A kajszibarackfajták, amiket messzire kell kerülni

Aki kajszibarackfajták termesztésére adja a fejét, könnyen eltéved a fajták útvesztőjében. Számtalan fajta van köztermesztésben, de nem mindegyiket éri meg már termeszteni manapság. Jöjjön egy kis segítség, miben érdemes gondolkodni és melyik fajtákat célszerű jó messziről elkerülni.

Sok régi fajta nem állja meg ma a helyét

A Budapest-kajszit sokan ismerik a ’régi motorosok’ közül. Gyümölcse nagyméretű, ezért régen kifejezetten sokan termeztették, de ma már nem olyan népszerű az új, jobb tulajdonságokkal rendelkező sárgabarackfajták miatt. Komoly hátránya ennek a fajtának, hogy gyenge növekedésű, ezért komolyabb termésmennyiség esetén hajlamos a hasadásra az ágazata. További negatívum, hogy könnyen rothad a termése, nem szép, maximum befőtt készítésére alkalmas.

Több kajszifajtát már nem éri meg termeszteni manapság

A Borsi-féle kései rózsa fajta sokoldalú, minden célra felhasználható. Kisméretű gyümölcsei kissé megnyúltak, oldalról lapítottak, kis áruértéket képviselnek. Régen közkedvelt fajta volt, mára azonban termesztése háttérbe szorult köszönhetően a modern fajták térhódításának. Az sem segít a termesztésben, hogy a köztermesztésből már évekkel ezelőtt kivonták, így faiskolákban már nem kapható ez a fajtájú kajszi.

A Harmat kajszibarackot is számtalan gazdálkodó termesztette ültetvényében, mára azonban megoszlanak róla a vélemények. Egyesek szerint – viccesen fogalmazva – harmatgyenge a mai fajtákkal szemben, mások viszont koraiságának köszönhetően előszeretettel termesztik még ma is. Tény azonban, hogy az egyik legkorábban termő fajta, már június közepén szüretelhetőek az érett gyümölcsök, de egy hidegebb szezonban sem kell június végénél tovább várni a gyümölcsök érésére. Erős növekedésű fája közepes méretű gyümölcsöket nevel. A fajta hátrányának mondható, hogy a gnomóniával és a moníliával szemben is fogékony.

Az új kajszibarackfajták jelentik a jövőt?!

Ma már számtalan, külföldi fajta is bekerül a hazai köztermesztésbe. Ennek oka, hogy olyan jó termelési értékekkel rendelkeznek, hogy vétek lenne nem termeszteni őket nagyüzemi körülmények között. Ilyen elismert, külföldi fajták például a Priboto (USA), a Mino (Németország), a Harcot (Kanada), a Clarina (Németország), a Toyuda (USA), a Toyaco (Kanada), vagy éppen a Toyesi (USA).

Az új fajták mellett természetesen a régi ’nagy öregek’ is megtalálhatóak a Nemzeti Fajtajegyzékben, amit viszont évről-évre figyelni kell, mert mindig kerülnek bele is, és kerülnek ki is újabb és újabb fajták.