Kettős helyzetben a magyar haltermelés: a tógazdasági toporog, az intenzív fejlődik 

Jelenleg a hazai haltermelést stagnáló állapot jellemzi - fogalmazott Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnökségi tagja, az  Aranyponty Zrt. vezérigazgatója. Míg a tógazdasági haltermelés esetében nincsenek kiugró számok, addig az intenzív haltenyésztés mértéke évről évre növekszik. 

Az Agrárszektor cikkét szemléztük. Eszerint az ágazatot kétfelé kell választani: a tógazdasági és az intenzív haltermelésre. A tógazdasági haltermelés Magyarországon jelenleg mintegy 24.000 hektárnyi vízfelületen történik. Ez az ágazat ki van téve az egyre szélsőségesebb időjárási körülményeknek, mint például a rendkívüli hőségnek, - mely aszályos időszakokat eredményez - vagy éppen a miniárvizeknek. A tógazdasági haltenyésztés mintegy 85 százalékát a pontytermelés teszi ki, emellett kisebb számban olyan ragadozó halak, mint a süllő, a csuka és a harcsa, illetve esetenként előfordul a kárász is, továbbá néhány százalék növényevő hal, mint az amur és a busa.

A másik szektora az akvakultúrának az intenzív haltenyésztés. Ebben az esetben haltermelés 90 százalékát az afrikai harcsa adja, mert rendkívül jól bírja a zsúfolt közeget, a kisegítő légzése miatt kevés oxigénre van szüksége, leggazdaságosabban ez a halfajt lehet előállítani. Továbbá az intenzív haltermelésben - lényegesen kevesebb mennyiségben - nevelnek még tonhalat, süllőt és még néhány, kisebb jelentőségű halfélét - írta a cikk.

A tógazdasági haltermelés alapvetően stagnál, a minimális hullámzás az időjárásnak köszönhető, ebbe a szektorba sajnos nem érdemes jelentős befektetéseket eszközölni - mondta a szakértő. Itt nem éri meg sokkal több pontyot termelni például tápon, mert a természetes táplálék kihasználása a legfontosabb szempont. A legolcsóbb haltermelés az, ami 800-900 kilogramm/ hektáros szinten tartja a termelést, itt a táplálék minimum 50-60 százalékát a tóban képződő planktonállomány adja, a fennmaradó 40 százalékát pedig kiegészítő takarmány, búza, kukorica, árpa és a tritikálé.

Az intenzív haltermelésben a helyzet jobb. Az ilyen haltenyésztő telepek száma folyamatosan emelkedik, szinte minden évben épülnek újak. A magyar termálvízkincs kihasználása jót tesz ennek a szektornak, hiszen energetikailag olcsóbban tud üzemelni, mint a svájci vagy akár németországi, ahol a szakember szerint tucatjával zárnak be az ilyen haltelepek a megemelkedett energiaárak miatt. 

Ez a szektor folyamatos növekedést mutat, évről évre egyre nagyobb halmennyiséget állítanak elő és értékesítenek a piacokon. Itt is akadhatnak hullámvölgyek, mint ahogy volt ez a koronavírus-járvány esetében is, hiszen ebben az időszakban erőteljes visszaesés volt tapasztalható a lakossági keresletben. Az itt termelt halállomány 90-95 százaléka feldolgozott formában kerül ki a piacra, és általában a feldolgozók értékesítik, ezzel szemben a tógazdasági haltenyésztés csak 30 százaléka kerül feldolgozásra.

A halak sorsa

A feldolgozott halak szempontjából az afrikai harcsát keresik leginkább a magyar vásárlók, az úgynevezett kommersz halak közül pedig még mindig a ponty a kedvenc. Az évi 14-15,000 tonna piaci pontytermést 3 fő szektor viszi el: körülbelül 30-40 százalék megy emberi fogyasztásra, az élőhal 20-30 százaléka pedig exportra megy, alapvetően Romániába és Németországba.

A megmaradt pontymennyiség a horgásztavak élőhal ellátására szolgál, hiszen a természetes tavakban, ahol horgászat folyik, önmagában nincs elengedő hal a horgászigényekre, itt mindenki mesterségesen, általában ponttyal, keszegfélékkel és ragadozókkal próbálja meg az állományát dúsabbá tenni - fejtette ki Lévai Ferenc. Az importpiac szempontjából az élőhalak mennyisége elhanyagolható, jelentősebb szerepet kapnak viszont a tengeri halak, melyek a világ legkülönbözőbb részeiről érkeznek országunkba.

Mennyire segíthetnek a támogatások?

A haltenyésztők számára jelenleg az Európai Uniós, úgynevezett MAHOP program áll rendelkezésre, ez egy 7 éven át tartó program és 20 milliárd forintnyi támogatást kínál. Ez viszont nagyon sok irányba oszlik el. Vannak állami feladatok, melyet 100 százalékban államilag irányított cégek nyerhetnek meg, ilyen például a statisztikai adatgyűjtés, a reklám, illetve marketing vonal, de ide tartozik még a technikai segítségnyújtás költsége is, ezek az összes támogatás mintegy egy harmadát teszik ki. Egy másik szegmens a természeti károk, például a védett madarak által okozott károk helyreállítására szolgál, azonban erre csak a támogatás nagyon kis hányada jut. A támogatás többi része pedig különböző jogcímeken, a haltermelés modernizálását, fejlesztését segíti elő. Ebbe beletartozik a tó rekonstrukció, az eszközvásárlás és az infrastruktúra fejlesztés – mondta Lévai Ferenc.

Azt kell, hogy mondjam, ez az összeg nagyjából fedezi a halászat igényeit, az igazán nagy problémát az jelenti a szektornak, hogy az Európai Halászati Alapba tartozik az édesvízi halászat is. Ezzel a gond az, hogy ez a nagy alap sajnos 99 százalékban tengeri halászatról szól és ennek nagy részét az édesvízi haltermelés, -ami egész Európában mintegy 250.000 hektár- nem tud hasznosítani. Akinek földje, szántója, gyümölcsöse van, vagy bármilyen más mezőgazdasági tematikájú tevékenységet végez, az lényegesen szélesebb támogatási körben részesül, mint az, akinek halastava van. A halastavi működés éppúgy mezőgazdasági ágazat, mint ahogy az állattenyésztés bármelyik ága, de nem úgy kezelik, mert a két alap, a halászati és a vidékfejlesztési, nem járható át egymással. 

Lévai Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy azért harcolnak, hogy azokat a lehetőségeket, melyeket az, akinek szántóföldje, vagy bármilyen állatta van, megkap a Vidékfejlesztési Programon belül, azokhoz a halászati ágazat is hozzájusson. Hiszen a számok is jól mutatják, hogy az, aki mezőgazdasági tematikájú termeléssel foglalkozik, lényegesen több, 2-3-szor több támogatást kap például természetvédelmi célokból, vagy zöld gazdaságokból származó támogatásokból. Sokkal több lehetőségük van a vidékfejlesztési turizmusban, a munkaerő támogatásában, de akár még a biztosítások megkötésében is.

A magyar halászati ágazat olyan alap alá sorakozott be, - ez már régóta így van - ami nem szolgálja igazán az érdekeiket, továbbá gyenge jövedelemtermelő képessége miatt sajnos a lassú leépülés a jellemző - mondta Lévai Ferenc.