Kannibalizmus baromfinál: okok és megoldások

Miért csipkedi, tépi és sebesíti egymást a baromfi? Jelen cikkben megbeszéljük a kannibalizmus leggyakoribb okait és a probléma megoldásának módjait.

Csőrkurtítás: a legegyszerűbb megoldás?

A kannibalizmus, vagyis a csipkedés, tolltépkedés és egymás sebesítése gyakori jelenség a baromfik között. Sok tenyésztő már évek óta radikális módszerrel, nevezetesen a csőrkurtítással oldja meg a problémát. Ugyanakkor jelenleg egyre több országban tiltják be ezt a gyakorlatot, amelyet nem tartanak etikusnak.

A madarak csőre nagyon érzékeny – számos fájdalomérzékelő receptor található benne. Ezért a csőrkurtítás fájdalmas, stresszes eljárás számukra, és egy fontos érzékszervüket veszíthetik el. Ezenkívül ez az eljárás csak a patológiás viselkedés következményét oldja meg, nem pedig az okát - írta meg a cenyrolnicze.pl.

Érthető, hogy a tenyésztők el akarják kerülni az állatok egymás közötti sérüléseit. A tolltépkedés és sebek okozása szintén jelentősen rontja a madarak jólétét és gazdasági veszteségeket okoz. Azonban mielőtt a csőrkurtítást választanánk, érdemes inkább a probléma gyökeréig eljutni, és azt állatbarát módon megoldani.

A probléma gyors felismerése kulcsfontosságú

A madarak kannibalizmusa akkor kezdődik, amikor elkezdik csipkedni és tépni társaik tollait, taréját, lábujjait és/vagy kloáka környékét. Ha ennek következtében látható sebek és vér jelenik meg a megtámadott egyedeken, a patológiás viselkedés gyorsan elterjedhet a madarak között. A kannibalizmus általában akkor jelentkezik, ha a madarak stresszesek a környezeti feltételek miatt vagy nem megfelelően tápláltak.

A hajlam erre a viselkedésre bizonyos mértékben örökletes is lehet. Néhány fajra és egyedre agresszívabb viselkedés a jellemző. Barátságtalan viselkedés is előfordulhat, ha különböző fajtájú vagy korú madarakat keverünk egy csoportba, ami megzavarhatja a csoport hierarchiáját és az úgynevezett csipkedési sorrendet. A más színű vagy jellemzőkkel rendelkező egyedek csipkedése egyszerű kíváncsiságból is eredhet.

Különösen rossz ötlet a tollas lábú vagy bóbitás madarakat keverni olyan fajtákkal, amelyeknél ezek a jellemzők hiányoznak. Óvatosság szükséges a lassan tollasodó madarak esetében is. A kannibalizmus gyakran a fiatal madarak tollnövekedésének időszakában jelenik meg – a tollak ilyenkor éretlenek, gyengédek és sérülékenyek.

Ha a patológiás viselkedést gyorsan észlelik és a problémás madarakat eltávolítják a csapatból, akkor általában meg lehet szüntetni a problémát. Azonban, ha a káros szokás elhatalmasodik, sokkal nehezebben lehet kezelni és komoly veszteségeket okozhat a tenyésztőnek.

A kannibalizmus leggyakoribb okai

Számos potenciális oka lehet ennek a patológiás viselkedésnek. A leggyakoribb okok közé tartozik a túlzott egyedsűrűség. A madarak zsúfoltsága gyorsan feszültséget és agressziót szül. Ezért nem érdemes túllépni az ajánlott maximális egyedsűrűséget, és kannibalizmus esetén lazítani kell a zsúfoltságot. A zsúfoltság csökkentésében segíthetnek az olyan környezeti gazdagítások, mint a rámpák vagy létrák, amelyekre a madarak felmászhatnak, és így több helyet szabadítanak fel a padlón.

Egy másik tényező, amely kannibalizmushoz vezethet, a túl magas hőmérséklet a tyúkólban. A hőstressz fokozza az agressziót a madarak között. A viselkedésük megfigyelésével ellenőrizhetjük, hogy a hőmérséklet kényelmes-e számukra. Ha a madarak fáznak, csoportokba tömörülnek a hőforrás közelében – magas hőmérsékleten távolodnak egymástól és a fűtéstől. A szárnyak oldalra terjesztése és lihegés is megjelenhet. A helyiség hőmérsékletének ellenőrzésekor érdemes a madarak magasságában mérni, közvetlenül a hőforrás alatt.

Az agresszió túlzott megvilágítás következménye is lehet. A túl erős fény vagy a napi hosszú megvilágítás fokozza az állatok stresszét. Az első hetekben nem szabad 40 wattnál erősebb fehér izzókat használni. Ha nagyobb izzókra van szükség a fűtéshez, érdemes vörös izzókat használni, amelyek nem irritálják a madarakat. 12 hetes vagy idősebb madarak esetében 15 vagy 25 wattos izzókat kell használni az etetési és itatási területek felett.

A megvilágítás időtartama nem haladhatja meg a napi 16 órát. Egyre inkább ajánlott LED-izzókat használni, amelyek kiküszöbölik a hagyományos izzók villogását (ez a villogás nem látható az emberek számára, de stresszeli a madarakat). Érdemes árnyékos menedéket biztosítani a madaraknak az ólban, ahol pihenhetnek, ha a világítás irritálja őket.

Táplálkozással kapcsolatos okok

A takarmány és a víz hiánya vagy egyenetlen hozzáférése miatt a madarak harcolhatnak az erőforrásokért. A baromfi csoportjában hierarchiát állít fel, amely takarmányhiány esetén azt eredményezheti, hogy néhány madár nem jut ételhez. A kannibalizmus az alultáplált egyedek éhségének következménye is lehet.

Ha kannibalizmus jelentkezik a madaraknál, érdemes ellenőrizni az étrend összetételét. A magas energia- és alacsony rosttartalmú étrendek aktívabbá és agresszívabbá tehetik az állatokat.

A tolltépkedés gyakran a fehérje, különösen a metionin aminosav hiányának eredménye. Győződjünk meg arról, hogy az étrend kiegyensúlyozott a fajta, életkor és technológiai csoport igényei szerint. Az abszolút tilos a baromfihús etetése, amely néha felmerül, mint a kannibalizmus megoldása.

Egyéb, állománykezeléssel kapcsolatos okok

A madarak kannibalizmusának egyéb okai lehetnek:

• Unalom és a csipkedés iránti igény. A madaraknak természetes szükségük van a környezet felfedezésére és a csipkedésre. Ha az ólban nincs semmi érdekes, elkezdhetik csipkedni a többi egyedet. Ezért nagyon hatékony a kannibalizmus kiküszöbölésében a madaraknak csipkedési blokkok (amelyek emellett tompítják a csőrüket), kavicsok, lucerna vagy alom biztosítása.
• Elégtelen számú fészek és/vagy nem megfelelő megvilágításuk.
• Hirtelen változások a környezetben, mint például új ólba költöztetés – háztáji állományok esetében az új helyre történő szállításkor a legjobb, ha néhány