Nem elég csak fákat ültetni, a vízmegtartást és -pótlást kell beépíteni a gyakorlatba

 Mindenhol érzékelhető hatása van a klímaváltozásnak, elég ha az extrém hőmérsékleti viszonyokból indulunk ki. Az elkövetkezendő időben ezek a hatások egyre hevesebbek lesznek, a szélsőséges jelenségek korábban nem látott intenzitást is elérhetnek. Bár a körülmények korlátozottak, mégis van esély a biodiverzitás élénkítésére és a klímaváltozás elleni harcra. A megoldás pedig a fáinkban rejlik.

 A helyreállított, egészséges erdei ökoszisztémák a szénmegkötés mellett a biológiai sokféleséget is támogatják. És számos, az ember számára nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatást is nyújtanak.

Az EU 30 milliárd fát kíván ültetni 2030-ig, ennek célja a biodiverzitás fokozása. Emellett sokan úgy vélik, hogy a fák ültetése hatékony eszköz az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is.

Természetes légkondicionálók az erdők

A faültetés és az erdősítés nemzetközi kutatásokban is gyakran felmerül mint a klímaváltozás elleni harc egyik záloga. Hiszen a szárazföldi ökoszisztémák közül az erdők tárolják a legtöbb szenet, árnyékot adnak, levegőt tisztítanak, hűtik a környezetüket. Egyfajta természetes légkondicionálóként működnek. Világszerte több faültető közösség dolgozik a Föld újrazöldítésén, köztük kifejezetten az e célból létrejött Zöld Küldetés – 10 millió Fa Alapítvány.

Három éve jött létre a 10 millió Fa nevű országos közösség, helyi csoportjai az ország több helyén, falvakban és városokban egyaránt működnek. Előkészítik, megszervezik és lebonyolítják a fák ültetését és erdők telepítését, hiszen céljuk, hogy közösségi összefogással a lehető legtöbb fát ültessék el az országban. Ezzel pedig az ökoszisztéma regenerálását és a biodiverzitás fellendítésének folyamatait vigyék végbe, harcolva a klímaváltozással.

Farkas Barta Kata, a kecskeméti Zöld Küldetés Egyesületének elnöke az Agrárszektornak elmondta: a kulcs a vízpótlás, a vízmegtartás és a talajaink szervesanyag-tartalmának növelésében van. Kiemelte, egy-egy adott területen az ökoszisztéma regenerálását csak úgy lehet folytatni, ha minden természeti adottsághoz alkalmazkodunk. Regeneráljuk a talajainkat, összhangban vagyunk a természettel, megtaláljuk a természetközeli életmódot.

A mezőgazdaság komoly súlyokat helyez a környezetvédelemre, ennek eredményeit már szinte minden gazdálkodó megtapasztalhatta. A modernkori mezőgazdaság egyszerre szenvedője és okozója a klímaváltozásnak. A gyakori és elhúzódó aszályok, a hirtelen és nagy mennyiségben lezúduló csapadék, vagy éppen annak hiánya, a tenyészidőszak hőösszege és lerövidülése a mezőgazdaság számára új keretfeltételeket szabnak. Új értelmezésként kell a mezőgazdaságra tekinteni, változatosabb, strukturáltan újragondolt rendszerrel kell alkalmazkodnunk.

Integrált rendszerekként kellene egyesíteni

Ahelyett, hogy egyfajta termelésre összpontosítanánk (növénytermesztés, állattenyésztés vagy erdőgazdálkodás), integrált rendszerekként kellene egyesíteni. Növények és állatok; termények és erdészet; állattenyésztés és erdészet; vagy növények, állattenyésztés és erdészet.

Hasonlóan jó megoldás lehetne a permakultúra és az erdőkert népszerűsítése. Az erdőkert lényegében egy kis területen elterülő komplex és diverz rendszer, amelyben az erdő növényeinek szintjeit utánozzuk, ezzel egy teljesen önfenntartó környezetet alakítunk ki.

Ha elkezdenénk nagyon intenzíven teljesen más struktúrára átállni, akkor nagyon sokat tehetnénk a környezetünkért. Tudjuk, hogy nem elég csak a faültetés, a vízmegtartást és vízpótlást kell a gyakorlatba beépítenünk – közölte az egyesület elnöke. Hozzátette, döntő fontosságú, hogy a helyi közösségek az erdősítési projektek, ökoszisztéma-szolgáltatások kiegészítéséhez a kulcsszereplők között legyenek.

Bármennyire is magától értetődőnek tűnik, a sikertelen erdőfelújítási vagy erdőtelepítési projektek egyik legnagyobb buktatója az emberi hanyagság lehet. Érdemes hangsúlyozni, hogy a faültetés a „kirakós egy kis darabja”. Bár már jó úton halad, aki részt vesz benne, de ezzel még nem értük el a célunkat.

Fontos szerep jut az agrárerdészetnek

Az agrárerdészeti rendszerben minden növényt meghatározott célból választanak ki. A fajokat úgy választják meg, hogy a növények ne versenyezzenek, hanem együttműködjenek. A növények és fák sokfélesége lehetővé teszi, hogy a terület egész évben produktív legyen, így a kistermelők minden évszakban jövedelemhez juthatnak.

Az agrárerdészeti rendszerek fontos eszközei az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak a mezőgazdaságban. Az agrárerdészet alkalmazkodási előnyökkel jár a helyi éghajlathoz, többek között csökkenti a szélsőséges időjárási körülmények (aszály, kánikula, hideghullámok, heves esőzések és árvizek) hatását, javítja a talaj- és vízellátottságot, vonzza a beporzókat és javítja a biológiai sokféleséget.

9,77 millió magyar, 10 millió fa

Egy átlagos európai polgár évente 5-7 tonna szén-dioxidot bocsát ki, így elméletileg egy ember hatásának kompenzálásához 5-7 fára van szükség.

A szén felszívódása azonban nem minden erdőben egyenlő. A mennyiség a fa típusától, környezetétől és az erdő kezelésétől is függ.

Egy új tanulmány szerint, a jelenleginél 900 millió hektárral több területet lehetne a Földön erdősíteni, ami nagyjából az Egyesült Államok területének felel meg. Amikor az újonnan ültetett fák megnőnek, a világ mai szén-dioxid előállításának kétharmadát dolgoznák fel. A fentiekhez hasonló gyakorlatok egy lehetséges utat biztosítanak világszerte, hogy ellenállóbb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntarthatóbb életmódot éljünk.

A gazdálkodók részéről az olyan modellek, mint az agrár-erdőgazdálkodás és a fenntartható erdészeti ültetvények, azt mutatják, hogy szerte a világon elmozdulhatunk az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és a rugalmasabb mezőgazdaság felé, és előállíthatjuk az élelmezéshez szükséges élelmiszereket, miközben helyreállítják a környezetüket. Egy olyan világban, ahol az éghajlatváltozás hatásai nemcsak fenyegetőek, hanem már meg is érkeztek, kulcsfontosságú az alkalmazkodás.