Miért nem növekszik a magyar bioélelmiszerek fogyasztása?

Évtizedek óta kutatja a feldolgozóipar által gyártott élelmiszerekben a különböző vegyszermaradványokat és azoknak az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásait Bardócz Zsuzsanna biokémikus. Az ideje felét Skóciában töltő akadémikus a tiszta, egészséges élelmiszerek fogyasztásának szószólója is. Egy interjúban beszélt arról, hogy milyenek az egészséges élelmiszertermelés esélyei, melyek a magyarországi biotermesztés előnyei és hátrányai. Arra is kitért, hogy milyen élelmiszerek vásárlásánál kell nagyon odafigyelni a beszerzési forrásra.

Az Agrárszektor készített interjút Bardócz Zsuzsanna biokémikus szakemberrel, ezt az anyagot szemléztük. A magyar bioélelmiszerek helyzetéről is beszélt.

Milyen állapotban vannak a magyarországi termőtalajok európai összehasonlításban?

Erre nem tudok pontos adatokat felsorolni, ám az biztos, hogy a nagyüzemi gazdálkodás felfuttatása közben (amely az alapanyagtermelést célozza, minél olcsóbban és minél kevesebb emberi munkaerő felhasználásával), a talajok elsavasodása és folyamatos romlása természetes kísérőjelenség. Mezőgazdaságunk jelenleg gyarmati sorban tart minket, hiszen főleg alapanyagot termelünk, amit máshol dolgoznak fel. Nem csak az alapanyagokat adjuk el olcsón, de még mi fizetünk a talaj, a víz, a levegő szennyezésével. Amennyiben tovább nő a jelenlegi vegyszerhasználat, és semmit nem tesznek a talajok regenerálásáért, akkor nem hiszem, hogy 10 év múlva a talajaink többre lennének alkalmasak, mint a növények helybentartására. Akkorra ugyanis a talajélet teljesen eltűnik, illetve átalakul.

Az európai országok törekszenek az ökológiai termelésbe vont területek növelésére, mert megértették, hogy ez az egyedüli módszer, amely kíméli a talajt és alkalmas annak visszaépítésére. Különösen akkor, ha az állati trágya is visszakerül a termőföldbe. Svájcban és Ausztriában például az ökológiai termelésbe vont területek nagysága már a teljes termőterület 20 százaléka fölött jár. Németországban is folyamatosan nő a biotermelés aránya. Mi, magyarok 1-2 százalék körül mozgunk évek óta, aminek nem tudom, mi az oka. 

Mennyire áll rendelkezésre a szaktudás Magyarországon az egészséges élelmiszerek termeléséhez és piacra juttatásához?

A nagyszüleinknek még megvolt ehhez a megfelelő tudása. Ami a termelőket illeti, a jelenlegi mezőgazdasági oktatás mind a növénytermesztésben, mind az állattartásban szinte kizárólag a nagyüzemi, vegyszeres módszereket tanítja. A hangsúly a profiton és a modern technológiákon van, a vegyszerhasználatra és a gépesítésre alapozva. A termesztő megveszi a vetőmagot és a hozzávaló technológiát. Egy forgatókönyvet követ, ahol napra megadják: mikor, milyen vegyszerből, mennyit kell kijuttatni. Alig van lehetősége arra, hogy a gazda használja a saját tudását és tapasztalatát. Az oktatás terén hasonló a helyzet az élelmiszeriparban is. A piacra juttatáshoz a kereskedő hálózatoknak is fel kellene ismerni az egészséges élelmiszerek fontosságát. Ezt tükrözni kellene a reklámoknak és a médiában a főzőprogramoknak. Az egészséges, bio alapanyagok drágábbak, és az emberek nem szívesen fizetik meg a magasabb árat akkor, ha nem tudják, hogy annak mi az értelme. Az általános oktatás nem sokat foglalkozik az egészséges táplálkozással, még a szakemberek képzésekor is csak alig. Így az emberek nem tudják, mi lenne számukra egészséges, tápláló és mitől nem lesznek betegek.

A lehetőségeinek milyen arányát használja ki a hazai biogazdálkodás a magyar bioélelmiszerek termesztésére?

Az ország lehetőségei kiválóak a biogazdálkodásra. A kisszámú, lelkes biogazda próbálja megtenni azt, ami tőle telik, de abban a környezetben, ahol a biotáplálék nem alapvető igény és követelmény, nem könnyű talpon maradni. 

Skóciában vagy Magyarországon jobbak az egészséges élelmiszerek termelésének és fogyasztásának a feltételei?

Skóciában jobbak az egészséges ökoélelmiszerek megvásárlásának feltételei. Itt nagyobb a választék biotermékekből. A csokoládétól, a húsféléken át a borig mindent meg lehet venni a boltokban, viszonylag kevés utánjárással. A legtöbb öko-, vagy biotermék importból származik, hiszen Skócia nem híres a sokféle zöldség- vagy gyümölcstermeléséről. A legtöbb ökotermék Olaszországból, Spanyolországból, estenként Izraelből vagy az USA-ból érkezik ide. A biocsirke, -juh és -marhahús könnyen megvásárolható a szupermarketekben is. Magyarország adottságai kiválóak lennének biotermelésre, így sokkal előnyösebbek a feltételek ott, mint Skóciában. Egy ideig meg is volt a szándék a biogazdák kiemelt támogatására, az ökológia termesztésbe bevont területek növelésére, de valahogy nálunk nincs olyan mértékű fejlődés, mint Európa legtöbb országában. Otthon az emberek többsége sajnos még mindig nem tudja a különbséget a nagyüzemi- és a biotermékek között. Az oktatásból hiányzik az egészséges táplálkozás, az egészséges életmód tanítása, még az orvosi egyetemek tananyagából is. Ezek oktatását pedig már az óvodában el kellene kezdeni. Akinek nincs módjában a biopiacokon vásárolni, az nem könnyen juthat hozzá Magyarországon a biotermékekhez. Úgy gondolom, hogy a biopiacok száma nagyon kevés, a honi ökotermékeket inkább exportálják, mert nincs folyamatos és biztos kereslet belföldön.