Közelednek hozzánk a trópusok – legalábbis az ott honos gyümölcsök már itt vannak

Az egyre inkább kiszámíthatatlanná váló időjárás komoly kihívásokat jelent mind az emberek, mind a természet számára. A globális felmelegedés hatására folyamatosan változik környezetünk: módosulnak a klímazónák határai, átalakulnak az évszakok, és változnak az élővilág jellegzetességei.

Ennek következményeként olyan gyümölcsök tűnnek fel a mi régiónkban is, amelyek korábban inkább egzotikus ritkaságokként voltak ismertek. Napjainkban már nemcsak, hogy elérhetők, de egyes fajták európai termesztése is lehetővé vált.

Papaya – a dinnyefa

A papaya vagy dinnyefa (Carica papaya) Mexikóból származik, és főként a trópusi területeken honos. Kifejezetten melegkedvelő növény, amely a 21-33 °C közötti hőmérsékletet részesíti előnyben, éjszakai hőmérséklete pedig nem süllyedhet 15-16 °C alá. Pálmaszerű, el nem ágazó törzse akár 8-10 méter magasra is megnőhet, levelei a csúcsán csoportosan helyezkednek el.

A papaya termése hosszúkás, érett állapotban narancssárga színű, 20-30 cm hosszú, és elérheti akár a 4-6 kg-os súlyt is. A gyümölcshús rózsaszín vagy narancssárga, közepében fekete magok találhatók. Már az ősi időkben is termesztették Mexikóban, és a helyi konyha egyik kedvelt alapanyaga. Fogyasztása változatos, készíthető belőle saláta, sütemény, valamint frissítő ital.

A papaya emésztést segítő enzimeket tartalmaz, ezért jótékony hatással van az emésztőrendszerre. A Floridai Egyetem kutatásai szerint támogatja az egészséges bélflóra fenntartását és az 1-es típusú cukorbetegek vércukorszintjének szabályozását. Ugyanakkor a belőle készült termékek csak orvosi előírásra használhatók, mivel allergiás reakciókat válthatnak ki és befolyásolhatják a véralvadást.

Licsi – Az ősi kínai gyümölcs

A licsi (Litchi chinensis) több mint ezer éve termesztett trópusi gyümölcs, eredetileg Dél-Kínából származik. Napjainkban többek között Indiában, Vietnámban, Új-Zélandon és Latin-Amerikában is ültetik. Híres a Tang-dinasztia idején dokumentált történetéről, amikor Xuanzong császár futárokkal szállíttatta kedvenc gyümölcsét a fővárosba.

A licsi 15-30 méter magas, örökzöld fa, melynek levelei párosan állnak. Virágai aprók és sárgászöldek, termése pedig vörös, érdes héjú, mely alatt üveges fehér vagy enyhén rózsaszínes, lédús gyümölcshús található. Az érett termés könnyen meghámozható, nyersen fogyasztják.

A licsit frissen vagy cukorral főzve is fogyasztják, emellett salátákhoz, süteményekhez és keleti édességekhez használják. Szárított változata teához adható, levéből pedig bor vagy likőr is készül. Szubtrópusi körülmények között fejlődik jól, állandó nedvességet nem igényel, viszont a termése gyorsan romlik, így exportálás előtt kénes kezeléssel tartósítják.

Kókuszpálma – az úszó magvú fa

A kókuszpálma (Cocos nucifera) eredete az Indiai-óceán térségéhez köthető. A magjai hosszú ideig csíraképesek maradnak, így a tenger áramlatai által akár több ezer kilométerre is eljuthatnak az anyanövénytől.

Ez a fa akár 30 méter magasra is megnő, gyökérzete sekély, de járulékos gyökerei révén stabilan áll még a viharos szelekben is. Termése, a kókuszdió, többféle módon hasznosítható: rostjaiból kefesörték, szőnyegek és kötelek készülnek, míg a belsejében található kókusztejet és kókuszvizet az élelmiszeripar és a kozmetikai ipar egyaránt felhasználja.

A kókuszdióból nyert zsír immunerősítő hatású, és jótékonyan befolyásolja az emésztést. A trópusi konyhákban széles körben alkalmazzák, különösen sűrítésre és főzéshez.

Datolyapálma – az édes termésű fa

A közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) régóta az emberi táplálkozás egyik fontos eleme. Ősi termesztésű növény, amely a Közel-Keleten és az Indus völgyében már évezredekkel ezelőtt elterjedt.

A datolya háromféle típusa létezik: puha, félszáraz és száraz. A termés rendkívül gazdag szénhidrátokban, rostokban és nyomelemekben. Az arab és észak-afrikai konyhában szinte mindenhol megtalálható, akár édességekben, akár főételekben. A datolyapálmát többféleképpen hasznosítják: virágait salátaként fogyasztják, leveléből kunyhókat építenek, nedvéből pedig szirupot, cukrot és ecetet készítenek.

A legnagyobb datolyatermesztők közé tartozik Egyiptom, Szaúd-Arábia, Irán, Algéria és Pakisztán, éves világtermése körülbelül 9 millió tonna.

Avokádó – az értékes olajforrás

Az avokádó (Persea americana) Közép-Amerikából származik, és már ötezer éve termesztik. Az elmúlt évtizedekben gyorsan népszerűvé vált, és ma már világszerte megtalálható.

A fa örökzöld, akár 20 méteres magasságot is elérhet. Termése vajszerű állagú, magas zsírtartalmú gyümölcs, amelyet gyakran salátákhoz, szendvicsekhez és mártásokhoz használnak. Az avokádó olaja rendkívül értékes, mivel telítetlen zsírsavakban gazdag, így támogatja a szív- és érrendszer egészségét.

A világ legnagyobb avokádótermesztői közé Mexikó, az Egyesült Államok, Brazília és Izrael tartozik. Az avokádó népszerűsége folyamatosan növekszik, mivel egészséges és sokoldalúan felhasználható gyümölcsnek számít.

(Forrás: magyarmezogazdasag.hu)