A fácán a rómaiak öröksége

A fácán hazánkban a zárt erdőségek kivételével szinte mindenhol előfordul. Ma már talán nem is gondolunk arra, hogy ezen madarak ősei még a római korban emberi közvetítéssel érkeztek a Kárpát-medencébe. Cikkünkből sokat megtudhat a fácánról, összefoglaltunk jó néhány érdekességet is.

A fácán tudományos elnevezése (Phasianus colchicus) az eredeti elterjedési területére utal. A mondák szerint a görög hajósok még a 8. század előtt hozták magukkal a madarakat a Phasis, mai néven a Rioni folyó mellől. Ez a Fekete-tenger északkeleti partvidékén van, amit ők Colchisnak neveztek. Eleinte a mai Bulgária és Görögország területére telepítették be őket, de igazán a rómaiak által terjedt el a fácán Európában. Így kerültek az első példányok Pannóniába is. Honfoglaló őseink tehát már itt találták a madarakat - írja a Magyar Mezőgazdaság.

Nagyon elterjedt az országban a fácán - Fotó: Pixabay, Jan Temmel

Királyi vadaskertekben is kedvelt volt a fácán

A különböző nyelvi emlékekből arra lehet következtetni, hogy a 14. századtól már léteztek olyan nagyúri, illetve királyi vadaskertek, ahol különböző hazai és külföldi vadfajokat tartottak. Feljegyzések szólnak arról, hogy Beatrix királyné 1488-ban nem csak szarvasokat, hanem fácánokat is küldött a ferrarai hercegnek. Tehát már abban az időszakban is tenyésztettek Magyarországon jó minőségű, külföldön is nagyra értékelt nagy- és apróvadat.

A 19. század közepétől egyre gyakoribbá vált, hogy a fácánok tojásait a vadászok begyűjtötték, s a csibéket mesterségesen nevelték fel. Erről egy igen érdekes feljegyzés is tanúskodik.

Eszerint egy gesztesi uradalomban 1831-ben négy akó sört kaptak jutalomként a vadászok a fácáncsibék etetésére gyűjtött hangyatojásokért. Természetesen az így, külterjes módon tartott fácánállomány alig növekedett az évszázadok alatt, és a 20. század elejéig az évi 50 ezres teríték volt a jellemző. Viszont a Monarchia-hozta jólét, illetve a polgárosodás miatt nőtt az igény a fácánvadászatokra. Az első világháborút megelőző időszakban már évente több mint 300 ezer példányát lőtték le. Ez a mennyiség azonban meghaladta a természetben élő állomány szaporodási lehetőségeit, ezért megindult a fácán zárttéri tenyésztése.

A fácán nálunk addig ismeretlen alfajait, illetve változatait hozatták be továbbtenyésztés céljából, melyek közül csak viszonylag kevés tudott alkalmazkodni a magyar körülményekhez. Emellett más fácánfajokkal is próbálkoztak, így például ezüst, arany, gyémánt- és királyfácánokkal is.

A rómaiak által hajdan hazánkba betelepített törzsalaknak, melyet közönséges vagy cseh fácánnak is neveznek, igen feltűnő bélyege a kakasok jól fejlett sarkantyúja, valamint zöld színű, ércfényű tollakkal fedett feje és nyaka. A kakasok testtömege 1,1, a tyúkoké 0,8 kilogramm.

A telepítés sötét oldala

Az 1960-as évek elején újra felkapott lett a fácánvadászat, s akkoriban érte el a baromfitenyésztés azt a technológiai fejlettséget, melyet már a fácán esetében is jól lehetett alkalmazni.

A százezerszámra előnevelt fácáncsibék robbanásszerű állománynövekedést eredményeztek. Kontinensünkön Nagy-Britannia mellett nálunk élt a legtöbb fácán, 1978-ban nagyjából 2,4 milliós populációval büszkélkedhettünk. De akkor már érezhetőek voltak a nagyszabású telepítés árnyoldalai. A nagyüzemi telepekről kiengedett madarak ugyanis rendkívül sok betegséget hurcoltak át a vadonba, és a természetben élő példányokból sok elhullott.

Ráadásul a telepekről származó tyúkok gyakran nem ülték a tojásokat, ezért veszélybe került az állomány önfenntartó képessége.

Napjainkban lényegesen kevesebb fácán él a Kárpát-medencében, mint az 1970-es és 80-as években. Miután a nagyüzemi telepekről csak az ország egyes területein helyeznek ki madarakat, a természetben élő fácánpopuláció jórészt újra emberi beavatkozás nélkül szaporodik. Emiatt gyakran lehet látni a csibéiket vezető fácántyúkokat.

Többnejű a fácán kakasa

A fácánkakasoknak 4-7 tyúkból álló háremük van. A tyúkok bokrosokban, sűrű, gazos területeken, vagy sekély mélyedésekben kaparnak apróbb gödröt. Azt száraz levéllel, fűszállal kibélelik, és oda rakják 12-16 olajbarna tojásukat. Egyedül kotlanak, a fészekhagyó csibék 22-25 nap alatt kelnek ki. Gyorsan növekednek és kéthetesen már repülnek.

Ha pedig érdekli a vadkár megelőzésének 3 legbiztosabb módja, ebben a cikkünkben olvashat róla.