Mikotoxin kockázat kezelés a tejelő szarvasmarha állományokban

Sok tejelő tehenészetben használnak különböző „toxinkötőket”, amelyek az aflatoxinok ellen nagyrészt hatékonyak, azonban a takarmányok nem csak aflatoxinnal lehetnek szennyezettek, hanem olyan Fuzárium gombák által termelt toxinokkal is (fumonizinek, zearalenon,  trichotecének: DON, T-2, HT-2, DAS, stb.), amelyek nem köthetőek megfelelő mértékben. Így az aflatoxin kérdés megoldása után ezek még mindig szignifikáns termeléscsökkenést és egészségügyi problémákat (pl. szaporodásbiológiai zavarok, lábvég megbetegedések, anyagcsereforgalmi zavarok, stb.) okoznak.

A bendőbaktériumok viszonylagos toxinbontó képessége miatt sok gazdaságban még mindig az a hiedelem, hogy a kérődzők érzéketlenek a toxinokkal szemben. Viszont számtalan telepi tanulmány szól arról, hogy komoly állategészségügyi problémákat mutatnak azok a tehenek, melyek mikotoxinokkal terhelt takarmányt kaptak.

A legfontosabb toxinokat termelő szántóföldi penészgombákat a szarvasmarhák takarmányozásának alapját képező különböző gabonákkal és a lucerna-, fű- vagy kukorica-szilázzsal is könnyen beraktározhatjuk. Ráadásul a rossz silózási technológia (rossz tömörítés, földdel való szennyeződés, a siló nem letakarása, a szilázs helytelen leszedése) a betárolt szilázsokban további gombák növekedéséhez vezethet és ezek további mikotoxinokat termelnek. Ezek a mikotoxinok azonban olyan ellenállóak, hogy nem károsodnak az erjedés hatására és nem bontják el a tartósítást elősegítő savak sem. A DDGS szintén nagy jelentőséggel bír a szarvasmarhák takarmányozásában, de sajnos ezeknek a termékeknek a mikotoxintartalma általában meghaladja az határértékeket. A laboratóriumban megvizsgált minták 90%-ában mutatták ki egynél több mikotoxin jelenlétét.

Több mint 20.000 állat bevonásával 100 tejelő telepről gyűjtöttek be adatokat a takarmányok toxinszintjéről, valamint a termelési eredményekről és azt tapasztalták, hogy azokon a telepeken, ahol a DON-szint 300 ppb körül mozgott, a tejtermelés átlagosan 2 kg-al alacsonyabb volt, mint a toxinmentes telepeken, de a takarmánykódex által alacsonynak számító 100 ppb DON-szennyeződés is 1 liter feletti tejveszteséget mutatott. Így az már nem is meglepő, hogy a 800 ppb feletti szennyeződést mutató takarmányok etetése esetén az elmaradt tejtermelés 4 liter feletti volt. Ennek az a magyarázata, hogy a DON gyengíti az immunrendszert, valamint a májat is terheli. Mindkét hatás befolyásolja az állatok általános egészségi állapotát, a vitalitásukat és végső soron a tejtermelésüket. A szarvasmarhatartásban fontos másik mikotoxin, a zearalenon az ösztrogénszerű hatásán keresztül szaporodásbiológiai zavarokat okozott. Ilyen toxinok hatására ugyanis a tehenek hormonháztartása felborul, és ez csendes ivarzáshoz, álivarzáshoz vezethet, vagy akár teljesen el is maradhat az ivarzás. Ennek következménye a rossz termékenyítési index, valamint megnövekedett a petefészek-ciszták előfordulásának az esélye.

A legfrissebb kutatások szerint a kérődzők bendője ugyan le tudja bontani az egyes mikotoxinokat, de csak bizonyos mértékben. Az a maradék toxinmennyiség, amely lebontatlanul továbbhalad, ugyanolyan immungyengítő és májkárosító hatású (DON), vagy ösztrogén hatású (ZON), mint a sertés, vagy a baromfi esetében.

A mikotoxinok bendőbeli bonthatóságát rengeteg tényező határozza meg. A bontás függ a toxinok fajtájától, a bendő pH-jától és az emésztőrendszerben való tartózkodás idejétől. A különböző mikotoxinok lebonthatósága a bendőben tág határok között mozog. A kísérletek szerint például az Aflatoxin-nak körülbelül 40-45%-a bontódik le a bendőben a mikrobák által, ugyanakkor a fennmaradó 60% egy része (kb.1,8-2,2 %) kimutathatóan átjuthat a tejbe és ez közegészségügyi jelentőséggel bír. A DON-toxin a bendő aktuális pH-jától függően maximum 30-35%-ban bontható le (Schatzmayr, 2001). A Zearalenont (ZON) a bendőbaktériumok mintegy 90%-ban képesek lebontani, de a bontásból alfa-zearalenol képződik, amely tízszer toxikusabb, mint az eredeti toxin (Kiessling, 1984), tehát nagyobb mértékben okozhat szaporodásbiológiai problémákat.

Fontos tényező a mikotoxinok lebonthatóságában a takarmány áthaladási ideje a kérődzők emésztőrendszerében. Minél gyorsabb az áthaladás a bendőben, a bendő-mikrobáknak annyival kevesebb ideje van a toxinokat lebontani. Egy több tápot tartalmazó takarmányadagban, amely gyorsabban halad át a bendőn, a mikotoxinokat nem tudják a baktériumok olyan hatékonyan lebontani. Ha még magasabb a táp aránya, akkor a tehén acidózis közeli állapotba kerülhet, így a toxinbontás még jobban csökken, mivel azok a baktériumok, amelyek a toxinok bontását végzik, pH 5,8 alatt elpusztulnak.

Míg egy gyengébb termelésű tehén 12-15 kg szárazanyagot fogyaszt el naponta, addig a magas tejtermelésű fajták napi 24-26 kg szárazanyagot vesznek fel, így a takarmány lebontási ideje az első esetben 55 perc/kg takarmány, a magas termelésűnél pedig 120 perc/kg takarmány. Látható, hogy kevesebb, mint fele annyi ideje van lebontani a toxinokat a magas tejtermelésű fajtáknak, mint a gyengébb termelésűeknek. Ezért annyira lényeges a toxinok hatása a legjobban termelő tejelő állatokra, mert azok veszik fel a legtöbb szárazanyagot és kapják a legtöbb tejelő tápot, tehát a legkevesebb lehetőségük van a mikotoxinok lebontására.

Nagyon fontos szem előtt tartanunk azt is, hogy a kimutathatósági szint alatt lévő toxinmennyiségben sem bízhatunk, mert a több szint alatti toxin miatt szinergista hatások is adódhatnak, azaz a toxinok hatása megsokszorozódik az egymásra hatásuk által. Ne feledkezzünk el ugyanakkor a maszkos toxinokról sem, amelyek a takarmányból nem kimutathatóak a hagyományos analitikai módszerekkel, de az állatban a normál toxinoknak megfelelő tüneteket okozzák.

Hogy a toxinok végül mekkora hatást fejtenek ki az állatokban, az függ a tartási körülményektől, a stressz-állapottól, a toxinok behatási idejétől és még sok más tényezőtől. Azok a frissfejős tehenek vannak a legjobban kitéve a toxinok károsító hatásainak, amelyeknek az ellés után amúgy is erős immunrendszerre lenne szükségük és azon kívül még magas tejtermelést is várunk tőlük. Az ellés után ugyanis kialakul egy negatív energia balansz a teheneknél, mivel kevesebb szárazanyagot (kevesebb energiát) vesznek fel, mint amennyire a tejtermelés beindulásához szükségük lenne. A mikotoxinok ilyenkor másodlagos máj-stresszt eredményezhetnek. Ezzel egy időben a hormonális változások miatt az immunrendszer működése is csökken, a toxinok pedig még tovább gyengítik az amúgy is csökkent immunfunkciókat, az állat védtelen lesz az ellés körüli fertőzésekkel szemben. Ez az oka annak, hogy az állategészségügyi problémák 80%-a az ellés körüli időszakban jelentkezik (méhgyulladás, tőgygyulladás, ketózis, csülökirha-gyulladás, hasmenés, stb.)

A fenti tények alapján tehát kijelenthető, hogy a szarvasmarhák messze nem kivételek a toxinok károsító hatásai alól.

A BIOMIN cég nyújtja a leginnovatívabb megoldást a szarvasmarhák mikotoxikózisainak leküzdésére, mivel a Mycofix® Plus 3.E termék egyedülálló hatékonysággal tudja kezelni nem csak a megköthető toxinokat, hanem a további gazdasági veszteséget jelentő fumonizineket, zearalenont és trichotecéneket is.

A termékben lévő, egyedüliként az EU-ban regisztrált bentonit származék szelektíven és visszafordíthatatlanul megköti a köthető toxinokat (aflatoxin, ochratoxin, fumonizin, ergot alkaloidok), ám a termék ezen felül tartalmaz két toxinbontó enzimet is. A szabadalmaztatott észteráz enzim elbontja a zearalenont, mely ezután már nem tudja az ösztrogénszerű hatását kifejteni és szaporodásbiológiai zavarokat okozni. A trichotecének ellen egy de-epoxidáz enzimet tartalmaz, melynek gyors bontóképessége által nem kell félnünk a DON, T2-toxin és más trichotecének káros hatásaitól. A mikotoxinoknak a két fő támadási pontja az immunrendszer és a máj. A termék ezért tartalmaz egy szilimarin tartalmú növényi adalékot, amely jelentős védelmet nyújt a hepato-toxikus anyagokkal szemben, valamint egy algakivonatot, amely támogatja a szervezet természetes immunválaszát, így kompenzálja a már korábban felvett mikotoxinok immunszupresszív hatását is.

A Mycofix^® Plus 3.E-vel végzett szerteágazó kísérletek kimutatták, hogy a terméket fogyasztó tehenek átlagosan napi 2 kg-al több tejet termeltek és a takarmány-értékesítés is javult. Kevesebb volt az anyagcsereforgalmi zavar, az állategészségügyi- és a  szaporodásbiológiai probléma (kevesebb petefészekciszta, jobb termékenyítési index, kevesebb méhgyulladás és tőgygyulladás). Nem elhanyagolható adat az sem, hogy gazdasági számítások alapján a Mycofix^® Plus 3.E ára már 0,4 literrel több tej termelése esetén is megtérül! Ennyi tejveszteség pedig már igen alacsony DON szennyezettségnél is előfordulhat.

Dr. Jakab Gábor

(x)