Kukoricavetés változó tőszámmal, a nagy termés nyomában

Közeledik a kukoricavetés ideje! Pár hét alatt el kell vetni egymillió hektár kukoricát, a többi vetnivalóról és a járulákos feladatokról nem is beszélve. A következő időszak alatt elvégzett munka minősége döntő hatással van a termés kimenetetelére. Az, hogy valóban mi és milyen minőségben történik, a tervezésen múlik. Napjaink egyik legtöbbet emlegetett technológiai megoldása a menet közben, automatikusan változó mennyiségű vetőmaggal történő vetés.

Kukoricavetés változó tőszámmal

Ismert, hogy a kukoricahibridek tőszámreakciója eltérő, s az egyes hibridek stresszérzékenysége sem azonos, eltérő körülmények között. A helyes növénysűrűség megválasztása a lehetőségek kihasználását javítja és csökkenti a kockázati tényezők érvényesülését. A precíziós vetés eszközrendszere lehetővé teszi a táblán belüli eltérő feltételekhez igazodó vetőmag használatát - írja a Magyar Kukorica Klub.

Mi a változtatott tőszám használatának az alapelve?

• Ha a termőtábla minden pontján ugyanakkora költséget használtunk fel, akkor a táblapontokra vetített gazdaságossági mutatót az adott ponton elért terméseredmény határozza meg.
• Ha a tábla minden pontján az ott várható termésszint szerint differenciáljuk a műveleteket és az inputokat, akkor a gazdaságossái mutatóra a költségfelhasználásnak közvetlen hatása van.
• A homogén intézkedések után az időjárási szélsőségek hatására a menedzsmentzónákra vetített gazdasági mutatók közötti különbség nő.
• Az alkalmazkodó intézkedéseket követően, az időjárási szélsőségek ellenére, a menedzsment zónákra vetített gazdasági mutatók ingadozása csökken.

A változtatott tőszám tehát a gazdaságilag optimalizált precíziós termelés szerves része!

A tőszám és a termés összefüggése több tényező együtthatásán keresztül mutatkozik meg

Ne feledjük, hogy a tőszám a tábla/menedzsmentzóna növénysűrűségét jelenti, míg a termést a produktív növényállomány adja. A kettő az optimális növénysűrűség alsó szintjéig pozitív összefüggésben van egymással, az optimális növényszám-tartományban nincs osszefüggés, míg az optimálisnál nagyobb tőszám esetén az összefüggés előjele negatív. Továbbá azt se feledjük el, hogy a hibrid csupán a "szoftver" a folyamatban, s a programot a vetőmag hajtja végre. A termelés programját hibátlanul csak hibátlan vetőmag képes végrehajtani.

A termés szempontjából optimálisnál kisebb az a tőszám, amelynél a tövek a köztük lévő nagyobb távolság miatt nem képesek kihasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat, ugyanakkor az állomány gyom elnyomó képessége sem lesz elegendő a későbbi felgyomosodás megakadályozására. Mindkét tényező korlátozza a hibrid terméspotenciáljának kiteljesedését.

A gazdaságosság szempontjából optimálisnál kisebb az a tőszám, amelynél a növényállomány már nem képes az adott menedzsment zónára jellemző legnagyobb gazdasági eredményt produkálni.

A termés szempontjából optimáis az a tőszámtartomány, amelynek határain belül a termésmaximum nem változik, mert a minimumtörvény a növekvő tőszám ellenére sem engedi a termés növekedését (az állományt alkotó hibrid a rá jellemző terméskapacitással éppen kihasználja a rendelkezésre álló erőforrásokat, miközben a növényszám emelésével az egyedi produkció arányosan csökken). A hibridek optimális tőszámtartománya eltérő lehet.

A gazdaságosság szempontjából optimális az a minimális tőszám, amellyel a növényállomáy már kihasználja a menedzsent zóna terméspotenciálját.

Kockázati szempontból optimális az a tőszám, amely a negatív hatású technológiai változatokra (hibákra) és időjárási szélsőségekre a legkisebb terméscsökkenéssel reagál.

Az optimálisnál nagyobb az a tőszám, amely a különbző stresszfaktorok hatására csökkenő terméssel reagál. A hibridek közötti teljesítményeltérés ezen a szinten a legjellemzőbb, mert genetikai tulajdonságaiktól függően mutatkozik meg a terméskiesés. Ezek a tulajdonságok azok, amelyeket a "stresszérzékenység" összefoglaló néven emlegetünk, s amelyeket egy-egy hibridre nézve csak alapos és pontos vizsgálatokkal lehet meghatározni.

Legfontosabb stresszmutatók: 

• A hibridre jellemzőtől eltérő színezet
• Kisebb szemsor szám
• Hiányos termékenyülés
• Csővégi szemek sorvadása
• Gyors felszáradás
• Felső levelek "leégése"
• Hervadás
• Szártörés

Milyen előnyei lehetnek a változó tőszámú vetésnek?

Először is a tábla várható össztermése maximalizálható, az időjárási kockázatok pedig minimalizálhatók. Másrészt, a várható maximális termés a lehető legkisebb költségfelhasználással érhető el (gazdasági optimum).

Mikor érvényesül a változó tőszám hatása?

• Ha olyan hibridet vetünk, amely valóban képes kihasználni a termőtábla által biztosított terméspotenciált
• Ha ismerjük a helyesen választott hibrid adott menedzsmentzónán várható tőszámreakcióját
• Ha a talajvizsgálatokra alapozva pótoljuk az egyes menedzsmentzónákban tapasztalt hiányzó tápelemeket (Liebig-féle minimumtörvény)
• Ha elvégezzük a szükséges talajjavítási feladatokat (meszezés, vízrendezés, korábbi művelési hibákból származó talajbetegségek megszüntetése)
• Ha az összes többi művelet is a menedzsmentzónákhoz alkalmazkodik
• Ha figyelembe vesszük a hibrid gyomirtó szerrel szembeni érzékenységét, s a gyomirtást aszerint végezzük el
• Ha figyelmbe vessszük a várható infekciós nyomást (pl.: kedvezőtlen elővetemény után, vagy velemely szempontból kitett helyen végezzük a termesztést)
• Ha megvédjük a növényállományt a kártevőktől és a gombabetegségektől

Jó hír, hogy a tél folyamán a talajok kellően feltöltődtek nedvességgel. Kevésbé jó, hogy elmaradtak a fagyok. Márpedig a nedves őszutó (november) és az átlagosál nedvesebb téli hónapok kifejezetten sok talajmunkagépet láthattak a táblákon. A kombájnok és magszállító járművek taposása után ekével gyötört talajokon nem segített a kemény, rögoszlató fagy.

Mi is a fagy szerepe a talajművelésben?

Nem más, mint a talaj aktív felületének megnövelése. A fagy által szétfeszített rögökből képződött részecskék felületén újraéledő mikrovilág előbb-utóbb ismét "élve felépített" talajmorzsát képez.

A nedvesen megtaposott és a művelő gépek által összenyomott részecskék - a talaj agyagtartalmától függően - elfolyósodnak, majd tömbösödnek, kisebb- nagyobb rögökké tapadnak össze. Az általuk képviselt talajtömeg elveszik a talajélet számára, sem a tápanyag, sem a vízgazdálkodásban nem játszik szerepet. Káros a hő és levegőgazdálkodásra, mivel gyorsítja a felmelegedést és a kiszáradást. A rögök további csapadék hatására sem esnek szét, s a száradás során ismét összetapadnak. Keménységük és levegőtlenségük miatt élettelenek, a termőrétegnek szánt talajrészben "független" szigeteket alkotnak. Különösen a nyári szűkös időszakokban súlyosbítják a stresszhelyzetet, növelik a terméskiesést.

A legfőbb erény ilyenkor a türelem. Meg kell várni, amíg a talaj nedvességtartalma eléggé lecsökken ahhoz, hogy a további közlekedés ne hagyjon ismét "mélyreható nyomokat", s a traktor után vont talajművelő eszköz ne gyúrjon, hanem omlasszon.