Csoportos vagy egyedi tartás – mindent a disznók állatjólétéről

Korábbi cikkünkben leírtuk az állatvédelem és az állatjólét általános feltételeit. Ezek örök érvényű igazságok, viszont fajonként vannak különböző apróságok, amelyekre oda kell figyelnie a tenyésztőnek. Lássuk, mekkora helyet kell biztosítani az anyakocának és mire kell még odafigyelni sertéstartás esetén.

A sertésről tudni kell, hogy egy igen okos, tanulékony állat, tartási körülményeire kifejezetten érzékeny. Látása rossz, ezzel szemben hallása és ízlése jónak mondható, szaglása pedig kiváló.

A disznók számára az egyik legfontosabb állatjóléti elem a tartás helyének az alapterülete. Elmondhatjuk, hogy a sertések életkorától, méretétől függően változik az igényelt alapterület is. A csoportosan tartott, utónevelt malacok és hízók számára:

• 10 kg-nál kisebb súly esetén 0,15 négyzetméter,
• 10-20 kg között 0,2 négyzetméter,
• 20-30 kg között 0,3 négyzetméter,
• 30-50 kg között 0,4 négyzetméter,
• 50-85 kg között 0,55 négyzetméter,
• 85-110 kg között 0,65 négyzetméter,
• 110 kg felett 1 négyzetméter

helyet kell biztosítani egyedenként.

Ők is mosolyognak, ha megkapják a megfelelő bánásmódot

Kocák (fialás utáni sertés) esetén 2,25 négyzetméter helyet kell biztosítani.

Sertéstartás esetén a másik fontos követelmény a padozat minősége. Fontos, hogy a padozatnak simának kell lenni, viszont nem lehet csúszós. Egyúttal a padozat kialakításának meg kell felelnie az ott tartott sertés súlyának is.

A kocákat a termékenyítést követő 4. hét után 1 héttel az ellésig csoportosan kell tartani. Csoportos tartás esetén kiemelten figyelni kell a takarmányozásra, minden egyednek hozzá kell jutnia a számára elegendő táplálékhoz. Továbbá biztosítani kell az elegendő mennyiségű friss vizet is.

Azt a kocát, amelyiket társai megtámadnak, vagy esetleg megbetegedett, ideiglenesen egyéni kutricában is lehet tartani. A külön kutrica kialakításánál arra kell figyelni, hogy az állat kényelmesen meg tudjon fordulni benne.

A kanok tartása abban különbözik a kocákétól, hogy esetükben nem célszerű csoportos tartást alkalmazni. Hajlamosak ugyanis a verekedésre. Ha kan és koca kerül egy kutricába, az is könnyen véres harccá alakulhat. Ezért minden egyes kannak biztosítani kell egyedi kutricát, amely legalább 6 négyzetméter akadálymentes alapterülettel kell, hogy rendelkezzen.

A szopós malacok elhelyezésekor figyelni kell arra, hogy az összes malac egyidőben tudjon pihenni. Megfelelő méretű fekvőhelyet kell biztosítani részükre. Mivel a szopós malacok hőháztartása még nem elég fejlett, biztosítani kell számukra az ideális mikroklímát. Ezt jellemzően infralámpával a legegyszerűbb megoldani.

A szopós malacoknak mesterségesen kell megteremteni az ideális mikrokörülményeket

A tartási körülmények mellett az egészségvédelemmel is kiemelten kell foglalkozniuk a sertéstartó gazdáknak. Lényegében a tartási körülmények összefüggenek a betegségek megjelenésével is. Amennyiben nem biztosítjuk a megfelelő körülményeket állatainknak, rosszkedvűek lesznek, legyengül az immunrendszerük, így sokkal fogékonyabbá válnak egyes betegségekre. Több olyan betegség is van, ami komolyan képes veszélyeztetni az állományokat, sőt, jelentős elhullást is okozhatnak egyes baktériumok vagy vírusok.

Az egyik legismertebb betegség a sertések körében a PRRS (Porcine Reproductive Respiratory Syndrome), amelyet egy vírus okoz. A betegség magzatkárosodással, koraelléssel és légzőszervi tünetekkel jár. Amennyiben felüti a fejét a betegség egy állományban, azonnali zárlatot kell elrendelni és a fertőzött egyedeket el kell altatni. Gyógyítása nehézkes, sokszor nem megoldható, ezért elsősorban arra kell figyelni, hogy ne hurcoljunk be az állományba fertőzött egyedeket.

A Leptospirózist onnan ismerhetjük fel, hogy influenzaszerű tüneteket produkál a fertőzött egyed: lázas lesz, nem eszik. Vemhes kocák fertőződése esetén előfordul, hogy gyenge malacok születnek, sőt, olykor vetélés is előfordulhat.

Egy vírus okozza a sertések egyik legrettegettebb betegségét, az Aujeszky-betegséget. Elsősorban a sertések között terjed a vírus, de előfordulhat szarvasmarhákban, juhokban, kecskékben, kutyában és macskában is. Viszketéssel, idegrendszeri tünetekkel jár és mivel gyógyíthatatlan betegség, a lefolyás vége mindig elhullás. Ennek értelmében fontos, hogy mentes állományt alakítson ki a tenyésztő, valamint különböző oltóanyagok segítségével meggátolható a fertőződés.

Végül említsük meg a sertéstífuszt is, melynek hatására az állatok étvágytalanok lesznek, lesoványodnak és súlyos hasmenésük lesz. Megelőzése nem nehéz az általános járványvédelmi előírások betartásával, valamint egyes oltóanyagok is védenek a betegséggel szemben.