Az erdélyi kopasznyakú tyúk egy magyar tenyésztő szemével

A háziállatatok népszerűségi mutatója eltérő, vannak köztük, amelyek hiába teljesítenek jól, mégis valamilyen okból nem olyan elterjedtek, mint mások. Ilyen a cikk témáját adó erdélyi kopasznyakú tyúk is. Farkas András a kendermagos fajtát tartja, a tavalyi évben tenyészcsoportja kiállításon győztes lett. A tyúkok kifejlettkori testtömege 2,3-2,5 kilogramm. Jó eredmény, hogy az állomány egyöntetű méretű.

A Magyar mezőgazdaság tartalmas szakcikke írta meg, ezt az anyagot szemléztük. Eszerint: habár a közösségi médiában böngészve úgy tűnik, sokan választják, a számokat nézve mégsem tartoznak a népszerű tyúkfajták közé. Az okokat számos írás vizsgálta már, felsorolva a nem túl tetszetős megjelenésüket, a kisebb méretű és kevesebb számú tojást, de ezeket bőven ellensúlyozza számos jó tulajdonságuk: nagy ellenálló képességük, kiemelkedő húsminőségük, télen is tojnak, illetve a nagy hőségben előnyös tollhiányos nyak, ami megkönnyíti a hőleadást.

Azért vannak a kopasznyakúaknak rajongóik is, akik küldetésüknek érzik, hogy népszerűsítsék kedvenc fajtájukat. Egyikük a lelkes baromfitenyésztő, Farkas András, aki szerint nagyon megéri a tartásuk - írta a cikk.

András a kendermagos fajtát tartja, a tavalyi évben tenyészcsoportja kiállításon győztes lett. 

Miért kezdett pont ennek a kevésbé elterjedt és nem igazán népszerű fajtának a tartásába, és mi vezette, hogy még kiállításra is elvigye őket?

Azt mondják, aki egyszer nyúltenyésztésbe kezdett, az soha nem hagyja abba. Még ha időnként nem is tart nyulat, nem bírja sokáig nélkülük. Igaz lehet ez a baromfitenyésztőkre is, aki egyszer belekezd, mindig lesz a portáján valamilyen kétlábú tollas. András esetében ez úgy alakult, hogy díszbaromfiról – brahmái voltak – váltott az erdélyi kopasznyakúra. Ez a húzása sokakat meglepett, mert még a tenyésztők körében is az a vélemény él, hogy a kopasznyakúak minősége gyenge, nem kiemelkedőek sem hústermelésben, sem tojáshozamban.

A cikk szerint tehát egy „lesajnált” fajta, amivel nem érdemes foglalkozni. Andrást viszont épp az motiválta, ami más szemében érdektelenné teszi a fajtát. Szerinte innen szép nyerni: heterogén, nem túl jó alapállomány? Hát próbáljuk meg feljavítani! Döntésében az is előmozdította, hogy az Érdi Baromfitenyésztő Egyesület – amelynek András is tagja – meghívott egy fiatal hajdúszoboszlói előadót, Kovács Mátét, aki elmondta előadásában, hogyan szelektálja a kopasznyakúit, javítva ezzel tulajdonságaikat. Tőle szerezte be az első tyúkokat, ami nagy szerencsének bizonyult, mert Máté időközben felhagyott a tenyésztéssel, de így maradt a javított állományából kézben - közölte a cikk.

Az első kopasznyakú állomány tehát megérkezett, hogy tojással lássa el a családot, ami a brahmáktól korábban nem volt várható.

Az előnyök

Ugyan valóban nem „tojásgyár”, viszont egész évben termel (télen is tojik; 10 tyúktól az átlag napi 6 tojás éves szinten elérhető), és tojása elég nagy méretű a testéhez viszonyítva – az L méret (kb. 70 gramm) általános egy kifejlett tyúknál.

A testnagyság eleve nagyobb volt, hála a kiindulóállomány válogatott voltának, de András a vérfrissítésbe Hódmezővásárhelyről behozott állatoknál is figyelt arra, hogy az egyébként hibaként jelzett kis testsúly növekedjen. Ezzel most a tyúkok kifejlettkori testtömege 2,3-2,5 kilogramm. Illetve az is eredmény, hogy az állomány egyöntetű méretű, kevésbé heterogén, mint általában.

A tenyésztés minősége

A gazda a kendermagosait a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete által kiadott standard szerint tenyészti, de például a sárga bőr- és lábszín nála kiemelt jelentőségű, habár a standard a világos rózsaszínes vagy fehér bőrt preferálná. Mivel foglalkozását tekintve szakács, így tisztában van vele, a látvány a pulton mennyire fontos. Ha a fogyasztóknál népszerűsíteni szeretnénk egy baromfifajtát, nagy jelentősége van a látványnak. Nem mindegy, mikor vágjuk: lassabb növekedésű fajta lévén nem igazán jó grill­csirke-alapanyag, viszont amikor eléri a másfél kilót (úgy 12 hetesen), már ideális pörköltnek, húsa porhanyós. Ebben a korban könnyen kopasztható, már nem tokos, ami fontos szempont a feldolgozáskor. Idősebb egyedei pedig kiváló húsleves-alapanyagot adnak - fogalmazott.

Külföldön, ha találkozunk hasonló kopasznyakú tyúkkal, az a németek által elismert saját fajtájuk (ezek eredete feltételezhetően Erdélyből odakerült kopasznyakúakra vezethető vissza), amely viszont mára jelentős eltéréseket mutat a mi fajtánkhoz képest. És persze más fajtákba is könnyen belevihető a kopasznyakúság génje, mivel a tulajdonság, a fedett nyakúsággal szemben, domináns - mondta.

A jellemzők és a kiállítások

Homozigóta kopasznyakúak esetében a nyak teljesen csupasz, a heterozigóta egyedek esetében elől, a nyak alsó részén tollpamacs található. A bírálat szempontjából csak a homozigóta egyedek értékelhetők - írták.

A hazai kiállításokon kevésbé tűnik fel a fajta, ezért is lenne szükség több elhivatott tenyésztőre - fogalmaztak. András viszont kitartó, így került sor arra, hogy bemutassa madarait. Ez, mint kiderült, jó döntés volt, mert a bemutatott állománya a bírálóknak is tetszett, 2023-ban magas pontszámot kapott és megerősítést, hogy jó irányba tart nemesítése. Éppen ezért úgy döntött, idén ismét benevez egy kakast és három tyúkot a kiállításra. Ennek meg is lett az eredménye: egyik tyúkja kiállításgyőztes címet kapott. Külön büszke arra, hogy az összes nevezett madara egységesen magas pontszámot (95-96 pont) kapott, tehát kifejezetten egységes a küllemük.

Tartása nem nehéz, ellenálló, erős, kifejezetten szabadtartásra termett fajta. A tyúkok egész évben tojnak, vedléskor sem állnak le, természetesen ehhez a megfelelő, igényeiket kielégítő takarmányozás kell. Andrásnál napi 10-15 dekagramm takarmány fogy a kifutós tartás mellett, ahol a madarak összeszedhetik azt, amire még szükségük van. Ehhez ásványianyag-kiegészítést kapnak, tenyészidőszakban szelént és kalcium-kiegészítést, illetve kúraszerűen vitaminokat. A betegségek megelőzését segíti még az ivóvizükbe kevert almaecet.
A tenyészállatokat nagyjából 2 évente cseréli, így tudja biztosítani, hogy a javítani kívánt tulajdonságok rögzüljenek, de a rokontenyésztés se jelentkezzen problémaként.

10 tyúk, 4 kakas adja az éves állományt. Ebből 2 kakas tartalék, a többi madár két családra van különválasztva a tenyészidőszakban. Tenyészidőszakon kívül együtt vannak tartva, és érdekes módon a kakasok eléggé békések, nem verekszenek egymással.

Összefoglalás és lehetőségek a fejlődésre

Összefoglalva elmondható, hogy a kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk (de a többi színváltozat is) egy vitális, életrevaló fajta, amelynek ott lenne a helye minden tyúkudvarban. Könnyen tartható, nem igényel különleges ellátást, viszont meghálálja a törődést. Nem kész, kiforrott fajta, de épp ezért jelent kihívást a tenyésztőknek: egy-egy jól sikerült egyed jelentősen javíthatja az állományt. Az eredményeket pedig a tenyésztők megoszthatják egymással, közösen tovább gondolhatják, merre haladjanak. Az érdeklődő tenyésztőket ezúton is biztatnám, hogy lépjenek kapcsolatba egymással, mert közösen könnyebb - fogalmaz a cikk.

Az egyesületi tagság fontos András számára, szerinte keretet adhatna egy fajtaklub indítására, amely elősegítené a közös érdeklődésű tenyésztők együttműködését a fajta nemesítésében. Ehhez szívesen látná a jelentkezőket. A fajta népszerűsítéséért sokat tesz, közösségi médiában, rendezvényeken, baromfitalálkozókon keresi az érdeklődőket.

Aki úgy érzi, szívesen csatlakozna a magyar kopasznyakú fajtaklub megalakításához – amelyhez minimum 10 fő szükséges –, keresse bátran Farkas Andrást a +36 30-473-1591-es telefonszámon - zárta egy felhívással az írás.