Az ember könnyen elvész a sok Gala között

Hirdetés

Az egyik legkeresettebb kora őszi almafajta a Gala. Mivel hajlamos a mutációra, így az ültetvény telepítésekor számos klón közül válogathat a kertész. A választást hazai fajtakísérletek teszik könnyebbé, amikből kiderül, hogy a Gala almafajta tovább őrzi népszerűségét. A Gala fajta Új-Zélandról származik és 1962-ben került kereskedelmi forgalomba. A Golden és a Kidd’s Orange Red „szülötte”, bár abban az időben már majdnem 30 éves múltra tekinthetett vissza. Az almakérdést a Magyar Mezőgazdaság cikke járta körbe. Hazai bevezetése egy időben történt a rendszerváltással. A NÉBIH – 1992-ben még mint OMMI néven – fehér könyvében még csak mint próbatermesztésre engedélyezett fajta szerepelt. Mindez akkor csak az alap Gala fajtára vonatkozott. Hamar kiderült, hogy a Gala hajlamos a mutációra, így a termesztett állományokból számos klónt lehetett kiemelni.

A Gala almafajta töretlen népszerűségre tett szert hazánkban

A Gala almafajta változatai

Először a mosott Gala Must, majd a csíkozott fedőszínű Tenroy - Royal Gala, Imperial Gala - jelentek meg hazánkban. Ezután érkezett meg, majd tűnt is el kisvártatva a Gala Schniga. Ez egyben a fajtaelőállításban lezajlott robbanásszerű folyamatot is jelzi. Ugyanis a nemesítői műhelyek és egyéb érdekcsoportok rohamos ütemben kezdtek szelektálni, és a kiemelt klónokat óriási reklámtámogatással dobták piacra.

Ennek eredményeképpen ma az, aki Galát akar termeszteni, nehéz döntés előtt áll. Melyik klónt válassza? Merre induljon? Az egyetlen biztos pont a választáshoz, hogy a Galának mindenképpen van helye a piacon, hiszen érési idejében – augusztus vége, szeptember eleje – kiváló minőséget ad. Valójában ez az első kora őszi alma, amelyet keresnek a fogyasztók, hiszen az elmúlt 30 évben hozzászoktak a vásárlók az édes, leves, roppanó gyümölcshöz.

Ma Nyugat-Európában a Brookfield Gala tekinthető az alapnak a jól színeződő klónok közül. Franciaországban például ezt választották legtöbbször a gazdák. Kellően darabos, ugyanakkor jellegzetesen csíkozott klóntípus. Szedése általában több menetben történik. A Jugala néhány nappal előzi meg a Brookfieldet, színe kicsit tompább, mosott jellegű. Nagyjából olyan, mintha a Gala Must javított színeződésű változata volna. A Buckeye-Simmons klón szintén eléggé elterjedt Európa almatermelő vidékein. Népszerűsége pedig csaknem eléri a Brookfieldét. Egységesen mosott felületű, fedőszínében a tapasztalatok szerint inkább a narancs dominál, mint a piros. A Galaval fajta esetén viszont éppen a sötétvörös szín a jellegzetes. Ritkásan elhelyezkedő, nagy gyümölcsei inkább mosottak, mint csíkozottak. Francia tapasztalatok alapján akár egy menetben is betakarítható, ugyanakkor a helytelenül megválasztott – túl korai – betakarítás gyenge ízű gyümölcsöket eredményezhet.

Magyar kísérlet, két sikeres klón

Egy korábbi, ráckevei fajtakísérletben sem a Jugala, sem a Galaval nem mutatott nagy terméshozamokat. Azonban két dél-tiroli klón sokkal jobban szerepelt a termésátlagok tekintetében. Ezek a Fengal és a Fendeca. A Fengal egy legalább 80 százalékban fedőszínnel takart fajta. Stabil klón, amely méretes gyümölcsöket hoz és inkább a csíkozott típusba tartozik. A Fendeca pedig mosott felületű klón, aminél nagyon korán kialakul az intenzív fedőszín, ugyanakkor ez a Galavalhoz hasonlóan megtévesztő lehet az érettségi állapot meghatározásánál. A magyar és a nyugat-európai piacon jelenleg ez a két klón a legkeresettebb. Francia szakértők egyébként azt ajánlják, hogy amennyiben nem okoz gondot a termelőnek, inkább több klónt telepítsen együtt. A termesztés egyik legfontosabb pontja kell, legyen a metszés, hiszen a napfénynek a genetikusan garantált színeződés ellenére be kell jutnia a fa belső részeibe is. Ugyanakkor az árnyékoló háló alkalmazása szintén javasolt, hiszen a Gala a napégésre fogékony. Az említett problémát erősebb alanyon (MM106) történő telepítéssel meg lehet oldani, hiszen az intenzívebb növekedés egyben több lombot is jelent.

Témák a cikkben

alma almatermesztés Gala