Ősi, kacsaszerű lényt fedeztek fel az Antarktiszon – ez lehet a valaha talált legidősebb modern madár

Egy újonnan felfedezett, szinte teljes koponya a Vegavis iaai nevű fajhoz tartozik. Ez arra utal, hogy a modern madarak már a kréta időszak végi tömeges kihalás előtt megjelentek.

A tudósok olyan fosszíliát fedeztek fel az Antarktiszon, amely a valaha talált legidősebb modern madár lehet. A 69 millió éves lelet vélhetően végleg lezárhatja a modern madarak eredetéről szóló régi vitát.

A mai kacsák és ludak ősi rokonának tartják

A szinte teljes koponya a Vegavis iaai nevű vízimadárfajhoz tartozik, amelyet a mai kacsák és ludak ősi rokonának tartanak. Ez a faj olyan dinoszauruszokkal együtt élt, mint a Tyrannosaurus rex, és a legújabb kutatás szerint talán túlélte a kréta időszak végi tömeges kihalást.

A kutatás egyik társszerzője, Julia Clarke, a Texasi Egyetem paleontológusa 1992-ben fedezte fel az első V. iaai fosszíliát az antarktiszi Vega-szigeten. Az akkori lelet körülbelül 66–68 millió éves volt. Clarke azt feltételezte, hogy a faj kapcsolatban állhat a modern madarakkal, különösen a vízimadarakkal, de nem mindenki értett egyet ezzel, mivel egy kulcsfontosságú részlet, a koponya, még hiányzott.

„[A korábbi fosszília] a csontváz teljesen más részét tartalmazta. A madarak esetében pedig a koponya rengeteg olyan jellemzőt hordoz, amely segít meghatározni, hogy pontosan milyen fajról van szó” – mondta Patrick O'Connor, az Ohiói Egyetem evolúcióbiológusa, a tanulmány társszerzője.

Az új V. iaai fosszíliát 2011-ben fedezték fel egy expedíció során, de csak mostanra sikerült alaposan elemezni. A kutatás eredményeit február 5-én publikálták egy neves tudományos folyóiratban.

Hogyan illeszkedik a madarak családfájába

Az új koponya felfedezése lehetővé tette a tudósok számára, hogy többet megtudjanak erről a fajról és arról, hogyan illeszkedik a madarak családfájába. Megállapították, hogy a jura és kréta időszakban (201,3–66 millió évvel ezelőtt) élt elő-modern madarakkal ellentétben a V. iaai számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek a ma élő madarakra jellemzőek. Ilyen például az agy formája és egy különleges csont a felső csőrben.

A legtöbb elő-modern madár felső csőre egyetlen csontból, a maxillából áll, amelynek csúcsa egy kis darab premaxilla csonttal egészül ki. „Amikor megvizsgáltuk a Vegavis koponyáját, azt láttuk, hogy a csőre teljes egészében premaxillából áll. A maxilla aprócska – pontosan úgy, ahogy a modern madaraknál” – magyarázta Christopher Torres, a Kaliforniai Egyetem paleontológusa.

Meglepő volt a kifinomult ökológiai alkalmazkodás

A tudósok egy 3D rekonstrukció segítségével megállapították, hogy a madár hosszú, keskeny csőréhez erős állkapocsizmok társultak, akárcsak a mai búvármadaraknál, amelyek halak elkapására használják ezt az adaptációt.

„Számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a koponya ennyire specializálódott” – mondta Juan Benito Moreno, a Cambridge-i Egyetem paleontológusa, aki nem vett részt a kutatásban. „Meglepő volt látni egy ilyen kifinomult ökológiai alkalmazkodást már az evolúció ilyen korai szakaszában.”

A kréta időszak végén (145–66 millió évvel ezelőtt) a Földbe csapódó óriási aszteroida minden nem madárszerű dinoszauruszt kipusztított. A földi tyúkalakúak (Galliformes) és vízimadarak (Anseriformes) viszont már léteztek a dinoszauruszok korában is.

Bár a tömeges kihalás után gyors evolúciós változások történtek, „a modern madarak genetikai összehasonlításával végzett kutatások azt sugallják, hogy a legkorábbi elágazások még a tömeges kihalás előtt kezdődtek” – mondta Torres. „A fosszilis leletek azonban rendkívül hiányosak.”

Még nem egyértelmű a rokonság

Bár erős bizonyítékok támasztják alá, hogy a V. iaai a modern madarakhoz kapcsolódik, még nem egyértelmű, hogy valóban a mai kacsák és ludak rokona-e.

Daniel Ksepka, egy connecticuti paleontológus, aki nem vett részt a kutatásban, egyetértett ezzel. „A Vegavis egy kicsit furcsa kacsának tűnik” – mondta egy e-mailben. „Ha a filogenetikai vizsgálatok helyesek, akkor egy kacsaszerű csőrnek vagy a kréta időszakban kellett kialakulnia, majd a Vegavis esetében eltűnnie, vagy pedig több alkalommal, egymástól függetlenül kellett kifejlődnie. Érdekes lesz látni, hogy a jövőbeli fosszíliák melyik forgatókönyvet igazolják.”

A V. iaai egy olyan időszakban élt, amikor a globális hőmérséklet sokkal magasabb volt, mint napjainkban, és az Antarktisz mérsékelt éghajlatú, növényzettel borított terület volt. A földrajzi távolság az aszteroida becsapódásától talán némi védelmet nyújtott a faj számára a pusztító következményekkel szemben.

O'Connor szerint ez a tanulmány csak a kezdet: az antarktiszi kréta időszaki kőzetek még rengeteg felfedezésre váró leletet rejtenek. „A madárfaj története izgalmas, de más állatcsoportokat és – ami még fontosabb – növényeket is nyomon követhetünk ezen a tömeges kihalási eseményen keresztül. Ez pedig segíthet jobban megérteni, hogyan reagált az egész ökoszisztéma egy globális környezeti változásra” – tette hozzá.

(Forrás: livescience.com)