Az ASF – az afrikai sertéspestis – hatása Ázsia vaddisznóállományára

Ázsiában is – akárcsak Európában – erősen érintette az afrikai sertéspestis megjelenése a sertéspopulációkat. Mivel Ázsiában minden figyelem és erőforrás a vírus házisertésekre gyakorolt hatására irányult, az ázsiai vaddisznópopulációra gyakorolt hatás hosszú ideig alulmaradt. A Malajzia-félszigetről származó adatok azonban rávilágítanak az új, állandó sertés-egészségügyi valóságra Ázsiában.

Kevés jelentés érkezett az afrikai sertéspestis (ASF) kiterjedtségéről Thaiföldről, a Malajzia-félszigetről, Szingapúrból és Szumátráról származó vaddisznóban (Sus scrofa), ahol a faj bőséges – vagy túlzottan elterjedt – a régió érintetlen és leromlott erdeinek nagy részében. Beleértve a kivágott, töredezett és szélső élőhelyeket is. A dokumentált ASF hiánya a délkelet-ázsiai vaddisznókban eddig megdöbbentő volt, tekintettel korábbi nagy sűrűségükre, társasági viselkedésükre és az ember által módosított tájak hasznosítására való hajlamuk miatt, ami növeli az ASF-átvivő házisertésekhez való közelségüket.

Vaddisznók Malajziában

Egy nemzetközi kutatócsoport 3 évtizede figyeli az őshonos vaddisznók populációját a 130 km²-es Pasoh Kutatóerdőben a Malajzia-félszigeten. Pasohban található Ázsia leghosszabb ideig működő, állandó személyzettel rendelkező erdődinamikai parcellája, amely lehetőséget biztosít az ASF-járvány nyomon követésére. A pasohi vaddisznó populációdinamikája szorosan összefügg a határokon átnyúló élelmiszer-támogatással, amelyet az olajpálma gyümölcsei biztosítanak a rezervátummal szomszédos ültetvényeken.

Az ASF előfordulása előtt Pasoh vaddisznósűrűségét 27-47 egyed/km²-re becsülték. Ezek a sűrűségek nagyobbak, mint a vaddisznók sűrűsége a természetes erdőkben külső tápláléktámogatás nélkül (2–10 egyed/km²), ezért „túlbőségesnek” nevezik. Pasoh vaddisznóállománya 2002 és 2006 között csökkent, amikor a szomszédos olajpálmafák nem termettek. Ezekben a nem termő időszakokban azonban nem találtak tetemeket, ami arra utal, hogy a vaddisznó elvándorolt a területről, és nem pusztult el nagy számban éhen. Amikor a szomszédos ültetvények 2007-ben újra termőre fordultak, a vaddisznóállomány 2012-ig exponenciálisan növekedett, és 2022 februárjáig túlzottan bőséges maradt.

A csapat megvizsgálta az ázsiai vaddisznófajok mortalitási dinamikáját, az ASF előtti és utáni összehasonlítást végeztek ugyanazon vadon élő állatokból származó mintavételi megközelítések (transzekt és kamerás csapdázás) megismétlésével, amelyeket korábban a helyszínen 2013 és 2019 között alkalmaztak.

Tanulmányi helyszín

A Pasoh-táj a Smithsonian Intézet állandó ökológiai megfigyelésének egyik zászlóshajója. Pasohban található egy 50 hektáros erdődinamikai parcella, amelyet 1986 óta 5 évente népszámlálnak, és 2003 óta hetente végeznek fenológiai monitorozást. Éves vadállomány-felmérések, beleértve a kamerás csapdákkal kapcsolatos felméréseket 2013 óta; vadászati értékelések 2014 óta; és az 1996 óta tartó kísérletek, amelyek összekapcsolják az emberek, a vadon élő állatok és a növények dinamikáját. Az élőhely elsődleges és szelektíven kivágott alföldi esőerdő. A közeli olajpálma gyümölcsét fogyasztó, vaddisznóállomány változatos populációjú, de a szakállas disznók (S. barbatus) már 2 évtizede hiányoznak a tájról.

Az ASF és a vaddisznó tetemeinek érkezése

A malajziai Erdészeti Kutatóintézet (FRIM) csapata 2022 márciusa és júliusa között figyelte a vaddisznók és tetemek jelenlétét. A csapat a helyszínen korábban vizsgált bomlási arányok alapján becsülte meg az összes tetem elhullása óta eltelt időt. Malajziában a vaddisznó tetemének lebomlása az első 24 órában csekély puffadást és enyhe szagot, a 2–4. napon puffadást és minimális szagot, a 4–12. napon belül pedig nyilvánvaló húsromlást és rothadó bűzt, száraz bőr- és csontmaradványokat hagyva maga után. A 16-30 napos korig a tetemek még mindig felismerhetők a bűzről, a talajon található hatalmas számú légyről és lárváról, valamint a jellegzetes csontokról és koponyákról.

Kameracsapdázás

A kutatócsoport 2013 és 2018 között (az ASF előtt), majd 2022-ben (az ASF után) évente szisztematikus kameracsapdázást végzett. A kamerákat 2013–2016-ban és 2018-ban körülbelül 30 napig helyezték üzembe; 2017-ben egész évben bevetésre kerültek; az ASF utáni felmérés pedig 58 napos volt 2022. június–augusztus között. A csapat akkor tekintette függetlennek a befogásokat, ha azok legalább 30 perces eltéréssel történtek.

Az ASF érkezése

Egy erdőben élő vaddisznó ASF-től való elhullását igazolták a Pasoh Research Forestben 2022. február 10-én PCR-teszttel. 2022 februárjában, márciusában és áprilisában időnként szokatlan megfigyelések voltak rothadó vaddisznótetemekről és a kapcsolódó bűzről. Május 9-én a csapat egy javában zajló vaddisznópusztulási eseményt figyelt meg, többször találkozott tetemekkel és rothadó tetemek bűzével az erdőbe való belépéskor. A tetemekkel való találkozás csúcsfrekvenciája május 15. és június 7. között volt, majd 2022. július 15-re csökkent és ritkábbá vált.

Tevékenység a kamerás csapdázásban

A helyszínen végzett vaddisznó-tevékenység kamerás megfigyelései 87%-os csökkenést mutattak ki a befogási arányban 2022-ben a 2013–2017 közötti öt korábbi felmérés átlagához képest. Pontosabban, a relatív aktivitási index (RAI; független felvételek 100 csapdaéjszakára) átlagosan 25,56 volt 2013 és 2017 között, és csak 3,39 volt 2022-ben. A kamerákon megfigyelt egyetlen szaggató tevékenység az volt, hogy a napmedve evett kukacokat a tetemből annak előrehaladott bomlási szakaszában.

A halálozás növekedése

A kutatócsoport 2022 júniusában a vaddisznó-pusztulás körülbelül 100-szoros növekedését figyelte meg a korábbi évekhez képest, ezek egybeestek az ASF kezdeti támadásával a Malajzia-félszigeten. Néhány februári eset után úgy tűnik, hogy a vírus széles körben terjedt 2022 áprilisában. Az 1-3 hetes lappangási időszakot követően a legtöbb halálozás a május közepétől június elejéig tartó 3 hetes időszakon belül következett be. Ezt mind a FRIM helyszíni munkatársai megerősítették, mind a tetemek június elején megfigyelt bomlási állapotai. A kamerás csapdákkal mért élő vaddisznók aktivitása drámaian, 87%-kal csökkent, ami arra utal, hogy az ASF elpusztította a korábban a helyszínen élő vaddisznók többségét.

A vaddisznók a létező születési fészkeket keresték elpusztulási helyként („temetési fészkek”), ami tudomásunk szerint az első ilyen viselkedés megfigyelése. A temetési fészkek használata biztonságos helynek tekinthető a veszélyeztetett időszakokban, hasonlóan a szülés közbeni motivációjukhoz. A kutatócsoport temetési fészkekkel nem tudta meghatározni az állatok nemét, de elképzelhető, hogy ugyanazok a kocák, akik a születéshez fészket építettek, elpusztultak.

Úgy tűnik, hogy a vaddisznótetemek 2-3 héten belül előrehaladott pusztulásban voltak, ami arra utal, hogy az ASF-kitörések észleléséhez esőerdős körülmények között kellő időben kell megfigyelni, és más helyeken is elmulasztották, és hogy a tetemhús-támogatás a ragadozóknak és a dögevőknek rendkívül mulandó.

Vaddisznó Ázsiában és háztáji gazdálkodás

A vaddisznó (Sus scrofa) az egész eurázsiai kontinensen létezik, Spanyolországtól Törökországon és Oroszországon át, Indián, Délkelet-Ázsián, Kínán és még Dél-Japánban is. Ez azt jelenti, hogy amikor az afrikai sertéspestis (ASF) megjelent ebben a régióban, az ottani helyi lakosság is szenvedett. Az ázsiai vaddisznók tömeges elhullásának első jele Dél-Koreából érkezett, ahol az Állategészségügyi Világszervezet (WOAH) aprólékosan jelentette a vaddisznó-populációban bekövetkezett járványkitöréseket. Ez némi betekintést adott arra vonatkozóan, hogy mi történhetett például Észak-Koreában és Kínában, ahol a vaddisznó-populációk közötti ASF-járványról szóló részletes információk gyakran korlátozottak voltak, ha nem is hiányoztak.

A Pig Progress-szel folytatott levelezésben Dr. Luskin azt mondja, hogy az ázsiai vaddisznó-populációkban az ASF-járványok továbbra is hasonlóak lesznek a másutt tapasztaltakhoz. Azt mondja: „Úgy gondolom, hogy ez hasonló mintát fog követni, mint Európában az elmúlt évtizedben, ahol folyamatosan vannak olyan járványok, amelyek különböző területeken köröznek.”

Az érintett vaddisznó-populációkban Közép- és Kelet-Európában „endémiás keringés” megy végbe – erősíti meg Dr. Klaus Depner, a németországi Friedrich-Loeffler Intézet egyik európai ASF-szakértője. Úgy véli, hogy a helyzet sok ilyen populációban folytatódni fog.

Dr. Depner rámutat, hogy a forró éghajlat hatással lehet a vírusok fejlődésére. Azt mondja: „Nem zárnám ki az ASFv spontán kihalásának lehetőségét. Láttunk már ilyesmit a Kaukázusban (Örményország, Grúzia). 30°C feletti külső hőmérsékleten az ASF vírus felezési ideje jelentősen lecsökken. Ez arra is esélyt jelenthet, hogy a forró nyár folyamán (például Dél-Európában) a fertőzés alábbhagyjon, mivel a vírust a hőség inaktiválja.”

Dr. Luskin világossá tette, hogy az ázsiai vaddisznók erős mortalitása nem jelenti azt, hogy a vaddisznó-populációk távol maradnak az ázsiai kontinenstől. Megjegyezte: „Elképzelhető, hogy a sertések gyorsan visszapattannak, különösen azért, mert nagyon magas a szaporodási arányuk.”

Következmények Ázsiára nézve

A növény- és egyéb állatpopulációkat érő váratlan hatások mellett a délkelet-ázsiai vaddisznók számának csökkenése az emberi gazdaságra és megélhetésre is hatással lesz. A vaddisznók fontos fajok Délkelet-Ázsia egyes őshonos kultúráiban, különösen Borneóban és Új-Guineában, ahol központi szerepet játszanak az ősi vadászati hagyományokban, a modern gazdaságokban, valamint a szokásos ajándékozásban és hozományban. Mivel az ASF megszünteti a fenntartható sertésvadászat és -tenyésztés lehetőségeit, a veszélyeztetettebb, ritkább és lassabban szaporodó vadon élő állatokat célzó kompenzációs vadászat természetvédelmi katasztrófát jelenthet. A táplálkozási és kulturális szempontból bekövetkező veszteség valószínűleg súlyos hatással lesz a régió őslakosaira.

Az ASF valószínűleg Ázsiában marad, hasonlóan Európában. Ennek eredményeként a „háztáji sertéstenyésztés” – amely egykoron általános volt Ázsiában – már nem fenntartható. A több kereskedelmi célú házisertés-művelet drámaian magasabb biológiai biztonságot igényel, ami ehhez kapcsolódó költségeket, infrastruktúrát, képzést és kapacitásépítést von maga után.

Ez egy szerkesztett, rövidített és jóváhagyott összefoglaló az „Ázsia őshonos sertéseinek afrikai sertéspestis által kiváltott tömeges elhullása” című tudományos cikkből, amely a Wildlife Lettersben jelent meg 2023 áprilisában.

(Forrás: pigprogress.net)