Komposztálni jó! És hasznos. És olcsó. Segítenek a giliszták is

Hiába az infláció, a dráguló élelmiszerek, még mindig elképesztő mértékű a magyar háztartások pazarlása. Fejenként évente átlagosan 65 kg élelmiszer-hulladékot termelünk, amelynek legalább egyharmadát olyan nyers ételmaradékok teszik ki, amelyek komposztálhatók lennének: zöldség- és gyümölcshéj, lenyírt fű, karácsonyfaágak, kávézacc vagy akár a tojáshéj.

Már azzal is sokat tehetnénk környezetünk állapotáért, ha a háztartási zöldhulladékok a szemetes helyett egy komposztládába gyűjtenénk. Csökkenthetnénk vele a szemétszállítási díjat, hiszen kevesebb hulladék kisebb gyűjtőben is elfér. Másrészt szinte ingyen extra minőségű komposztot is termelhetünk, amivel termékenyebbé tehető a talaj, és a növények egészségesebben fejlődhetnek tőle.

Nincs is jobb időszak a télnél arra, hogy nekiálljunk a komposztálásnak, saját kerti ládánk felállításának. Ez a legjobb dolog, amit csak tehetünk a konyhai és kerti szerves hulladékkal, ráadásul jelentősen csökkenthetjük a háztartásunkban keletkező szemét mennyiségét is. A praktikákról a hellovidek.hu-nak a Gazt-evő blog szerzője, Papp-Felber Anita mesélt, aki maga is biokertész és őstermelő.

A Nébih 2020-ban végzett felmérése szerint a lakosság mindössze harmada komposztálja valamilyen formában a háztartásában keletkező szerves hulladékot. Különösen sajnálatos ez annak fényében, hogy napjainkban már számos, változatos lehetőség kínálkozik a háztartási hulladék komposztálásra vidéki és városi környezetben egyaránt. Még kert sem kell ahhoz, hogy magunk, akár a lakásban nekiálljunk.

De mi is az a komposztálás?

A komposztálás a természet megoldása a szerves hulladék újrahasznosítására, a tápanyagok körforgására. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy oxigén jelenlétében a természetben évről évre keletkező, majd elhaló hatalmas mennyiségű növényi szerves anyag lebomoljon. Ebben kiemelkedő szerepet játszanak a mikrobiális közösségek és a giliszták, a tápanyagok pedig visszajutnak a talajba, amit a növények ismét felvehetnek, kialakul a természetben egy nélkülözhetetlen körforgás. A szerves anyagok komposztálódását követően humusz keletkezik, amely összetartja a talajszemcséket, tápanyagot biztosít a növények és a talajban élő mikroorganizmusok számára.

A komposztálás nagy előnye, emelte ki Papp-Felber Anita, hogy körülbelül egyharmadával kevesebb lesz általa a háztartási szemetünk. Ha komposztálunk nemcsak csökkentjük a keletkező kommunális szemét mennyiségét, de a kerti- és konyhai hulladék is visszajut a természetbe, nem pazaroljuk el. Szobanövények és palánták esetében sem lesz szükség annyi virágföld vásárlására, ezzel is pénzt spórolhatunk. Fontos szempont még, hogy a humuszban gazdag talajnak jobb a vízmegkötő képessége, kevesebb öntözés szükséges.

Így álljunk neki a komposzthely kialakításának

Az első és legfontosabb maga a hely kiválasztása, aminél figyelembe kell vennünk azt, honnan is hordjuk bele a növényi hulladékot. Egy kertes házban két helyről pakoljuk majd bele, egyrészt a kiskertünkből, másrészt a konyhánkból.

A helyszín kiválasztásánál még fontos szempont, hogy a komposztálónk alatt a nedvesség el tudjon elfolyni, ezért véletlenül se tegyük betonra! Ha tudjuk, mielőtt lehelyezzük, igazítsuk meg alatta a talajt, puhítsuk fel. Tehetünk alá homokréteget is, hogy jobb legyen a vízelvezetése. Ha van rá kapacitásunk, áshatunk egy tíz centis gödröt is, amit feltölthetünk homokkal vagy zúzott kaviccsal. Ha az így fellazított talajra állítjuk rá a komposztládákat, akkor minden feltételünk kész ahhoz, hogy elkezdjük a komposztálást.

Más kérdés, miből is legyen a komposztládánk

Papp-Felber Anita szerint alapvetően bármiből készülhet a komposztládánk, de csak úgy egymásra is lehet halmozni a réteget, még keret sem kell hozzá.

Ha mi magunk állítjuk össze a komposzt helyét, akkor a legfontosabb, hogy oldalt is szellőzzön. Járja át jól a levegő! Azoknál a ládáknál, amelyeket készen lehet vásárolni, a kis szellőzőnyílások adottak, de ha mi állunk neki, erre is külön figyelni kell.

Hogyan rétegezzük a zöldhulladékot?

A szakember szerint az a legcélszerűbb, ha kisebb ágakkal kezdjük, azokat tegyük legalulra. Mindig ügyeljünk arra, hogy egy „barna réteget” egy „zöld réteg” kövessen. A barna réteg lehet a faág, akár a karácsonyfánk ágai is, az menjen legalulra, majd azt kövesse a zöld réteg, ami lehet fűnyesedék, gyom. Ha nagyon sok a zöld, akkor érdemes rádobni egy lapát földet, ami segíti a komposztálódást, és tele van a saját kertünk hasznos mikroorganizmusaival.

A komposztálásban nagyon fontos a szén és a nitrogén megfelelő aránya. Ugyanis, ha túl sok a nitrogén, ammónia keletkezik és távozik, ami kellemetlen szagú, büdössé válhat tőle a komposzt. Míg ha a szén van túlsúlyban, az szén-dioxid formájában távozik, és kevesebb humusz fog képződni. Azonban viszonylag egyszerűen el tudjuk kerülni ezeket a folyamatokat azáltal, hogy figyeljük a komposzt állapotát. A komposztba kerülő szerves anyagokat nitrogénben gazdag „zöld” és szénben gazdag „barna” összetevőkre oszthatjuk. Ha a komposzt büdösödik, nitrogén túlsúly van, ha nem halad az érés, a szén került túlsúlyba.

Ha elkezdtük a rétegezést, jöhet bele a konyhai hulladék is. A szakember viszont azt is tanácsolta, ilyenkor télen, ha túl sok a konyhai hulladékunk, akkor nyugodtan dobjunk rá fűrészport vagy földet, azzal csak segítjük a hasznos folyamatokat. Kisebb, szárazabb faágak később is nyugodtan mehetnek bele, levegősebbé teszik a komposztot.

Ennyi idő múlva lesz komposztunk

Ha most állunk neki, és jó helyre állítjuk fel a ládánkat, esetleg még csalánlével is locsoljuk, őszre már lehet komposztunk, de a szakember szerint az esetek nagy részében legalább 10 hónapot kell várni ahhoz, hogy a láda tartalma elkezdjen szépen komposztálódni.

Cigarettacsikk, csont, papír mehet bele?

Amit biztos nem szabad a komposztládába tenni, az az üveg, a kő, az olaj, a gumi, a sütőolaj, a főtt ételmaradék, a húsnyesedékek, olyan állat ürüléke, ami húst eszik, hal, csont, fém, műanyag, húsevő állatok alma, ugyanígy a cigarettacsikk, vegyszer, gyógyszer és állati tetem.

Viszont mehet bele kartonpapír, de színes, fényes papírok nem. A déligyümölcsökkel is csínján kell bánni, főként a citrusfélék héja lehet tele növényvédő-szerekkel és érésgyorsítókkal, ezeket csak korlátozott mennyiségben tegyük bele a komposztba, és ajánlatos középre helyezni, oda, ahol a legmagasabb a komposzt hőmérséklete.

Árak

A boltban vásárolt műanyag komposztládák ára (320 literes) 8-10 ezer forintnál kezdődik, a 800 literes ára 20 ezernél. De akad olyan is, amelyiknek az ára 100-150 ezer forint körül van, de ezek között találunk már olyat, ami elektromos. A fából készített komposztáló – készen –ennél drágább mulatság. Léces változatban (480 literes) 25-30 ezer forintnál kezdődik. De ha van elfekvőben otthon néhány régi deszkánk, magunk is összeállíthatjuk, így garantáltan olcsóbban jövünk ki.

A legújabb trend: a spéci gilisztakomposzt

Egy kicsit más elven működik, mint a klasszikus komposztálás, viszont minden szempontból lakáskompatibilis. Úgyhogy azoknak ajánlott, akiknek nincs kertjük, mégis szeretnék saját maguk újrahasznosítani a zöldhulladékot. Zárt műanyag edényben gyűjthetjük a házi komposztot, aminek a felső részében a giliszták munkálkodnak, alul pedig összegyűlik a komposztfolyadék, amit vízzel hígítva tápoldatként használhatunk a növények öntözésekor.

Ha kedvet érzünk hozzá, ezt is megépíthetjük magunknak, de akár vásárolhatunk is speciális műanyag gilisztakomposztot. Nem büdös, úgyhogy ettől sem kell tartanunk!

A beltéri gilisztakomposztáló ára 30 ezer forintnál kezdődik. A belevaló gilisztákat leginkább horgászboltokban vásárolhatjuk meg, áruk helyenként változhat, de jellemzően 4000 Ft/kg körül mozog.

Amit aztán a gilisztákkal etethetünk, azok a gyümölcs-és zöldség megmaradt részei (hagyma, káposzta és citrusfélék csak nagyon kis mennyiségben), az összetört tojáshéj, a kávézacc, a teafilter, teafű-maradék, kenyér, gabonaféle (kicsi mennyiségben!), az elhervadt virágok, levelek. Viszont az állati eredetű hulladékot a a giliszták sem kedvelik, tilos adni nekik húst és halat, zsíros, olajos ételeket, feldolgozott ételeket, valamint tejtermékeket.

Gilisztáinkat etethetjük naponta, kisebb mennyiségű táplálékkal, vagy hetente egyszer, a teljes heti mennyiséggel. A giliszták mind a tápközeget, mind az ételt megeszik és gilisztakomposztnak nevezett sötét, dús anyaggá alakítják. Ahogyan a régebbi tápközeg elfogy, körülbelül havonta, adni kell hozzá frisset.