Legendás magyar állatfajták: a szürkemarha szárnyalása és jövője

Bár a „címeres ökör” kifejezést manapság a kifejezetten buta emberre szokás használni, a megnevezés eredete a szürkemarhához köthető, az ökörnek nagyra nőtt, felfelé hajló szarva által alkotott alak formájára utal. Ez az állat hungarikum, a magyarság csúcsteljesítménye. A szürkemarha évszázadok óta velünk van, élelmet, tejet, munkát adnak, hasznot hajtanak az agrártársadalomban. A magyar állattartás egyik legendás fajtájáról néztünk meg egy komoly anyagot.

Az Itthonrólhaza oldal írta meg, hogy a szürkemarha eredetével kapcsolatban többféle érdekességről is be lehet számolni. Korábban egyértelműen ez volt az általánosan elterjedt nézet, hogy a szürkemarha honfoglaló őseinkkel együtt érkeztek a Kárpát-medencébe. Ezzel szemben más állítások szerint (Bökönyi Sándor) az őseinkkel érkező marhák a Képes Krónika által ábrázolt állatokhoz hasonlítottak, marmagasságuk mindössze 112 centiméter volt. Véleménye szerint a szürkemarha a kunokkal (13. század) jelent meg Magyarország területén. Más teóriák szerint (Jankovich Miklós) a szürkemarhát a Kárpát-medencében háziasították, az akkor még itt élő őstulok fiatal befogott egyedeiből.

A cikk szerint fontos megjegyezni, hogy a szürkemarha nem homogén fajta, több típusa létezik. Így akár még az is lehet, hogy – részben – a fajta eredetéről szóló mindegyik elképzelés egyszerre igaz. 

Ezek a különböző típusok:

• Primitív, kis testű típus. Fejletlen, alacsony marmagasságú típus; létrejöttében a rossz minőségű takarmányozás és a nem kielégítő életkörülmények játszottak szerepet. Jellemzője a nem tetszetős szarvalakulás és a hibás lábszerkezet.
• Durva igás típus. Nagy marmagasságú, magas marú, mély mellkasú egyedek tartoznak ebbe a típusba. Lábai hosszúak, mozgása élénk.
• Finom tejelő típus. Tetszetős, kis termetű, nemes, finom szervezetű szürkemarha-típus. Szarvai vékonyak, a tőgye jobban fejlett.
• Nagyüzemi típus. Nemes, tetszetős megjelenésű, sokszor szép, címeres szarvú. Napjainkban a leggyakoribb típus.

Fontos tudni, hogy két rokon fajta is létezik, ezek pedig az erdélyi szürkemarha, és a maremmai szürke marha. Előbbi esetében már az 1800-as években komoly tenyésztői munka folyt, elsősorban a húsirányú szelekció volt a cél. Utóbbit pedig a korábban „marhára” lecsökkent szürkemarha állomány génfrissítésére használták (a maremmai szürkemarha utódokat aztán fokozatosan kiselejtezték).

Miért olyan fontos állat a magyar szürkemarha? 

Azért, mert bizony ez az állat nem csak Magyarországon volt híres, hanem egész Európában. Ugyanis a 14-15. században Nyugat-Európában olyan fordulat következett be, amely a keleti térségekben jobbára elmaradt. A céhes ipar kibontakozásával megnőtt a városok szerepe, s a jobbágyok tömegesen költöztek azokba. A megnövekedett városi lakosság hússzükségletét a keleti területeken nevelkedett marhák exportjával oldották meg. A magyar szürkemarha eljutott Nürnberg, Augsburg, München, Ulm vásáraiba éppúgy, mint Itáliába és Morvaországba. A kereskedelem fénykora a 17. században volt, amikor az évente kivitt marhák számát 100 ezerre becsülik, csak Nürnberg évente 70 ezer állatot vásárolt - írták.

Kivételezett szerepben a magyar szürkemarha

A német városokban törvény mondta ki, hogy amikor megérkeznek a magyar gulyák a piacra, akkor a mészárszékekben máshonnan származó húst kimérni tilos, nehogy rossz minőségű kerüljön a kiváló minőségű, és éppen ezért drága szürkemarha-hús közé.

A vásárok a török fennhatósága alatt sem szüneteltek, hiszen az azokból befolyt adóból ők is nagy haszonhoz jutottak. A kereskedelem nagy része egy gazdag és jelentős kereskedőréteg, a tőzsérek kezében volt, de részesültek belőle a mezővárosok parasztpolgárai éppúgy, mint a nagybirtokosok. Egészen 1622-ig történt ez így, amikor a bécsi udvar monopolizálta a marhakereskedelmet. A rablógazdálkodás eredményeképpen 1695-ben a császári biztosok jelentése szerint már nincs Debrecenben magyar szürkemarha - írták.

Társadalmi és politikai hatások

A szürkemarha tehát igen komoly gazdasági hatásokat okozott, ebből következően pedig politikai jelentőségre is szert tett. Mivel a tenyésztés és a hajtás hatalmas csordákban történt, ez több tízezer parasztgazdaságot tett érdekeltté az előállításban és a forgalmazásban. A meggazdagodó mezővárosi és falusi parasztoknak azután nagy szerepük volt abban, hogy a magyar települések önkormányzata a török megszállás ellenére fennmaradt. A többletjövedelem lehetővé tette, hogy függetlenítsék magukat a földesúri fennhatóságtól, és elinduljanak a mezővárosi fejlődés útján (Cegléd, Mezőtúr), esetenként a városiasodás felé (Debrecen, Kecskemét, Zalaegerszeg).

A marhavásárok helyszínéül szolgáló települések is hatalmas fejlődésen mentek át az idők folyamán. Jelentős vásárvárosok voltak Győr és Sopron, amelyek a Németországba tartó kereskedelmi útvonalakon feküdtek, továbbá Nagykanizsa, amely a 16. század 30-as, 40-es éveiben érte el egyik virágzását, amikor a Kanizsai család az Itália és Stájerország felé irányuló marhakereskedelem központjává fejlesztette. Győr életében olyan fontos volt a marhavásár és -kereskedelem, hogy amikor 1598-ban, négy évig tartó török uralom után a város felszabadult, és az elmenekültek visszatértek, a marhakereskedelem volt az egyik első tevékenység, ami újult erőre kapott.

Hajdúk védelmében

De kik voltak azok, akik ezeket az igen termetes állatokat terelték és megvédték a martalócoktól? A félvad állatoknak a terelése, védelme a rablóktól és a vadállatoktól fegyverfogatásban jártas, harcedzett férfiakat igényelt. Ők voltak a hajdúk, akik a török hódoltság előrehaladtával a 16. század végére jelentős katonai erővé váltak, s a marhapásztorkodást felcserélték a zsoldos katonai szolgálattal. Kialakult sajátos katonai szervezetük – elöljáróikat, kapitányaikat, hadnagyaikat és tizedeseiket maguk választották – és jellemző harcmodoruk, melynek lényege a portyázás és lesvetés volt. Bocskai István letelepítette őket saját birtokaira. Háború idején katonáskodtak, ennek fejében közösen nemesi szabadságot kaptak, és mentesültek mindennemű földesúri szolgáltatás alól.

Honvédelem és hadsereg

Arról már volt szó, hogy egyes városok mit köszönhettek a szürkemarhának, de azt is érdemes megemlíteni, hogy egész Magyarország számára is igen fontos volt a szürkemarha, nemes családok emelkedtek ki és a hon védelmében is szerepük volt. A marhakereskedelem konjunktúráját kihasználva a nagybirtokosok is vagyonokra tettek szert, mint például a Kanizsaiak, a Batthyányak. Nádasdy Tamás nádor alföldi marhák megvásárlásával, felhizlalásával és eladásával gyarapította egyébként sem szerény vagyonát. Bethlen Gábort kortársai Erdély első tőzsérjének nevezték.

Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér a marhakereskedelemből szerzett bevételeiből finanszírozta magánhadserege fenntartását és a törökök elleni harcait. Ellenőrzése alatt tartotta a hatalmas horvátországi birtokain átmenő kereskedelmi útvonalakat, és a bécsi udvar tiltása ellenére saját marhavásárhelyet tartott fenn.

A bécsi udvar kizsákmányolása ellenére a források szerint még a 19. század elején is folyt marhaexport, de időközben nagy változások következtek be a mezőgazdaságban. A külterjes állattartás színhelyéül szolgáló legelőket feltörték, és előtérbe került a szántóföldi gabona- és takarmánytermesztés, a szarvasmarhafajták közül pedig egyre keresettebbek lettek a tejtermelésre szelektált, istállózó tartásban nevelhető fajták, összefüggésben a városok megnövekedett tej- és tejtermékigényével.

A szürkemarha szerepe megváltozott: az igás ökör előállításában használták, ennek a feladatnak pedig jóval kisebb létszámú állomány is megfelelt.

Amikor az 1880-as évektől kialakították a fajtakörzeteket, a szürkemarha tenyészkörzete az ország középső része lett. Ám az első világháború után, amikor a mezőgazdaság gépesítése megkezdődött, s már ökrökre sem volt szükség, sok gulyát felszámoltak.

Mélyponton a világháború után

A második világháború után a tenyésztőmunka megszűnt, mert a szürkemarha az akkori vezetői vélemények szerint nem versenytársa a modern fajtáknak. A hatvanas évek közepére létszáma vészesen lecsökkent, a háztájiban található néhány példánytól eltekintve három állami gazdaságnak volt gulyája, amelyben összesen hat bika és kétszáz tehén volt. Tulajdonképpen a mai állomány ezektől az állatoktól származik. A szürkemarha-populáció létszáma a 70-es évektől kezdve egyenletesen emelkedik, az állatok legnagyobb része a nemzeti parkok területén él. 1989-ben, hosszas előkészületek után megalakult a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete, amely ma a tenyésztést koordinálja.

Ma már többezres állomány van újra szürkemarhából, a boltokban keresett a húsa, ami kiváló minőségű. A fajta tartása, természetközeli életmódja miatt a környezeti terhelése is sokkal kisebb, mint a modern tenyészfajoknak. A szürkemarha tehát sok-sok évszázadot túlélt, és most úgy tűnik, még sok évszázadon keresztül velünk is marad - írták.