Fenntarthatóság: ehető rovarok a fókuszban

A szöcskéktől, tücsköktől és hangyáktól kezdve a selyemhernyó-lárvákon át az óriási vízipoloskákig – a Thaiföldön (és nem csak ott) fogyasztott ehető rovarok sokfélesége nagyszerű. Ami Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában sok ember számára tápláló és vonzó kiegészítés a napi menüben, az a legtöbb közép-európaiban undort vált ki. Miért van ez, és miért kap mostanában nagy lendületet a „rovarok mint táplálék” téma?

Rovarok az ember táplálékaként

Könnyen megmagyarázható, hogy az európaiak többsége miért borzong attól a gondolattól, hogy rovarok vannak a tányérjukon. Ez az undor, a higiéniai aggályok és a hozzászokás hiányának kombinációja. Ha a fogyasztói felméréseket vesszük mércének (és ezt mindig fenntartásokkal kell megtenni), körülbelül minden ötödik lakos tudja elképzelni, hogy rovarokat eszik. Összehasonlításképpen, minden harmadik ember hajlandó megenni egy hátborzongató-kúszómászót egyfajta merészségként. 

Az alacsony elfogadottság ellenére: az élelmiszer-kiskereskedők polcait nézve egyre gyakrabban találkozhatunk olyan húsalternatívákkal vagy pékárukkal, amelyek többé-kevésbé egyértelműen rovarokat hirdetnek alapanyagként. Elterjedtebb az internetes online boltokon keresztül történő terjesztés.

A fehérjeellátás biztosítása

A FAO felhívta a világ széles nyilvánosságának figyelmét az ehető rovarok kérdésére. Körülbelül tíz évvel ezelőtt a szervezet feltette a kérdést, hogyan lehet biztosítani a 2050-re 9 milliárd főre becsült világ népességének fehérjeellátását (a jelenlegi előrejelzés 9,7 milliárd). 

A hagyományos mezőgazdasági termelés megkétszerezése nem jöhet szóba a FAO számára a kapcsolódó föld- és erőforrásigény miatt. Ehelyett akkoriban rovarokat javasolt. Már ma is több mint 2 milliárd ember eszik rendszeresen rovarokat. Érdemes tehát globális szinten feltárni az ilyen típusú fehérjeellátásban rejlő lehetőségeket.

Az emberek által (többnyire) begyűjtött vagy (ritkán) táplálék céljára tenyésztett fajok számát körülbelül 2000-re becsülik, ennek bő kétharmada ebből a három állatcsaládból származik: bogarak (31%), hernyók (18%), illetve méhek, darazsak és hangyák (14%).

Általánosságban elmondható, hogy az entomofág – a rovarfogyasztás szakkifejezése – elterjedtsége és kiterjedése nagymértékben függ a kulturális és vallási szokásoktól. Becslések szerint a rovarok több mint 130 országban az étrend alapvető részét képezik, és egyes esetekben évszázadok óta. Különösen ázsiai, afrikai és közép-amerikai szegény rétegek folyamodnak rendszeresen ehhez a fajta ételhez. 

Ezzel szemben Európában, ahol az emberek a „rovar” szót általában a „kártevő” kifejezéssel társítják (eltekintve az olyan kivételektől, mint a mézelő méh vagy az olyan hasznos rovarok, mint a katicabogár), ilyen hagyomány soha nem alakult ki általánosan. A legjobb esetben is voltak olyan esetek, mint például a bogárleves, amely 1950 után kiment a divatból Németországban.

Fenntarthatóság és környezetvédelem

A rovarokkal szembeni történelmileg kialakult idegenkedés nem akadályozta meg a téma iránti érdeklődést az EU-ban (és más iparosodott országokban, például az Egyesült Államokban) a közelmúltban. Ennek nyilvánvaló oka az olyan kérdések növekvő jelentősége, mint a fenntarthatóság és a környezetvédelem. Itt a rovartenyésztés teret nyerhet a klasszikus állattenyésztéshez képest a FAO szerint:

Környezeti szempontok. Sem mezőgazdasági terület, sem takarmány nem feltétlenül szükséges a rovarok tenyésztéséhez, helyette szerves hulladékot lehet használni. A szaporodás vízigénye kisebb. A rovarok kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint a legtöbb haszonállat, és kevesebb a nitrogénkibocsátás a tartás során. Hidegvérű állatokként a rovarok takarmányátalakítása jobb, mint a melegvérű állatoké, amelyeknek energiára van szükségük a testhőmérséklet fenntartásához.

Táplálkozási szempontok. A rovarok a marhahús, a sertéshús, a baromfihús és a hal tápláló alternatívája. Sok rovar gazdag fehérjében, omega-3 zsírsavakban és tápanyagokban, például kalciumban, vasban és cinkben. A rovarok fogyasztása a világ számos részén már kialakult.

Gazdasági szempontok. A rovartenyésztés és -betakarítás elvileg tőkeigényes „low tech”, amely kis léptékben (de nagy létesítményekben erősen gépesítve is) végezhető, amely a lakosság legszegényebb rétegei számára is megnyitja a részvételt és a bevételi forrásokat.

Politikai követelmények

A rovarokból származó élelmiszerek EU-ban a közelmúltban tapasztalható alacsony elterjedésének egyik oka – a vásárlók vonakodásától eltekintve – valószínűleg a jelenlegi hosszadalmas jóváhagyási folyamat. Az ehető rovarok termelését és forgalmazását az EU-ban az általánosan érvényes élelmiszer-higiéniai követelményeken túl az Újélelmiszer-rendelet szabályozza. Ezt 2015-ben fogadták el, és 2018. január 1-jén lépett hatályba.

Az új élelmiszerekről szóló rendelet kimondja, hogy minden olyan élelmiszer, amelyet 1997 előtt „az Unión belül jelentős mértékben nem használtak emberi fogyasztásra”, engedélyköteles, ha tovább kívánják forgalmazni. Ide tartoznak a rovarok is. A rendelet hatálybalépésekor már forgalomban lévő termékeket a Bizottság hivatalos engedélyezési döntéséig (a megfelelő kérelmek benyújtásának határideje ismét 2020 eleje volt) tovább lehetett forgalmazni.

Az előírások szerint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) pozitív kockázatértékelését, majd az EU-tagállamok jóváhagyását követően az EU Bizottság termékengedélyt ad a kérelemben felsorolt ​​termékek és felhasználások forgalmazására (és csak ezekre!) EU-szerte. Ez a folyamat nemcsak több évig tart, hanem a kérelmező ragaszkodhat saját vizsgálati eredményeinek védelméhez, és öt évre szóló kizárólagos terjesztési jogot biztosíthat. 

Ha egy másik vállalat ugyanazt a terméket szeretné forgalomba hozni ebben az időszakban, ez lehetséges, de saját vizsgálatokat kell végeznie és benyújtania ahelyett, hogy egy hasonló termékre vonatkozó meglévő engedélyre hivatkozna. Alternatív megoldásként lehetséges az első kérelmező általi engedélyezés.

A rovartermesztés mint jövőbeli piac?

Mely rovarok fogyasztását engedélyezték eddig?

Lárvaállapotban (2021. június) szárított lisztbogár (Tenebrio molitor) és fagyasztott, szárított és porított lárvaként (2022. március);

Vándorló sáska (Locusta migratoria) fagyasztva, szárítva, porítva (2021. november);

Házi tücsök (Acheta domesticus) fagyasztva, szárítva, porítva (2022. február) és részben zsírtalanított porként (2023. január);

Gabona-penészbogár (Alphitobius diaperinus) lárvaállapotban fagyasztva, pasztaszerű, szárítva, porítva (2023. január).

További nyolc engedélyezési kérelmet nyújtottak be az EU Bizottsághoz. Az eddig jóváhagyott termékek kérelmezői Franciaországban, Vietnamban és Hollandiában vannak. Hollandia az EU vezető országa az ehető rovarok termelését tekintve is.

Ennek ellenére nincs hivatalos statisztika az ehető rovarok termeléséről. Az Európai Rovarélelmiszerek és Takarmányok Szövetsége (IPIFF) jelenleg „néhány ezer tonnára” teszi a teljes éves termelést (mindkét felhasználás esetén). Ugyanakkor milliárdos nagyságrendű beruházásokat lát, és gyors növekedésre számít a következő években. 

(Forrás: dlg.org)