Orbánc, miért ősszel támad?

A sertésorbánc a sertés rendszerint heveny, ritkábban ideülten lezajló, fertőző betegsége, amely más emlősökben, beleértve az embert, valamint madarakban is előfordul. Az ősz beköszöntével, valamint tavasszal a legvalószínűbb az orbánc felbukkanása, így most aktuális a téma.

A betegség világszerte elterjedt. Főként a kisgazdaságokban, hagyományos tartási viszonyok között fordul elő, de manapság a jelentősége az antibiotikumokkal való gyógykezelés lehetősége, valamint a bántalom megelőzését célzó vakcinás oltások miatt csökkent.

Az orbánc különösen ősszel és tavasszal veszélyezteti a sertéseket (Fotó: Pixabay, chx69)

MI okozza? A sertésorbánc okozója egy baktérium. Azon mikroorganizmusok közé tartozik, melyek az egészséges állatok egyes szerveiben normális viszonyok között is megtalálhatók, de betegséget csak csökkent ellenálló-képességű szervezetben tudnak előidézni. Leggyakrabban a sertés betegszik meg tőle, de szórványosan előfordul a juhokban, szarvasmarhákban és egyéb emlősökben, a madarak közül pedig leginkább libában, kacsában és pulykában. A kórokozó iránt fogékony az ember is.

A hajlamosító hatások A sertésorbánc kialakulásában jelentős szerepe van a hajlamosító hatásoknak. 1. Meg kell említeni a meteorológiai körülményeket. A betegség leggyakrabban az őszi és a tavaszi hónapokban jelentkezik. 2. Jelentős szerepet játszanak a betegség fellobbantásában a takarmányozási hibák, nevezetesen a takarmányváltoztatás, a romlott takarmány etetése, az erőltetett hízlalás és az ivóvízhiány is. 3. Jelentős szerepe lehet a helytelen szállítást követő kifáradásnak is. Ezzel magyarázható a betegség fellobbanása a vásárról hazaszállított és vészmentes állatokon. 4. A parazitózisok azzal, hogy csökkentik az állatok védekező-készségét. 5. A kedvezőtlen tartási körülmények között a higiéniai hiányosságokat a zsúfolt elhelyezést, a falkásítást és a meghűlést kell megemlíteni. Nem egyszer jelentkezett a baj az ivartalanítások után. 6. A fogékonyság tekintetében az állatok kora is jelentős szerepet játszik. Ugyanis többnyire a három hónap és egy év közötti életkorú sertéseken lép fel a bántalom, és sokkal ritkábban észlelhető az ennél fiatalabb vagy éppenséggel idősebb állatokon. Gyakran a hajlamosító hatások halmozódása kapcsán jelentkezik a baj.

A betegség tünetei A sertésorbánc lappangási ideje általában 3-5 nap, de lehet akár csak egy nap is. Három kórformáját ismerjük, nevezetesen a heveny vérfertőzéses sertésorbáncot, az orbáncos csalánlázat és az idült sertésorbáncot.

A heveny vérfertőzéses bántalom a legsúlyosabb és leggyorsabban lezajló és legtöbb elhullással járó kórforma. Az állat bágyadt, belső hőmérséklete igen magasra, sokszor 42°C-ra is felszökik. A beteg csak intenzív nógatásra kel fel, nehézkesen, hátát púposítva, kedvetlenül, mereven, tipegve mozog. Az állat étvágytalan, kötőhártya-gyulladása van. A bőr foltokban, főleg a füleken, a nyakon, a combok belső felületén, a hasalján kipirul, a nyálkahártyák kékesvörösek. A túlhevenyen lefolyó esetekben a bőrpír ki sem alakul (fehér orbánc), a sertések lázas tünetek között már a betegség első napján elhullhatnak. Vemhes kocák a heveny szakaszban elvetélhetnek. A heveny orbánc elhúzódó eseteiben izület-gyulladások is kialakulhatnak, ilyenkor a sertések nehezen tipegve mozognak, az izületek duzzadtak, fájdalmasak. Hízóállományokban a megbetegedés aránya elérheti az 50-80%-ot is.

Az orbáncos csalánláz sokkal jobb indulatú, és igen jellemző tünetekkel járó kórforma. Többnyire részben immunis (=védettséggel rendelkező), illetve gyengébb virulenciájú törzsekkel való fertőződés után alakul ki. Az orbáncos csalánláz során a kórokozó a bőr és a bőr kis vérereinek a gyulladását idézi elő. A lázas általános tünetek kevésbé kifejezettek. Az átmeneti bágyadtság, étvágytalanság mellett a bőrön, leginkább a nyakon és a törzs oldalán nagyon jellemző, élesen körülhatárolt, 3-5 centiméter átmérőjű négyzet, rombusz vagy romboid alakú, párnaszerű kiemelkedések keletkeznek. Ezek kezdetben élénkvörösek, majd néhány nap múlva sötétvörössé válnak, majd utóbb kékesvörös színt öltenek, és néhány napig az állat gyógyulását követően is megmaradnak, majd többnyire nyomtalanul gyógyulnak. Előfordul azonban, hogy az orbáncos csalánlázból heveny szeptikémia vagy idült orbánc alakul ki, mely könnyen az állat végleges megnyomorodásához vezethet. Ezért kell az orbáncos csalánlázat is gyógykezelni.

Az idült sertésorbánc vagy a heveny sertésorbánc következménye vagy eleve idült formában kezdődik. Az utóbbi főleg akkor keletkezik, ha a bántalmat a 2-es szerotípusú törzsek idézik elő. Az idült orbánc legtöbbször szívbelhártya-gyulladás, izületgyulladás vagy bőrelhalás kórképében nyilvánul meg. Gyakran lép fel a bántalom akkor, amikor a heveny betegségen látszólag már átesett ugyan az állat, de az orbánc baktériumoktól nem sikerült maradéktalanul „megszabadulnia”, és a még életben maradt bacilusok a vérárammal a szívbe, az izületekbe vagy éppenséggel a bőrbe kerülnek, ahol gyulladásos folyamatot indíthattak meg. A heveny sertésorbáncból látszólag gyógyult sertésekben többnyire 2-3 hét múlva a szívgyengeség tünetei mutatkoznak. A testhőmérséklet rendszerint normális marad, az állatok azonban étvágytalanok, kedvetlenek, légzésük nehezített, köhécselnek, kutyaszerűen ülnek, a nyálkahártyák cianotikusak, majd az állatok előbb-utóbb elhullanak vagy kényszervágásra kerülnek. Az idült izületgyulladásban megbetegedett sertések sokat fekszenek, a mozgás fájdalmas, a gyulladásos izületek duzzadtak. A gyulladás nemcsak a végtagok, hanem a gerincoszlop izületeit is érintheti. A nehezített mozgás miatt az állatok keveset esznek, lesoványodnak, csökötté válnak. Előfordulhat, hogy az idült sertésorbánc miatt terjedelmes bőrgyulladás, bőrelhalás keletkezik, ilyenkor az elhalt bőr pergamenszerűen szárazzá válik, demarkálódik, ellökődik, majd a helyén hegszövet képződik.

Gyógykezelés A sertésorbánc gyógykezelésére antibiotikumokat, elsősorban penicillint és penicillinszármazékokat, továbbá hiperimmun vérsavót együtt veszünk igénybe. A betegség észlelésekor a kezelést a lehető legkorábban kell elkezdeni.

Az ember megbetegedése A sertésorbánc baktériumokat tartalmazó hús elfogyasztása nem okoz az emberben megbetegedést, de a beteg állat levágása, feldarabolása, boncolása annál veszélyesebb. A bántalom rendszerint bőrsérüléseken keresztül létrejött fertőzés következménye. Az emberek többnyire orbáncban elhullott sertések boncolásakor, vágóhídi, konyhai feldolgozása során fertőződnek meg, de az létrejöhet a sertésistállók körüli talajtól is. A gyógykezelés penicillin és más antibiotikumokkal történik. A megelőzésben fontos a sérülések elkerülése vágóhidakon, húsüzemekben védőkesztyű és védőöltözékek használata, a felületes sebek, horzsolások fertőtlenítése. Észlelésekor orvoshoz kell fordulni.

A cikk dr. Adnai István blogbejegyzése alapján készült.