Még az ízük is keserű a meztelen csigáknak – de meg lehet szabadulni tőlük

A háztartásban minden élőlénynek megvan a maga funkciója. A „hasznos” és „káros” megnevezések egyedül az ember értékrendjén alapulnak. Amikor valamit „hasznosnak” nevezünk, akkor általában olyan állatokra és növényekre gondolunk, amelyeket sem a kertészetben, sem a mezőgazdaságban nem tartunk, illetve nem ültetünk, ennek ellenére több haszonnal, mint kárral járnak az ember számára.

A meztelen- vagy csupaszcsigák viszont sokszor mindent letarolnak, kedvelik a fiatal és frissen ültetett növényeket, és a kannibalizmus sem áll távol tőlük. A házi praktikák között van néhány meglepő és hatásos ellenszer is.

Okkal népszerűtlen kertlakók

Az ember által nem befolyásolt természet háztartásában valamennyi állat és növény nélkülözhetetlen része az egésznek, sajátos életmódjukkal hozzájárulnak a biológiai egyensúly nagymérvű állandóságához. Ez azt jelenti, hogy hosszabb időtávot (akár több ezer vagy tízezer évet) nézve sem az állatok, sem a növények nem szaporodnak annyira, hogy másokat kiszorítsanak, és saját fajtájukat sem kell félteniük – írja a magyarmezogazdasag.hu..

A klímaváltozással szélsőségesen kedvező körülmények jöttek létre, amelyek kedveznek a „káros” élőlényeknek, robbanásszerűen sokasodtak, és ennek következtében megették a termesztett növények egy részét, ezzel óriási gazdasági károkat okozva.

Bár a meztelencsigák minden egészséges, gondosan ápolt kertben otthon vannak, ritkán látni őket. Amikor végül találkozunk velük, szembesülünk azzal, hogy különösen élvezhették a salátaágyak, frissen ültetett növények nyugalmát az ágyásban. Szerencsére vegyszerek nélkül is eltávolíthatók – egy egyszerű trükkel.

Az eső, borús idő előkergeti őket

A szántóföldi házatlancsigák (Agriolmacidae) főként akkor merészkednek ki rejtekhelyeikből, amikor az eső, borús idő előkergeti őket, vagy amikor lenyugvóban van a nap, de éjjel is igen aktívak. Kiváló szaglásuk utat mutat nekik: zsenge salátahajtások, fiatal karalábék, de díszvirágok is célpontjuk lehet.

Útközben áttetsző, nyálkás, ragadós nyomot hagynak maguk után: meztelencsigák. Az idősebb növényeken csak részleges rágáskárt okoznak, míg a fiatal, illetve frissen ültetett példányokat teljesen lecsupaszítják – méghozzá egészen különleges okból. A fiatal növények szövetei ugyanis még nagyon puhák, és vízben fölöttébb gazdagok, ezért a csigák körében nagyon kedveltek.

A legtöbb kerttulajdonos körében rendkívül népszerűtlenek, az utóbbi néhány évben sok helyen különösen gyakran jelentek meg.

A hollók, rigók és vörösbegyek sem vetik meg a csigafalatokat

Még a hollók, rigók és vörösbegyek sem vetik meg a csigákat. Számos hasznos állat létezik például a sünök, varangyok és néhány madár, amelyek a szántóföldi meztelencsigákat élénken üldözik.

A probléma az, hogy a meztelencsigáknak kevés természetes ragadozójuk van keserű, nyálkás váladékuk miatt – a varangyok, cickányok és sünök pedig nem találnak otthonra a túl szépen gondozott, tisztán tartott (farakásokat, levélhalmokat nélkülöző) kertekben.

A csigák tömeges előfordulásakor mindenesetre ezeket támogatni kell, jó sok csalétket (ami csigacsaliként vagy csigalencseként is ismert) szórva az ágyásokba. Kiegészítésképp a csigáknak hűvös, nedves helyeken állíthatunk fel, például vízszintesen elhelyezett deszkákat tetőfedő lemez darabjait vagy farönköket. A csigák az éjszaka végén szívesen másznak ilyen tárgyak alá, amelyeket ezt követően naponta legalább egyszer ellenőrizzünk, hogy begyűjtsük és elpusztítsuk ezeket a puhatestűeket.

Nem minden csiga káros csiga

Nem szabad az összes csigát együtt kezelni. A spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus) eredetileg nem őshonos Közép-Európában, hanem az 1950-es években hozták be. A megfelelő környezeti feltételek és az ellenségek és betegségek hiánya miatt ez a csigafaj rendkívüli tempóban terjedt el, időközben a kertek leggyakoribb és legbosszantóbb kártevőjévé vált.

A legtöbb csigafajhoz hasonlóan a spanyol csupaszcsiga is meglehetősen rosszul érzi magát a túl napos, túl száraz helyeken. Éjszaka különösen aktív.

A csigák sokszor szabályos rágógépeknek bizonyulnak – képesek naponta testsúlyuk több mint felét táplálékként elfogyasztani.

A kertben olykor a fiatal zöldségféléket, mint retket, fejes salátát, spenótot és a káposztaféléket a felismerhetetlenségig lelegelik. De egyes virágok, mint például a dália vagy az árnyékliliom is a kedvelt táplálékai közé tartoznak.

Az őshonos csigákat, mint például a fekete és vörös csigákat „a kertek keselyűjének” is tekintik: megeszik a dögöt, például az elpusztult gilisztát vagy az egeret, de a székletből értékes komposztot is készítenek.

Óvatosan a csigapelletekkel!

Hosszabb éhezés után a sün, barna varancs és a fekete rigó megeszik egy-egy csupaszcsigát, de ezt semmi esetre sem lelkesen teszik, mert a csigák nagyon keserűek.

Ezzel szemben az indiai futókacsa (Anas platyrhynchos domesticus), amely a tőkés récéből származik, nagyon jó csigapusztítónak bizonyul, még a csigatojásokat is megeszi. Mégsem látunk sokat belőlük a kertekben, ami érthető is.

A talán legegyszerűbb és legismertebb megoldás, a sokat dicsért sörcsapda, ami viszont többnyire nem vezet tartós eredményre.

Lényegesen jobb eredményeket érhetünk el a kereskedelmi forgalomban kapható csigacsalinak vagy csigalencsének hívott csalétekkel. (A csigacsalit pellet vagy apró lencse alakjában lehet beszerezni.) Ez a védekezési módszer különösen hatékony, ha a csalétket lehetőleg széles mozdulatokkal szórjuk szét a védendő vetemény közé.

A sokak által tanácsolt csigapelletekkel óvatosan kell bánni – összetevőjük a metaldehid hatóanyag, amely rendkívül mérgező a sünök, kutyák és macskák számára egyaránt.

A rejtekhelyeket naponta legalább egyszer ellenőrizzük!

A csigacsalik kiegészítéseképpen hűvös, nedves helyeken rejtekhelyeket kínálhatunk a csigáknak. Ezeket a rejtekhelyeket naponta legalább egyszer ellenőrizzük, hogy az alájuk „bemenekült” csigákat összegyűjtsük. Az állatokkal legjobb ásóval végezni. (Sajnos valahogy meg kell szabadulni tőlük...) A sózást a szakértők kínzásnak tekintik.

Jó védekezés, ha a zöldségeket vagy az évelő ágyásokat talaj takarja, például szárított vagy aprított fű. Az egyenetlen, karcos felület erősen elrettentő hatással van az érzékeny csigahasakra.

Az éhes állatok ellen léteznek csigavédő kerítések, salátakarikák, rézhuzalok is, de az emelt ágyások is jó megoldásnak tűnnek.