Pedig már az ókori Rómában is ínyencfalat volt – bajban az éticsiga-tenyésztők

Az éti csiga (Helix pomatia) inkább gyűjtött faj, ám ennek egy közeli rokonát a mediterrán csigát (Helix aspersa) tenyésztik is sokfelé a világon. Magyarországon is voltak többször fellángolások a csigatenyésztéssel kapcsolatban, de e próbálkozásokból nem lett hosszú távú eredmény. A fogyasztása sem jellemző hazánkban – bár egyes üzletekben rendszeresen kapható a fűszeres házába visszatöltött csiga.

Az éticsiga nem alapvető élelmiszer-alapanyag, inkább kulináris különlegesség, amelynek fogyasztása Franciaországban is a tél végi ünnepekhez és a turistaszezonhoz kapcsolódik. Tavaly pont ezekkel (is) volt gond…

Betett a Covid az ágazatnak

A francia csigatenyésztők számára a tavalyi év kétségbe ejtő volt – írta a The Guardian cikkére támaszkodva a magyarmezogazdasag.hu. A koronavírus-válság miatt a turisták hiánya és az éttermek bezárása már év közben is jelentős visszaesést eredményezett a fogyasztásban, és a karácsonyi vásárok is leálltak, ami szintén rosszat tett az ágazatnak.

Az ehető szárazföldi csigákat héjukba visszatöltve gyakran vajjal és fokhagymával szolgálják fel, ez klasszikus előétel a hagyományos év végi ünnepségeken Franciaországban. Emiatt a csigatenyésztők általában novemberben realizálják éves bevételeik 70 százalékát.

„Lényegében az év végi ünnepségekre értékesítünk, ez a fő szezonja a csigából készült ételeknek, de a karácsonyi vásárok lemondásával nehéz időszak volt a tavaly év végi” – mondta Grégory Laude, egy Dunkirk közelében lévő csigatenyésztő.

Hubert Hédoin csigatenyésztő kiemelte: az el nem adott csigák jelenleg fagyasztva várják a későbbi feldolgozást és a kereslet élénkülését.

Ígéretet kaptak a francia kormánytól

Franciaországban körülbelül 400 csigatenyésztő időzíti a termelését erre a szezonális piacra.

Az elmúlt években a turizmus fellendülése jót tett az ágazatnak, hiszen a Franciaországba látogatók többsége megkóstolja ezt az országra jellemző különlegességet, tavaly ők is elmaradtak…

A helyzetet tovább rontja, hogy a francia vezetés eleinte nem támogatta a járványhelyzet miatt ezt az elég speciális állattenyésztési ágazatot.

Hervé Ménelot, burgundiai csigatenyésztő a The Guardiannek elmondta: „Mivel kis szervezet a csigatenyésztőké, így nem könnyű hallatni a hangjukat, ellentétben a libamáj- és az almabortermelőkkel.”

Ezért azt kérték a francia kormánytól, hogy ugyanolyan támogatásokhoz jussanak, mint a két másik Franciaországban jellemző kulináris szektor.

A francia agrárminisztérium végül megígérte nekik, hogy az „ünnepi szektornak” nyújtandó sürgősségi pénzügyi támogatásban részesülnek, amelyet a Covid-19 helyreállítási alapjából finanszíroznak majd.

Sokfelé fogyasztják

Spanyolországban régészeti leletek bizonyítják, hogy a paleolit kori ​​emberek körülbelül 30 ezer évvel ezelőtt kezdtek csigát enni. A rómaiak elit tápláléknak tekintették.

Hazánkban nem elterjedt ugyan a fogyasztása, de múlt század eleji-közepi szakácskönyvekben több receptben is szerepel az éti csiga.

Magyarországon nemcsak úri különlegességnek számított, a pásztorételek között is népszerű volt az éti csigákból készült pörkölt.

Az éticsiga gyűjtését hazánkban már 1933 óta szabályozzák, aminek oka, hogy védett állatról van szó, ennek ellenére április 1. és június 15. között a 30 milliméternél nagyobb átmérőjű példányok gyűjthetők. Az országosan összesen begyűjthető mennyiség is szabályozott.

Nem vadásszák, gyűjtik…

Érdekes szó egy állat kapcsán a gyűjtést említeni (amit inkább növények esetén szoktunk), de egy ilyen sebességgel közlekedő állatot vicces lenne „vadászni”).

Ennek ellenére nem egyszerű becserkészni őket, mert száraz időben elbújnak, így leginkább eső után van csak esély nagyobb tömegben éti csigákkal találkozni.

Régebben a közvélekedésben sem volt túl népszerű a csiga, hiszen úgy tartották: „a szegény ember szedi, a gazdag eszi...”

Pedig táplálkozás-élettani szempontból a csigahús kedvező, mert könnyen emészthető, és jól fűszerezhető…