Nyugodtan dobjuk ki az ekét, nincs rá szükség többé

Hirdetés

Lendületes iramban terjed az új talajművelési módszer a világon, aminek lényege a szántás elhagyása. Az Egyesült Államokban a korábbi szántóknak már több mint a negyedén, Dél-Amerikában ennél is nagyobb arányban nem használnak ekét. Magyarországon is egyre terjed az eke nélküli gazdálkodás. A hajdúböszörményi gazda, Kardos Ferenc és a fia, Csaba 2004-ben kezdett el átállni a szántás nélküli talajművelési módszerre. A szántás elmaradása persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem művelik a talajt, csak a forgatást hagyják el. A talajt akár 30 centi mélyen is lazítják, viszont a mélyművelésre jellemző óriási hantok náluk ismeretlenek. Mindezzel energiát, időt és vizet spórolnak meg. Energiát, hiszen a talaj átforgatása csak nem kevés erővel lehetséges, és időt az elhagyható művelet okán. Ráadásul kevesebb gépre is van szükség - számol be róla a Szabad Föld anyaga.

Az ekenélküli gazdálkodáshoz tartozik az olyan takarónövények, mint a mustár használata

Vásároltunk a Hajdú-Bihar megyei Görbeházán egy elhanyagolt területet, aminek ráadásul a talaja is kötöttebb volt az átlagosnál. Az édesapámmal azt gondoltuk, hogy itt kipróbáljuk az új módszert, amiről addig csak hallottunk.

Kardos Csaba

A világban sokfelé terjed a szántás nélküli talajművelés. Ez az úgynevezett no-till mozgalom. Amerikában több kultúrát – kukorica, szója, búza – már nagyobb szántatlan területen vetnek, mint szántottan. A világon pedig összesen 160 millió hektárt művelnek szántás nélkül. A költség alacsonyabb, viszont a hozam az egynegyedével nagyobb. Miképpen lehetséges ez? Úgy, hogy a gazdag talajéletet kevéssé bolygatják a no-till földművesek, mint akik összekuszálják a kialakult ökoszisztémát a szántással.

Ősi hagyományt vált fel az ekenélküli gazdálkodás

Érthető módon a gazdáknak nem egyszerű megbarátkozniuk a szántás elhagyásával, mert az eke évezredek óta a mezőgazdaság egyik jelképének számít. Általa több levegő és nedvesség kerül a mélyebb rétegekbe, ami kétségtelenül előny, ám a kára hosszú távon mégis több a talajban. A helytelen talajművelés következtében ma már kutatások alapján is igazolható, hogy a talaj humusztartalma a világon összességében egyre alacsonyabb. Ez pedig csak mind több műtrágyával és vegyszerrel ellensúlyozható. Ami viszont tovább rombolja a talaj élővilágát. A szántás nélküli művelés fontos része a talajtakarás. A szántókon a vetés előtt úgynevezett takarónövényeket – retek, mustár, borsó, fűfélék – szórnak ki, amelyek védik a talajt a kiszáradástól, a növényt pedig a hősokktól, ráadásul a gyom is kevésbé talál utat magának. További előnye, hogy beforgatva ez a zöldtrágya lazítja és táplálékkal látja el a talajt. Egyes gazdák már közvetlenül az aratást követően vetnek, így csak kevés ideig marad a talaj védtelenül.

Honnan és hogyan indult az ekenélküli gazdálkodás?

Nagy előnye még a szántás nélküli módszernek az erózió csökkenése. Ahogy arról korábban itt beszámoltunk, az Észak-Amerika középső részét sivataggá változtató gazdálkodás miatt a régiót már a harmincas években olyan porviharok sújtották, aminek mindenképpen gátat kellett szabni, mert az életet már a városok egy részében is kényelmetlenné tette. Ez is hozzájárult a no-till mozgalom felé fordulásnak. Ebből a csapdából kínál kiutat a szántás elhagyása. A módszert a termésátlagok is igazolják: Amerikában előfordult már 33 tonnás kukoricatermés is egy hektáron ott, ahol nem szántottak. A böszörményi Kardos család is számos szép eredménnyel büszkélkedhet. Földjeiken nem ritka a 14-15 tonnás kukoricahozam, és akadt év, amikor ebből a kultúrából a legmagasabb hazai termésátlagot termelték. Kezdetben csodabogárnak tartották őket a környék gazdái, az eredmények azonban igazolták a módszert. Körülbelül 900 hektáron gazdálkodnak, aminek a kétharmada saját tulajdonuk, a többi pedig bérlemény. De vállalnak művelést megbízás alapján is – szigorúan szántás nélkül. Nem is tudnák másképp, hiszen az ekéjükön már régen túladtak.

Témák a cikkben

no-till takarónövény