Nem fehérje, de a bendőben lévő mikrobák által fehérjévé alakítható az NPN

Az NPN hatékony és biztonságos felhasználása összetett, ezért a tejelő szarvasmarhák gyakorlati takarmányozásában és takarmányozásában szükség van az NPN felhasználásának megértésére. Az NPN kifejezés olyan összetevőkre utal, mint a karbamid, a biuret és az ammónium-bikarbonát, amelyek nem fehérjék, de a bendőben lévő mikrobák által fehérjékké alakíthatók.

A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb tejelő szarvasmarha jelentős mennyiségű NPN-t kap. Számos természetes takarmány, például a legelők, a széna és különösen a szilázsok jelentős arányban tartalmaznak NPN-t, ezért a kérődzők takarmányában a speciális NPN-források használata tovább fog növekedni.

NPN-források

A kérődzők takarmányozásában leggyakrabban használt NPN-forrás a karbamid. Számos más terméket is használtak már kísérleti és kereskedelmi céllal, de a legtöbbjük magasabb költségük vagy alacsonyabb ízletességük miatt nem hasonlítható a karbamidhoz. Bár néhányuknak bizonyos helyzetekben fontos előnyei lehetnek a karbamiddal szemben.

Táplálóérték

Az NPN-vegyületekből képződő mikrobiális fehérje magas tápértékkel rendelkezik. Az NPN-t és fehérjét vagy aminosavakat nem tartalmazó tápokkal etetett tehenek képesek laktálni és normálisan szaporodni, de a maximális termelés elérése nem lehetséges olyan állatokkal, amelyek csak NPN-t mint N-forrást tartalmazó tápokkal táplálkoznak.

Gazdasági előnyök

A tejelő szarvasmarhák takarmányában a természetes fehérjekiegészítők NPN-nel történő helyettesítésének jövedelmezősége több tényezőtől függ, beleértve az NPN-forrás költségét, a helyettesített természetes fehérje relatív árát és a helyettesítésre adott állati reakciót, amely általában a tejhozam változásában tükröződik. Ugyanazok az alapelvek érvényesek a nagy és kis állományokban használt NPN-re, de a kockázatok és előnyök az állomány méretével nőnek.

Az NPN felhasználását befolyásoló étrendi tényezők

Megfigyelték, hogy a táptalaj fehérjetartalmának növelésével a fehérjévé átalakított karbamid mennyisége jelentősen csökkent. Arra is van bizonyíték, hogy a karbamid nem hasznosul olyan jól, ha csak szénával vagy más takarmányokkal etetik, mint ha keményítőt vagy gabonaszemeket is tartalmaz az étrend.

A bendőben történő optimális mikrobiális növekedéshez és a karbamid hatékony felhasználásához különböző ásványi elemekre, köztük foszforra és kénre van szükség. Továbbá, kis mennyiségű olaj hozzáadása a tisztított takarmányokhoz kielégítő teljesítményt eredményezett a tejelő teheneknél, amikor a karbamid és az ammóniumsók voltak az egyedüli nitrogénforrások.

Az NPN használata a takarmányozási programokban

A karbamid felhasználása során a gyors ammóniává való átalakulás jelenti a fő problémát. Ezért a következő kísérleteket tették az átalakulási sebesség csökkentésére szolgáló termékek, kombinációk és eljárások kifejlesztésére:

– A szemek és a karbamid kombinációinak hővel, nedvességgel és/vagy nyomással történő kezelése. A helyzet azonban zavaros, mert a kombinációk kedvező hatásai részben a feldolgozásnak a gabonára gyakorolt hatásaiból adódhatnak, és nem csak a karbamid ammóniává való lassabb átalakulásából.

– Ammóniás termékek és takarmányok használata NPN-forrásként a tejelő szarvasmarhák számára. Ilyen például az ammóniás rizshéj, a répapép és a citruspép. Megfelelő felhasználás esetén ezek az NPN-források sikeresen fedezhetik a tejelő szarvasmarhák nitrogénszükségletének egy részét.

– Ammóniumsók, például ammónium-polifoszfátok, mono-ammónium- és di-ammónium-foszfát használata, amelyek jól hasznosított nitrogénforrások. Más ammóniumsók viszonylag mérgezőek, és az ezeket tartalmazó takarmány nem ízletes.

Az NPN hatása a tejtermelésre

Bizonyos bizonyítékok alátámasztják azt az elképzelést, hogy a magas hozamú tehenek negatívabban reagálnak a magas NPN-értékre, mint az alacsony hozamúak. Számos jelentés azonban azt mutatta ki, hogy az NPN etetése az ajánlott szinteken összeegyeztethető a magas tejhozammal. Egy 3 éven keresztül végzett vizsgálatban egy állomány 55%-át NPN-nel, a többi 45%-át pedig természetes fehérjével etették. Mindkét csoport átlagosan körülbelül 5900 kg tejet adott lefejt tejjel, a tejzsír vagy a tej egyéb összetevőinek változása nélkül.

Figyelembe veendő szempontok

– Ha egyszerre túl sok karbamidot etetnek, vagy ha nem áll rendelkezésre elegendő szénhidrát, a bendőben gyorsabban felhalmozódhat a felesleges ammónia, mint ahogy a baktériumok fel tudják használni. Ez a felhalmozódás nitrogénpazarláshoz és esetleg az állat elpusztulásához vezethet.

Az etethető karbamid maximális mennyisége a következő lehet:-

– v 1% karbamid a gabonakeverékben.

– v 0,5% kukoricaszilázsban (4,5 kg/tonna). Ha 0,5%-ot adunk a kukoricaszilázshoz, akkor a gabonában lévő mennyiséget csökkenteni kell. A 4,5 kg karbamid hozzáadása kukoricaszilázs tonnánként 8%-ról 11-12%-ra növeli a fehérjetartalmat szárazanyag-alapon (a keletkezett veszteségektől függően).

– A karbamiddal csak más takarmányokkal keverve szabad a teheneket etetni. Íztelen, ezért a legtöbb tehén önmagában nem enné meg. Nagyon fontos, hogy a karbamidot egyenletesen keverjük a takarmányba. A nem megfelelő keverés a túlzott mennyiség elfogyasztása miatt az állatok mérgezéséhez vezethet.

– A karbamid nem ajánlott nyers szóját tartalmazó gabonakeverékekhez. A nyers babban lévő ureáz nevű enzim a karbamidot ammóniává alakíthatja, amely viszont elveszhet, és a takarmány kevésbé lesz ízletes. Kevés nehézség merül fel, ha pörkölt babot vagy szójalisztet használnak a karbamiddal együtt.

– A magas nedvességtartalmú koncentrátumokhoz vagy a meleg, párás időben tárolt koncentrátumokhoz szintén nem ajánlott a karbamid. Ebben az esetben a tejelő tehenek csökkent takarmányfelvétele észlelhető, annak ellenére, hogy az állatok fiziológiailag alkalmazkodtak a nagyobb mennyiségű karbamid tolerálásához, valószínűleg a karbamid részleges ammóniává történő hidrolízise miatt.

A nemkívánatos íz elfedhető melasszal

A karbamid nemkívánatos ízének melasszal való elfedése javíthatja a felvételt, különösen akkor, ha a karbamidot az ajánlott mennyiségben használják.

– A bendőmikrobáknak időre van szükségük a karbamidhoz való alkalmazkodáshoz. Emellett a tehenek elutasíthatják a jelentősen módosított keverékeket. Ezért ajánlott a karbamidot fokozatosan, legalább három hét alatt a kívánt szintre emelni.

– A megfelelő ásványianyag- és vitaminpótlás különösen fontos a karbamid etetésekor. A takarmányt ezért kalcium, foszfor, nyomelemek és A-vitamin tekintetében egyensúlyban kell tartani.

– A nagyrészt kukoricából és kukoricaszilázsból álló takarmányokhoz ként kell adni. Az 1% karbamidot tartalmazó gabonakeverékekhez tonnánként 2-4 kg nátrium-szulfátot vagy kalcium-szulfátot kell adni.

– Egyes tejtermelők aggódnak a karbamidnak az állatok egészségére és szaporodására gyakorolt hatása miatt. Ha a karbamidot az ajánlásnak megfelelően használják, és a takarmány más tápanyagok tekintetében kiegyensúlyozott, a tehenek jól fognak termelni, szaporodni és jó egészségi állapotúak maradnak.

(Forrás: allaboutfeed.net)