Fontosabbak a mikroorganizmusok a takarmánynövényeken, mint hinné

Egy magyar szakértő megvizsgálta, mennyire jelentősek a mikroorganizmusok a takarmánynövényeken. A hazai tömegtakarmány-bázis meghatározóján, a silókukoricán jelenlévő tejsavtermelő baktériumok, élesztő-, és penészgombák világát járta körül. Több izgalmas és érdekes megfigyelést tapasztalt a kísérletek során.

A takarmánynövényeken lévő mikroorganizmusok világa kevésbé ismert és kutatott területe az agrártudománynak. Annak ellenére, hogy bizonyos képviselőik (mezofil tejsavtermelő, vajsavtermelő baktériumok, gombafajok) jelentősen befolyásolják az erjesztett tömegtakarmányaink minőségét. Számos, a szakirodalomban található, tejsavtermelő baktériumokat tartalmazó készítménnyel végzett kutatás arról számol be, hogy a várttal ellentétben a kontroll és kezelt minták között nincsenek lényeges különbségek. Ennek hátterében a kezeletlen és a kezelt alapanyagok magas kiinduló tejsavtermelő baktériumszámait sejtették (KUNG et al. 1993, PARVIN et al. 2010, RUST et al. 1989). Hiába juttatták ki az alapanyagokra a készítményeket, a kontroll tételekben anélkül is jól erjedtek, mert a sok baktérium elegendő tejsavat termelt. De saját, szintén biológiai adalékanyagokkal végzett kísérleteiben a cikk írója, Dizseri Máté azt tapasztalta, hogy bár a kezelt minták kaptak tejsavas erjedést segítő baktériumokat, minőségük nem, vagy nem minden paraméter tekintetében lett jobb a kezeletlen silókukoricákhoz viszonyítva. Ezek a megfigyelések adták az alapgondolatot, mely szerint érdemes lenne a mikroorganizmusok összetételét a betakarításkor megvizsgálni. Az anyag a silókukoricán jelenlévő tejsavtermelő baktériumok, élesztő-, és penészgombák világát járja körül. Anyagunk az Agrárágazat oldal cikke alapján készült.

A silókukorica is érintett: fontos szerepet játszanak a mikroorganizmusok a takarmánynövényeken

Mi az az epifita flóra?

Epifita flórának nevezik a növény föld feletti részeinek (levél, szár, virágzat stb.) felületén élő mikroorganizmusok (baktériumok, gombák stb.) összességét. A teljes epifita flóra nagysága a szakirodalmi adatok szerint zöldtakarmány grammonként 1000 – 20 000 000 TKE (telepképző egység) között alakul. Az epifita flóra alkotói közé tartoznak a baktériumok közül a tejsavtermelők is. Ezek a mikrobák kiemelt jelentőséggel bírnak az erjedés során, hiszen az általuk termelt szerves savak biztosítják a pH csökkenését. A stabil, hosszú időn át eltartható takarmány előállításának nélkülözhetetlen szereplői. A gazdálkodók szempontjából is kedvező baktériumok számát a szakirodalmi források 10(!) – 10 000 000 TKE/g zöldtakarmány közé teszik. Meghatározó jelenlétükkel ezen kívül kiszoríthatják a kedvezőtlen baktériumokat magáról az élőhelyről (jelen esetben a silókukorica felszínéről), és az erjedésből is. Azonban megtalálhatóak az epifita flórában a tartósítás szempontjából káros mikroszervezetek is, például a különböző élesztő- és penészgombafajok. Ezek mennyiségét 1 gramm zöldtakarmányra vetítve 1000-100 000 TKE körülire becsülik. Ellentétben a tejsavtermelő baktériumokkal, esetükben a minél alacsonyabb számot tekintjük kedvezőnek. Mivel ezek okozzák többek között az utóerjedés alatt bekövetkező táplálóanyag-veszteséget, a fehérjebomlást és a mikotoxinok termelődését is.

A mikroorganizmusok a takarmánynövényeken kísérletről bővebben

Ahhoz, hogy a silókukorica epifita flóráját megvizsgálhassa, Dizseri Máté 2017. augusztus-szeptemberében 6 hazai gazdaságból gyűjtött összesen 35 szecskázott mintát. Ezeket hűtött állapotban, vákuumfóliázva még a mintagyűjtés napján a laboratóriumba szállította, ahol meghatározták azok tejsavtermelő baktérium-, élesztő- és penészgomba-számait.

Tejsavtermelő baktériumszámok

Az eredmények a vizsgálatban résztvevőket is meglepték. Az összes minta tejsavtermelő baktériumszámának átlaga 15 000 000 TKE felett volt grammonként. Hogy jobban érzékelhető legyen ennek a számnak a nagysága: a baktériumokat tartalmazó biológiai oltóanyagok beoltási csíraszáma átlagosan 100 000 – 300 000 TKE között változik. Ehhez képest a legalacsonyabb érték is több milliós nagyságrendű volt (Fejér megye III. mintavételi hely – 4,86 millió). Ugyanakkor több tízmillió, tejsavat előállító baktériumot mértek a Pest, illetve Baranya megyéből származó mintákban. Az átlag tejsavtermelő baktériumszám (15,97 millió TKE/silókukorica) jelentősen meghaladta a szakirodalomban található felső referenciaszintet. Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy a mintavételi helyek között jelentős különbségek mutatkoztak.

Alapvetően keveset tudunk a baktériumok silózás előtti tevékenységéről. A növényen jelenlévő tejsavtermelő baktériumok származhatnak a talajból, vetőmagról, rovarokból, állati eredetű anyagokról, porból és a levegőből is. Azonban a forrásukat egyértelműen meghatározni még nem sikerült. Számuk függ a növényi fajtól, a klímától, az érési stádiumtól és a növényi résztől. De a táplálóanyag-ellátottságtól, egyéb baktériumokkal való versengéstől, UV-sugárzásnak való kitettségtől is. A kutatók megfigyelték azt is, hogy a tejsavtermelő baktériumok jelenléte sem időben, sem pedig mennyiségben nem állandó.

Mikroorganizmusok a takarmánynövényeken: meglepően alakultak az élesztő- és penészgombaszámok

Mindkét paraméterben az átlagértékek milliós nagyságrendűek voltak (4,6 illetve 7,6 millió TKE), melyek bőven a szakirodalomban tapasztalt felső értékek felett vannak. Feltűnő volt, hogy a mintavételi helyek között milyen nagy szórás figyelhető meg. A Komárom-Esztergom megyei mintavétel eredményei mindkét paraméterben a szakirodalmi tapasztalatokhoz igazodtak, ugyanakkor a Fejér megyei minták nagyságrenddel meghaladták azokat. A mért értékeket több tényező befolyásolhatta: klimatikus viszonyok, vetésváltás, betakarításkori körülmények, hibrid érzékenység, szármaradványok kezelése, a szerves trágya kezelése a kiszórás előtt, táplálóanyag ellátottság, növényvédelem.

Kutatni kell, hogyan hatnak a mikroorganizmusok a takarmánynövényeken

A silókukorica-minták változó, de nagy mennyiségben tartalmaztak erjedés szempontjából kívánatos tejsavtermelő baktériumot. Az is valószínű, hogy ilyen magas számok mellett azok adalékanyagok nélkül is jól erjedtek volna. Azonban kockázatos lenne a starterek elhagyásáról dönteni. Hiszen technikailag még megoldhatatlan a betakarítás pillanatában táblaszinten meghatározni az epifita flóra összetételét. Azonban jelentőségük miatt nem csak a tejsavat előállító mikroorganizmusokat lenne érdemesebb tovább tanulmányozni, hanem az élesztő- és penészgombákat is. Ezek átlagos értékei szintén jóval meghaladták a szakirodalmi viszonyítási adatokat. De a mintavételi helyek között volt, ami azok alatti értéket hozott. Sajnos az epifita élesztő- és penészgombákról sincs sok magyarországi adat, holott ezek a kedvezőtlen minőségű szilázsok egyik fő felelősei. A silókukorica hazai epifita flórával végzett kutatás sokkal több kérdést vet fel, mintsem egyértelmű következtetéseket ad. Azonban a terület további vizsgálata kulcstényező lehet a gazdaságos és jó minőségű szilázsok előállításában.