Okosan érdemes a vetés módját megválasztani

A zöldségek vetésének fő szezonja most tavasszal van, azonban magról szaporítani, azaz vetni egész nyáron, sőt ősszel is lehet – akkor a tél alá vetést alkalmazzuk. A tavasz utáni, nyári vetés lényege, hogy ha időbeli eltolással, ütemezetten vetünk, akkor főleg a rövid tenyészidőjű növényekből nem egyszerre lesz sok termésünk, hanem folyamatosan kevesebb, ami ideális a konyhai felhasználást tekintve.

Hiszen így nincs dömping, nincs egyszerre olyan sok betakarítani való, hogy ne tudnánk mit kezdeni az egyszerre jelentkező nagy mennyiségű terménnyel.

A vetés ütemezése

A vetés ütemezését nemcsak a kiskertekben, hanem az üzemi termesztésben is alkalmazzák. Gondoljunk csak a csemegekukoricára vagy a zöldborsóra, aminek a betakarítására nyitva álló optimális időablak sokszor csak néhány óra (meleg időben), de hűvösebb időjárás esetén is csak 1-2 nap. 

Amikor megfelelőek a termény beltartalmi paraméterei, jó esetben akkor kell megtörténnie a betakarításnak, sem előbb, sem később. Épp ezért ezeket a növényeket is a betakarítási kapacitáshoz igazítva vetik. Azaz ha egy gazda tudja, hogy egy nap alatt mekkora felületen tudja majd megoldani a betakarítást, akkor tavasszal annyit vet egyik nap, majd pár nap eltéréssel veti be az újabb területet. És így tovább, abban a reményben, hogy a vetésidők eltolásának köszönhetően eltérőek lesznek az ideális betakarítási dátumok is.

Összeérhetnek a betakarítási ciklusok

Ez általában működőképes megoldás, kivéve amikor nem. Mert például nagy meleg hatására, és a kötelező öntözés mellett megeshet, hogy az akár két hétre tervezett elnyújtott betakarítási ciklus is összeérik, és a termés egyszerre lesz vágásérett. Ez üzemi termesztésben nagy baj, mert a gépi kapacitást ilyenkor növelni kellene, de ritkán lehet, hiszen a környéken más termelőknek is az ugyanolyan időjárás miatt ugyanez az összeérés a problémája.

Szerencsére kiskertekben a kockázat is kisebb, ezért is megéri a vetéstervezés. De mely fajoknál foglalkozzunk ezzel? Azoknál a zöldségnövényeknél, amelyek folyamatosan teremnek, nincs szükség ilyen megoldásokra. Tehát paprikát, paradicsomot, uborkát kevéssé éri meg ütemezetten termeszteni. A cukkini is, ha elkezd teremni, és folyamatosan szedjük le a zsenge terméseit, akkor folyamatosan hoz újakat.

A vetésidők szakaszolása

A konyhakertben a vetésidők szakaszolásának főleg a rövidebb tenyészidejű zöldségeknél van szerepe és értelme. Ilyenek a zöldhagyma, a retekfélék, a salátafélék, és minden más levélzöldség, például a mizuna, a rukkola, a zsázsa és társaik. Ezek esetén könnyű kiszámítani, hogy a vetés után hány napra várható a kelés, és akkortól még mennyi idő az, hogy betakarítható legyen a gazdaságilag hasznos növényi rész.

Ha vetünk, és azt 10-15 nap múlva megismételjük, akkor folyamatosan lesznek szedhető zöldségeink, mindamellett, hogy ilyenkor a fajtákat is érdemes váltogatni, hiszen például retekből és salátából is vannak olyan fajták, amelyek tavasszal a még hűvösebb időszakban fejlődnek jobban, és azok nem igazán bírják a nyári meleget. Más fajták viszont pont a nyári időszakra lettek „kifejlesztve”. Őszhöz közeledve pedig újra előkerülhetnek a hidegkedvelőbb változatok.

A vetésmintázatok logikája

Sokféle vetési mód van, ezek közül minden esetben azt éri meg alkalmazni, amelyik a növény számára kedvezőbb. És amivel az adott növény ápolási munkái könnyebben megoldhatók. A sorba vetésnél a sor- és tőtávolságot a növény majdani méretéhez igazítsuk. Ha a sorok vagy a sorokban a kikelő növények túl közel vannak egymáshoz, akkor a kedvezőtlen állománysűrűség miatt a növények nem fejlődnek majd jól. Egymás elől veszik el a vizet és a tápanyagokat, továbbá egymást is árnyékolják. 

A túlzottan nagy tő-  és sortávolság ugyanúgy nem kedvező, hiszen ebben az esetben a kultúrnövény kevéssé árnyékolja maga körül a talajt. Így az hamarabb kiszárad, emiatt többet kell majd öntözni, és a gyomok is nagyobb számban jelennek meg a ritkább tőállás miatt. 

Az ikersoros elrendezésben kettő vagy három ikersor van egymás mellett ezt pedig egy szélesebb sorköz követi. Ez helymegtakarítási szempontból is jó, az ikersorokban a növények számára ideális térállást biztosítjuk, a szélesebb sorköz pedig arra jó, hogy a munkaműveletek kényelmesebben elvégezhetők legyenek, hiszen innen kényelmesen beérünk az ikersorokba is.

Sávon belül, szórt vetés

Sávos vetésnél nem sorokat, hanem szélesebb sávokat jelölünk ki, és a sávon belül szórt vetést alkalmazunk. Itt sor- és tőtávolság nem lesz ugyan így meghatározva, de olyan sűrűséggel szórjuk ki a vetőmagot, hogy kelés után megfelelő életterük legyen majd a növényeknek. Levélzöldségeknél, például salátánál jó megoldás lehet, ha túl sűrű az állomány, akkor a fiatal zöldségeket kiritkítjuk. Ezeket tépősalátaként elfogyasztjuk, és így a már ritkább térállásban ottmaradóknak lesz idejük befejesedni. 

Az ágyásos elrendezés lényege, hogy az ágyások minden irányból körbejárhatók. A gondozás úgy oldható meg, hogy nem tömörítjük taposással a növények körül a talajt. A fészekbe vetést pedig kifejezetten nagy teret igénylő növények – például a futó indájú tökfélék, dinnyék – esetében alkalmazzuk. Ezeknél eleinte a gyommentesítésre nagy hangsúlyt kell fektetni, de később ezek annyira leárnyékolják maguk körül a talajt, hogy a gyomoknak esélyük sem lesz.

Vetésmélység: legjobb a középút

A mag vetésének a mélysége is lényeges a csírázás sikerének szempontjából. Amennyiben túl sekélyen vetünk, hamarabb kiszáradhat a talaj szeles és csapadékmentes időben. Ha a mag vizet vesz föl és megduzzad, majd még a csírázás előtt kiszárad, akkor a csíra belefulladhat, ebből így nem lesz növény. 

Tehát minél nagyobb a vetésmélység, annál kisebb a kiszáradás esélye, ám minél mélyebben van a mag, annál nagyobb erőfeszítés, hogy eljusson a talaj felszínére. Épp ezért fontos megtalálni az arany középutat.

Az apró magvúakat – például a zellert – csak a talaj felszínére szórjuk, és falappal lelapogatjuk, a sárgarépa magját 1,5-2 cm, a borsó és a bab magját 4-5 cm mélyre helyezzük.

A hosszabb csírázási időtartamú magokat mélyebbre, a gyorsakat sekélyebbre vetjük, hiszen a hosszabb csírázási idő alatt a talaj felső rétege többször is kiszáradhat, emiatt kissé mélyebbre vetünk, hogy a mag körül maradjon nedvesség. A talaj szerkezete és nedvességtartalma is befolyásolja a vetésmélységet, ezért homokos területen mélyebbre vetünk, hiszen ez a talajtípus hamarabb kiszárad, mint a kötöttebbek.

A nyári vetések kikelve intenzívebben fejlődnek

A tavaszi vetés sikerét szerencsés esetben a természetes csapadékra bízhatjuk, ám ez nyáron nem járható út. A nyári vetések kelése sokszor gyorsabb és sikeresebb. Ennek az az oka, hogy a hőmérséklet jóval magasabb, így a csíranövények fejlődése is intenzívebb.

Azonban a nyári vetéskor mindenképp alkalmazzunk kelesztő öntözést. Ez vetés után nagy vízadaggal történik. Lényege, hogy a talaj akkora víztartalékot kapjon, ami elegendő annyi időre, amíg a magok kikelnek, sőt a magoncok életének első napjaiban is ebből tudnak gazdálkodni. Magvetés esetén azért előnyös a kelesztő öntözés, mint a gyakoribb, kis vízadagokkal történő, mert utóbbi esetben öntözéskor lemosódhat a magról a takaróföld. A mag elmozdulhat a talajban, és ezek mind hátráltatják a kelési folyamatot.

Érdemes a tavaszi és későbbi vetéseket tervszerűen és szakszerűen elvégezni. Hiszen így sokkal gyorsabb fejlődést érünk el növényeinknél, ami gazdaságilag hasznos részeik növekedésében, sőt mennyiségben, méretben, minőségben és koraiságban is látható lesz.

(Forrás: agrarszektor.hu)