Már a neve is ínycsiklandó: mézbogyó. Hát még az íze…

A kék mézbogyó itthon is jól termeszthető lenne, de egyelőre alig ismerik. Minden fejlődési állapotában megbízhatóan télálló, minden része használható gyógynövényként is, a termése pedig sokféleképpen feldolgozható. Külön érdekessége, hogy a beporzó fajtáktól függően egy tövön akár háromféle ízű gyümölcs is teremhet.

A történet 2015 végén kezdődött, amikor Vincze Ambrus kertészmérnök, növényorvos új kihívást keresett magának. Olyan növényt akart termeszteni, amivel senki sem foglalkozik Magyarországon – nyilatkozta a Kertészet és Szőlészet és azon keresztül a magyarmezogazdasag.hu megkeresésére.

Internetes kereséssel találta meg a bogyósok közt a mézbogyót. Két nap gondolkodás után megrendelt egy tesztállományt, elültette a kertjében, két éve pedig újabb lendületet kapott a termesztés, mert az akkor megismert felesége szintén látott fantáziát a növényben.

Ez a nálunk alig ismert gyümölcstermő és egyben gyógyhatású növény többre hivatott, mint amennyi figyelmet hazánkban kap. Íze, beltartalmi értékei mellett előnye, hogy kiskertekben és ültetvényekben egyaránt könnyen tartható, és még a nálunk első gyümölcsként számon tartott szamócánál is előbb érik.

Tervben a bővítés

Dabasi 5,5 hektáros gazdaságukból 1300 négyzetméter a bemutató rész, a többi szántóterület. Vincze Ambrus friss gyümölcsöt is értékesít, a feldolgozott mézbogyót pedig lekvár, ivólé és liofilizált gyümölcs formájában találják meg a vevők.

Bevétele azonban döntően konténeres növények értékesítéséből származik, hiszen az ültetvény fiatal, még nem érte el a csúcstermést, de bármennyit is termelne, azt el tudná adni. Csak közvetlenül, webshopon keresztül értékesít.

Három fő éréscsoport van. A koraiak május végétől június közepéig szedhetők, ebbe az orosz és a lengyel fajták tartoznak. Az amerikai és a kanadai fajták egy része középérésű, a többi késői, ezeket június második felétől július második feléig lehet szüretelni.

A világon több nagy nemesítőház is foglalkozik a mézbogyóval. Jelentős az amerikai fajtakör, de Kanadában is nemesítik, valamint orosz, lengyel és japán fajták is vannak. A japánok az egyik legnagyobb fogyasztói a gyümölcsnek.

A fajták közötti fő különbségek az érési időben, méretben, ízben, pulton tarthatóságban vannak, és érdekes, hogy az íz a megporzó fajtától is függ, így egy tövön többféle ízű gyümölcs is teremhet.

A mézbogyó ízében az áfonya, szamóca, málna, szeder, ribiszke és bodza keveredik.

Szinte bárhová telepíthető

A kék mézbogyó hektáronkénti tőszáma függ a bokormérettől. A kifejlett bokrok körülbelül 1,2-1,8 méter átmérőjűek és 1,6-2 méter magasak. Attól is módosulhat a térállás, hogy kézi vagy gépi betakarításra tervezik az ültetvényt. 2400-3600 egyed a hektáronkénti ideális tőszám, ez legföljebb 4000 tőig sűríthető be. De akkor már apróbbak lesznek a gyümölcsök a rosszabb benapozottság miatt.

Egy méternél sűrűbbre nem érdemes ültetni a növényeket. Aki friss fogyasztásra és kézi betakarításra tervez, tehát nagy bogyók kinevelése a célja, jóval ritkább állományt telepítsen, ajánlotta Vincze Ambrus.

A beruházási igényt csökkenti, hogy támrendszer nem szükséges mellé, de öntözőrendszer és soraljtakarás (agro­szövet, fólia, mulcs vagy komposzt) igen.

A kék mézbogyó majdnem mindenhol jól megél, kivéve a nagyon kötött, agyagos, és a szélsőségesen száraz, laza és homokos talajokat.

Az ültetés utáni 5-7 évben a kék mézbogyót nem szükséges metszeni, azonban 8-10 éves korától rendszeres metszést igényel.

Ritkítani kell a koronát, rövidíteni, lefelezni a vázágakat. A 20-25 éves növények esetén a fiatalító metszés a leghatékonyabb, 30-40 centiméter magasságban a talajtól. Azután a cserje a harmadik tavasszal nyeri el ideális formáját, amikor 10-15 ága ismét megerősödött.

Jól viseli a fagyokat

A mézbogyó kiváló fagytűrését őshazájából hozza. A Lonicera caerulea Eurázsia északi részein és Kanadában honos. Annak ellenére, hogy az első kertészeti fajtái már az 1920-as években megjelentek Kanadában, a komolyabb nemesítés csak az 1970-es években indult meg.

Minden része hasznos

Nézőpont kérdése, hogy gyümölcs vagy gyógynövény, hiszen minden része felhasználható. A japán és az orosz gyógyászatban rákmegelőzésre, szív- és ízületi betegségre a teljes növényt felhasználják, a virágokból szemcsepp készül, a levelekből sebösszehúzó krém, mondta Vincze Ambrus.

A kék mézbogyó számos értékes összetevőt tartalmaz, többek között karotint, B1-, B2-, B9-, B6-vitamint, rutint, pektineket és színanyagokat. Emellett sok ásványi anyag (magnézium, nátrium, kálium, kalcium és foszfor) és egyéb mikroelem (mangán, réz, bárium, bór, szilícium, jód) is van benne. Ezek kedvezően hatnak az emberi szervezetre. A C-vitamin-tartalma (40-60 mg/100 g) a citroméhoz hasonló.

A kék mézbogyóban másfélszer annyi polifenol és kétszer annyi antioxidáns van, mint az áfonyafélékben. A 15-20% cukortartalma főleg glükózból áll, azon kívül 11% szacharóz, valamennyi fruktóz, galaktóz és ramnóz található benne. A friss bogyókban lévő szorbit és inozit a rák megelőzésében, a szívproblémák és a diabétesz legyőzésében jut fontos szerephez.

Fagytűrése kiemelkedő, vesszői akár a mínusz 45 °C-os, zöld hajtásai a mínusz 18 °C-os fagyokat is túlélik nagyobb károsodás nélkül. Virágai az előző évi hajtásokon nyílnak kora tavasszal, az évjáratok zömében a kajszi előtt. Az időjárástól függően a virágzás 20-30 napig tart.

A kék mézbogyó gyümölcse az áfonyára hasonlít, a hosszúkás bogyók átmérője 1, hosszuk 2-5 centiméter, tömegük elérheti a 3 grammot. A termésben akár 20 mag is lehet, de puhák és észrevétlenek evés közben.

Rendszeresen terem, és termőképessége 15 éves koráig növekszik. Az egyéves tövek 2-3 évvel az ültetés után kezdenek el piaci méretben teremni. Általánosságban a cserje 3-8 kilogramm termést ad évente.