eltávolítását Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a raktártartályok tisztítása némi időt vesz igénybe a gazdálkodó részéről, és a gyártóknak e tekintetben optimalizálniuk kell a létesítményeket.

Szoftver (Menedzsment)

A rendszertől függően a gyártók egy sor szoftvermegoldást kínálnak. Az ISOagriNET-kompatibilis rendszerek iránti igény azonban egyre növekszik. Ez lehetővé teszi az állattartó telepen elérhető összes technológia (pl. automata fejőrendszer, automata etetőrendszer, léctisztító robot, szellőztető berendezések, stb.) gyártók közötti adatátvitelét és rendszerközi dokumentációját.

Az elosztó egység bemeneti kijelzőinek többsége lehetővé teszi az adagok, az etetési gyakoriságok és időpontok, valamint a csoportos felosztások megadását. Ezenkívül a gyártók takarmánykezelő szoftverrel és állattartó számítógépekkel való összekapcsolást, valamint okostelefonon keresztüli hozzáférést kínálnak a rendszerekhez. Valamennyi rendszer alapfelszereltsége, hogy meghibásodás esetén SMS-ben vagy telefonhívásban értesíti a gazdát. A meghibásodásokról és az adatok betáplálásáról szóló információk külön listákban (naplófájlokban) tekinthetők meg és biztosíthatók.

Munkabiztonság

Az automatikus etetőrendszereket az egyes komponensek lehetséges kombinációinak nagy változatossága jellemzi. A rendszerek vagy teljes egészében beszerezhetők egy gyártótól, vagy az egyes rendszerelemek különböző beszállítóktól vásárolhatók meg. Ez utóbbi esetben felmerül a felelősségi körök és a károk esetére vonatkozó felelősség kérdése.

Bár a gyártók a rendszer minden alkatrészére megfelelőségi nyilatkozatot adnak ki, reklamáció esetén tisztázni kell, hogy ki a felelős – az üzemeltető (gazdálkodó), a gyártó vagy a rendszert az elektromos hálózatra csatlakoztató villanyszerelő cég. Ezt a rendszer beüzemelése és üzembe helyezése előtt a felelős munkáltatói felelősségbiztosítási szövetséggel, valamint az üzemeltetésben részt vevő gyártókkal és szerelőcégekkel közös egyeztetésen kell tisztázni. A különböző tanácsadók előre jelezhetik a biztonsági kockázatokat a rendszerben, és lehetővé teszik az építkezés adaptálását. Megfelelő tervezéssel a következő lehetséges veszélyforrások elkerülhetők:

• A szállítószalagokat az alsó oldalon fémlemezekkel kell lezárni, és megakadályozni a könnyű hozzáférést.
• A készlettartályokat alul le kell zárni, hogy a keringő láncok ne veszélyeztessék az egyéneket.
• A raktártartályokat az elülső oldalon olyan mértékben le kell zárni, hogy az egyenesen álló személyek ne férhessenek bele könnyen.
• A keverőberendezést (pl. álló keverő) megfelelő biztosítékokkal kell ellátni, és lehetőség szerint nem szabad a talajszintre telepíteni, hogy elkerüljük az egyének megbotlásának veszélyét.
• Számos „vészkikapcsolót” kell elhelyezni a berendezés és az etetőkonyha fontos helyein, hogy vészhelyzet esetén a lehető leggyorsabban le lehessen állítani az etetőrendszert.
• Az elosztó létesítményt fel kell szerelni biztonsági berendezéssel, amely meghatározott ellenállások esetén kiváltja a berendezés leállítását. Ellenkező esetben az egység és a padló közötti távolságnak elég nagynak kell lennie (> 0,5 m).

Fontos tervezési tanácsok

Az alábbiakban összefoglaljuk az automatikus etetőrendszer tervezésének legfontosabb szempontjait.

Etetési rendszer

• Válassza ki a gazdaságnak megfelelő takarmányozási rendszert
• Tetszőleges számú teljesítménycsoport létrehozásának engedélyezése
• Lehetővé kell tenni a farmon lévő összes állat etetését
• Győződjön meg arról, hogy megfelelő ürítőberendezés áll rendelkezésre
• Tervezze meg a raktári konténerek számát és a megfelelő tárolókapacitást
• Válassza ki a keverőrendszert, hogy megfeleljen a takarmánykomponenseknek
• Biztosítson alternatív etetési módot a berendezés meghibásodása esetén
• Tegyen intézkedéseket a balesetek megelőzésére
• Takarmánykamra
• Válassza ki a mezőgazdasági munkaciklusokhoz illeszkedő elrendezést (külső, ereszoldali vagy oromoldali fejlesztés)
• Válassza ki a méreteket (a berendezés helyigénye, az épület és az eresz magassága)
• Gondoskodjon klímaszabályozásról és időjárás elleni védelemről
• Megfelelően alakítsa ki a padlót (sima, szilárd alap, a szilázs elfolyó és tisztítóvíz elvezetésének lehetőségével)

Egyéb szerkezeti szempontok

• Mérlegelje az állattartó és a takarmányház bővítésének lehetőségeit
• Válassza ki az adagolósáv szélességét (rendszertől függően)
• Szerkezeti követelmények betartása (szerkezet teherbíró képessége, külön teherhordó rendszer)

(Forrás: dlg.org)