Csökkenteni kell a malacok fogazatát. De mit lehet tenni, hogy ez elkerülhető legyen?

Ha a malacokkal kapcsolatos „beavatkozásokról” van szó, a leggyakoribb téma a farokrögzítés és az ivartalanítás, de a fogaik csökkentéséről nem esik ennyi szó. A fogak rutinszerű visszametszése is olyan gyakorlat, amelyet az Európai Unióban 2008 óta tiltanak. Hogyan lehet segíteni a termelőket abban, hogy felhagyjanak a fogkisebbítéssel?

A foghúzás egy olyan eljárás, amelyet általában életük első két napján végeznek el a malacokon. A tűfogak (azaz a száj mindkét negyedében lévő szemfogak és a harmadik metszőfogak, amelyeket néha „sarokfogaknak” is neveznek) hegyét vagy egy nyírógép, vagy egy forgó köszörűkő segítségével lapítják le. Ez az eljárás megköveteli a malac lefogását, miközben a száját nyitva kell tartani. Ami mind a malac, mind az állattartó számára megterhelő.

A fogak lekicsinyítése fájdalmat, fog- vagyínyelváltozásokat és néha mélyebb szövetkárosodást is okozhat a fogpépben, ami hosszú távú következményekkel járhat a malacok egészségére, jólétére és teljesítményére. Ha a fogak csökkentését nem körültekintően végzik, a fogak és az íny sérülései bakteriális fertőzések útját teremthetik meg. Ez a kocáknál a tőgygyulladás nagyobb kockázatával is jár. Az európai jogszabályok (2008/120/EK tanácsi irányelv) tiltják a rutinszerű fogkisebbítést, így itt az ideje megtanulni, hogyan kell abbahagyni.

Miért végzik a fogak csökkentését a malacoknál?

A foghúzás azért történik, mert a malacok arcán és a kocák tőgyében (vagy szopókájában) a tűfogak sérüléseket okoznak. A malacok arcának sérülése valószínűleg abból adódik, hogy a koca tejleadásakor versengenek a cicához való hozzáférésért. Ezt nevezik „cicaharcnak”, a koca tőgyét ért sérüléseket pedig az okozhatja, hogy a malacok néha túlszopnak. A farokharapás gyakoriságához képest, amely a farokrögzítéssel függ össze, nincs elegendő ismeret az ilyen típusú sérülések gyakoriságáról.

Melyek a kockázati tényezők?

A cicaharc tulajdonképpen természetes része az újszülött malacok életének. Néhány tanulmány megfigyelte a cicaharcot a félig természetes környezetben nevelt malacok között, de nem olyan mértékben, hogy az sérülést okozna. Melyek tehát azok a tényezők a gazdaságokban, amelyek növelhetik e sérülések előfordulásának kockázatát?

Európai és egyesült államokbeli tudósok egy csoportja egy nemrégiben készített tanulmányban áttekintette a meglévő szakirodalmat, hogy megértse, mit mondanak a kutatások ebben a témában. Azt találták, hogy a legtöbb tanulmány csak azt vizsgálta, hogy milyen hatással van az, hogy a malacok fogazata csökken-e vagy sem. A tartási rendszer a második leggyakrabban vizsgált tényező.

A szabad ellésű vagy többször szopós karámban nevelt malacoknál kevesebb az arckoponya elváltozása. Hasonlóképpen, a szabad ellésű vagy többször szopós ólakban tartott kocáknál kisebb a cicasérülés kockázata, és a nagyobb helykínálattal rendelkező ólakban a kockázat még kisebb.

Ezt nem nehéz elképzelni, mert ha a kocának nagyobb mozgástere van, könnyebben meg tudja akadályozni, hogy a malacok túlszopjanak. Érdemes megjegyezni, hogy a padló minősége is befolyásolhatja a koca tőgysérülésének kockázatát, mivel ha a padló csúszós, a koca felállni próbálva véletlenül megkarcolhatja a saját tőgyét.

Nagyobb alomméret

A tőgyharc akkor is súlyosbodhat, ha vagy a koca korlátozott mennyiségű tejét több malac között kell megosztani, vagy ha a koca fejőképessége csökken. Nem meglepő, hogy egyes tanulmányok szerint a nagyobb alomméret növeli az ilyen sérülések kockázatát.

Másrészt nincs olyan tanulmány, amely azt vizsgálta volna, hogy a koca tejminősége és fejési képessége hogyan befolyásolja a malacok arc- és kocatejes sérüléseinek kockázatát. Csupán egy tanulmány állapította meg, hogy amikor a malacok tejpótlót kaptak, kevesebb sérülés keletkezett az ormányukon, bár a cicaharcok száma nem változott.

Néhány tipp a sérülések megelőzésére

Nyilvánvaló, hogy több kutatásra van szükség a malacok arc- és a koca tőgysérülései mögött álló kockázati tényezők jobb megértéséhez. Ugyanilyen értékes azonban az is, hogy a sertéságazat milyen ötleteket és stratégiákat tud felajánlani a probléma megoldására.

Ugyanezek a szerzők egy online felmérést is végeztek, amely a sertéságazat érdekelt feleit célozta meg világszerte. Megkérdezték a válaszadókat, hogy a malacok arc- és a koca tőgyelváltozásának problémája mennyire súlyos a gazdaságaikban.

További kérdés volt, hogy milyen stratégiákat alkalmaznak ennek kezelésére, valamint egyéb, a fogamzáscsökkentéssel kapcsolatos kérdések.

A 17 országból származó 75 válaszból a válaszadók fele azt mondta, hogy a probléma kezelhető anélkül, hogy változtatni kellene a gazdálkodási gyakorlatukon.

Néhányan azt mondták, hogy soha nem volt ilyen problémájuk. Ezenkívül a válaszadóknak csak a fele gyakorolja a fogak csökkentését. Ehelyett az alábbiakban az általuk kipróbált és hasznosnak tartott leggyakoribb intézkedéseket ismertetjük:

- A jó anyajegyek kiválasztása;

- A koca takarmányozásának és vízfelvételének javítása az ellés során;

- Az ellés ellenőrzésének gyakoribb elvégzése;

- A malacok korábbi táplálékkiegészítése;

- A nagy alom elkerülése;

- Dajkakocák használata; és

- A környezet gazdagítása a laktáló kocák és a szopós malacok számára.

A megfelelő kereszthordást/osztott szopást is alkalmazzák megoldásként. De meg kell jegyezni, hogy a vizsgálatok ellentmondásos eredményeket mutattak arra vonatkozóan, hogy a kereszthordás hogyan befolyásolja a malacok arcsérüléseinek előfordulását, mivel a cicaharcok növekedhetnek, amikor új malacok kerülnek az alomba. A kereszthordást ezért óvatosan és körültekintően kell alkalmazni a negatív következmények elkerülése érdekében.

Malacok és kocák: mindenki nyer

Ez a felmérés azt mutatja, hogy az ágazat vezető szerepet vállalhat a gyakorlati megoldások megtalálásában és a malacokat megviselő eljárások elkerülésében. A jövőbeli kutatásoknak figyelembe kell venniük, hogy a gazdák mit tesznek most. Emellett tudományos bizonyítékokkal kell szolgálni ahhoz, hogy egyértelmű megoldásokat dolgozzanak ki a malacok arcának és a kocák tőgyének sérülésének csökkentésére.

A megoldások közül sok előnyös lehet a teljes elletőházi gazdálkodás szempontjából is. Emellett javíthatja az ellés és a szoptató kocák termelékenységét, egészségét és jólétét is. Amint arról a válaszadók is beszámoltak, sok gazdaság sokféle képzési lehetőséget biztosít a személyzetének. Ezek közé tartozik a kocatakarmányok beállítása, az ellés segítése, az ellő kocák viselkedésének elsajátítása, a cicaszámlálás és a tejtermelés nyomon követése. Ezzel mindenki nyerhet, hiszen javul az ellésirányítás, és csökken a malacokon elvégzendő eljárások száma. (Forrás: pigprogress.net)