Csukára, süllőre és német bucóra lehet szavazni: hamarosan eldől, melyik lesz az Év hala 2020-ban

A 2020-as évre is meghirdeti Az Év hala választást a Magyar Haltani Társaság. A kitüntető címre ezúttal is 3 halfajt javasoltak, közülük természetesen az lesz a nyertes, amelyik 2019. december 31. déli 12 óráig a legtöbb szavazatot kapja. A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben, továbbá van közöttük fogható és védett faj is. A fajokról anyagunkban bővebben is írtunk, aki szereti a halakat, szavazzon!

A jelölt fajok rövid ismertetését a Magyar Haltani Társaság oldala gyűjtötte össze.

CSUKA (Esox lucius)

Teste hosszan megnyúlt, színe ezüstöstől a barnásszürkén át egészen az olajzöldig változhat, továbbá mintázatában is eltérhet, hiszen foltok és csíkok is tarkíthatják. Hazánkban a csukafélék családjának egyetlen képviselője, így más halfajokkal gyakorlatilag összetéveszthetetlen. Élőhely szempontjából nem túl igényes. Ám leginkább a növényzettel benőtt állóvizeket kedveli, ugyanakkor folyóvizekben is fellelhető. Jól alkalmazkodik a környezetéhez. Falánk ragadozó, hatalmas szájával fiatalabb korában kisebb rákokra és rovarlárvákra vadászik, de hamar áttér a halak fogyasztására. Nagyobb egyedsűrűség esetén gyakori jelenség köztük a kannibalizmus. Természetükből adódóan megtámadnak mindent, ami mozog, így került már elő csukák gyomrából béka, madárfióka, sőt még patkány is. Húsa ízletes, kiváló sporthalként tartják számon, főként pergető- vagy kishalazókészséggel fogható. A hazai horgászrekord 20,47 kg (1994).

SÜLLŐ (Sander lucioperca)

Nagyra növő, megnyúlt testű, oldalról enyhén lapított hal. Csúcsba nyíló szája nagy, a szeglete eléri a szem hátulsó vonalát, benne nagy, erős fogak ülnek, köztük a többiek közül kiemelkedő ebfogak is. Oldalán elmosódó sötétebb sávok vannak. Két hátúszóját, valamint farokúszóját fekete foltsorok díszítik. Hazánkban viszonylag széles körben elterjedt, nagyobb folyóink paduczónájától egészen a dévérzónáig gyakori: A kisebb folyóinkban azonban csak a bővebb vizű alsóbb szakaszokon lehet rátalálni. Érzékeny a víz oldott oxigéntartalmára, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a jobb oxigénviszonyú, nagyobb tavakban fordul elő. Valódi halevő ragadozó, táplálékának nagy részét elsősorban a küsz képezi. A horgászok a legnemesebb ragadozóként tartják számon, amely csalihalas és pergetőmódszerekkel eredményesen fogható. A hazai horgászrekord 15,5 kg (2014). Húsa szálkamentes, kiváló minőségű, a halgasztronómia egyik legkedveltebb faja.

NÉMET BUCÓ (Zingel streber)

A Duna vízrendszerének bennszülött, különleges mintázatú hala. Áramláskedvelő faj, a meder üledékes részeit elkerüli. Így kizárólag folyóvizekben, főként a vízfolyások felső, tiszta vizű, sodrottabb szakaszain fordul elő. Teste és feje életmódjának megfelelően erőteljesen megnyúlt, hengeres, faroknyele elvékonyodó, ami alapján jól elkülöníthető a közeli rokonától, a magyar bucótól. Két hátúszóját meglehetősen széles sáv választja el egymástól, farokúszója kicsi. Testét kifejezetten érdes tapintású, kis méretű pikkelyek fedik. Sárgásbarna alapszínét sötétbarna, ferdén lefutó sávok díszítik. Alsó állású szájával a kavicsos mederfenéken keresi a fenéklakó szervezeteket. Bár csoportosan él, mégis vizeink ritka lakója, mert az élettere a vízfolyások duzzasztása következtében fokozatosan csökken. Mindezekből adódóan a hazai halfauna veszélyeztetett, fokozottan védett tagja - írják.

A jelöltekre ezen a hivatkozáson lehet szavazni.