Pénzt rak a gazdák zsebébe az Isterra, ha azok hallgatnak rá

Az Isterra Kft. az ország két pontján, Kaposváron és a Békés megyei Csárdaszálláson a különböző tőszám, vetésmélység és vetési idő termésmennyiségre gyakorolt hatásáról végzett kísérleteket a kalászosokban. A tesztekkel az volt a céljuk, hogy felhívják a gazdálkodók figyelmét arra, hogy számos olyan tényező van a termesztésben, amit képesek befolyásolni, ezek nem kerülnek pénzbe, ellenben terméstöbbletet eredményeznek. A tapasztalatokat Virágné Pintér Gabriella az Isterra Kft. kereskedelmi vezetője osztja meg a Magro.hu olvasóival.

Honnan jött a kísérletek ötlete?

Magasak az inputköltségek, ezért olyan kísérleteket állítottunk be, két klímájában és adottságaiban eltérő területén az országnak, ahol olyan agrotechnikai elemeket vizsgáltuk, amelyek nem igényelnek plusz ráfordítást, csak nagyobb odafigyelést és a fajták jobb ismeretét. A kísérletben szereplő legfontosabb paraméterek a vetésidő, a tőszám és a vetésmélység voltak.

Ezek közül fontos látni, hogy a vetés időzítésének feltételeit a gazdálkodók teremtik meg az előveteménnyel. Azon múlik, hogy mikor lehet elvetni az őszi kalászost. Ezért vetnek most már évek óta egyre kevesebb kalászost kukorica elővetemény után, mert a kukoricát jellemzően későn takarítják be, emiatt viszont a korai vetésidőt a kalászsoknál nem tudnák alkalmazni a gazdák. Mi viszont azt gondoljuk, hogy korán, szeptember végétől, október első dekádjáig érdemes a kalászosokat vetni, és ezt a véleményünket ezekkel a kísérletekkel próbáltuk alátámasztani.

Hirdetés

Mit tapasztaltak, a vizsgált paraméterek közül melyiknek van legnagyobb hatása a terméseredményekre?

Egyértelműen kijelenthető, hogy a leginkább termést befolyásoló tényező, a vizsgált három elem közül, a vetésidő. Tőszámmal lehet ugyan korrigálni az elkésett vetést, de szinte soha nem tudjuk behozni a lemaradást, bármekkora plusz vetőmag-mennyiséget juttatunk is ki. A korai és kései vetés terméseredménye között, fajtától függően nagyon jelentős, akár másfél tonnás eltérés is lehet. A Basilio vagy a Providence kimondottan jól reagálnak a korai vetésre, és azt jelentős terméstöbblettel hálálják meg. A kaposvári kísérletben, például, a Basilio korai vetésben 4,5 milliós tőszámon 9 tonnát termett, míg kései vetésben csak 8-at, tehát egy tonna volt a terméskiesés. A Providence-nél ez a kiesés még nagyobb, másfél tonna volt.

Látszik, hogy a fajták között nagyon jelentős eltérés van ezen a téren. Érdekességként kiemelném még, hogy a Frenetic-nek az az egyedülálló tulajdonsága, hogy korai és kései vetésben is szinte ugyanolyan eredményt produkált, ami 9 tonnás termésszintet jelentett Kaposváron. A korai és a kései vetés közötti eltérés mindösszesen 150-200 kg volt.

Ez a fajta gyakorlatilag az alacsonyabb tőszámra sem reagált jelentős terméscsökkenéssel, sőt, általában a 3,5 milliós vetett tőszámnál adta a legtöbb termést.

Melyiket milyen esetben érdemes vetni az eredmények alapján?

Amikor egy gazdálkodó készül a vetésre, kiválaszt egy konkrét fajtát, ám előfordulhat, hogy azt mégsem tudja ideális időben elvetni. Ha valaki számol azzal, hogy, egy kukorica elővetemény miatt valószínűleg csúszik majd a betakarítással, és jó minőségű malmi búzát produkáló fajtát keres, akkor a Basilio és Frenetic közül utóbbit válassza. Ha lehetősége van a korai vetésre, akkor a Basilio a jobb választás.

Részben említette már a tőszámokat is. Ebben a témában milyen érdekességeket tud velünk megosztani?

A kísérletünk mindkét helyszínén 4,5, 3,5 és 2,5 milló vetőmaggal vizsgáltuk a fajtáinkat. Nagyon fontos információ az Isterra kalászosairól, hogy nem kell magas tőszámmal és ebből adódóan nagy vetőmagnormával vetni. Az Isterra-fajtákból 250 kg kijuttatása teljesen felesleges pénzkidobás. A jelenlegi vetőmagáraknál egyáltalán nem mindegy, hogy valaki 250 kg-ot vet egy hektárra vagy 180-at. Ezt a hipotézist próbáltuk a tőszámkísérletekkel igazolni.

A csárdaszállási egyébként egy nagyon intenzív kísérlet volt, nagyon magas termésszinteket értünk el az Alföld közepén annak ellenére, hogy mindösszesen 310 mm csapadékot kapott a teljes tenyészidőszak során, tehát az előző év októberétől a betakarításig. Ennek a 310 mm-nek része volt egy 50 mm-es öntözés, amit megfelelő időben juttatunk ki, és ennek köszönhetően a termésszintek a 12-13 tonnát is elérték, ami egészen kiemelkedő. A tőszámonkénti eltérés a Basilio és Frenetic fajtánknál 5-600 kg terméskülönbséget eredményezett. Tehát a legkisebb, 2,5 milliós tőszám, ami egyébként a Basilio esetében 100 kg-os vetőmagnormának felel meg, alig termett kevesebbet, mint a 160 kg-os vetőmagnormával kijuttatott 4,5 milliós tőszám.

Természetesen, a 100 kg-os vetőmagnorma egy kísérleti eredmény. Itt azt érdemes kihangsúlyozni, hogy az alacsony tőszám alkalmazásához egyéb más agrotechnikai paraméterek is szükségesek, például az őszi-tavaszi gyomirtás, egy nagyon jó talajelőkészítés, jó tápanyagfeltöltöttség, hogy igazán jól működjön. Mindezeket figyelembe véve a Basilio-t 160-170 kg-os vetőmagnormával elvetve, el tudjuk érni nagyüzemben is a 9-10 tonnát. A jelenlegi magas műtrágya- és egyéb inputanyagárak mellett, figyelemre méltó, hogy ez olyan fajta, aminél a vetőmagnorma jelentősen csökkenthető.

A tőszámkísérlet fontos konklúziója, hogy 4,5 és a 3,5 millió kijutatott mag darabszám között a legtöbb fajtánál nincs eltérés a termésben. Mi azt javasoljuk, hogy 3,6-4,2 millió mag darabszámmal kell vetni a fajtáinkat, természetesen korai vetésben, mert láttuk, hogy az milyen sokat számít. Örülnénk, ha ezt mindenki megfogadná.

A vetésidő és a tőszám összefüggéseit összegezve azt mondhatjuk, hogy a megfelelő tőszám mintegy 5-8% terméstöbbletet képes generálni, míg a vetésidő akár 10-15%-ot pluszt is eredményezhet. Másként fogalmazva ekkora a terméskiesésünk, ha megcsúszunk a vetéssel. Ezekre az elemekre mindenképpen fontos volna figyelni.

Ezek szerint az Alföldön is lehetett jó eredményeket elérni.

Igen, de nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a kísérlet egy fantasztikusan jó állapotban lévő, tápanyaggal jól feltöltött kertészeti földön zajlott. Ráadásul minden állapot ideális volt, és az öntözés is optimális időpontban történt. Mindenesetre azt bizonyítottuk, hogy minimális csapadék mellett, komoly odafigyeléssel, átgondolt tápanyagpótlással nagyon komoly eredmények érhetők el. Ott ahol az átlagos termés idén 3,5-4 tonna volt, ha valaki ezeket az agrotechnikai ajánlásokat betartotta, 5 tonnát is el tudott érni a nagyüzemi táblákon is. Mert van egy pont, ami felett már nem lehet a csapadékhiánnyal mit kezdeni, de 1,5-2 tonnákat lehet nyerni. Például, ha a vetésforgóban nem napraforgó után kerül a búza, mert az előveteményhatás megint egy olyan elem, amit egyszerűen nem szabad kihagyni a számításból.

Az Alföldön az egyik legfontosabb növény idén a kalászos lett, hiszen legalább az őszi búzából és árpából volt betakarítható mennyiség. A tavaszi növényekből, a napraforgóból, kukoricából sok helyen nem tudnak termést realizálni. Ezért is nagyon nagy most az érdeklődés az őszi kalászos vetőmagok iránt.

Térjünk most át a vetésmélység eredményeire!

A vetésmélységet illetően teljesen más eredményeket kaptunk, mint amit vártunk. 3 és 6 cm mélyre vetettük Kaposváron a fajtáinkat, és konzekvensen, minden fajtánál a 6 cm vetésmélység hozta a legjobb eredményt. A 3 cm-es mélységhez képest a mélyebb magágy 3-4 mázsás terméstöbbletet eredményezett. Ami azért érdekes, mert mi azt valljuk, hogy a vetésmélység 2-3 cm-nél az ideális. A látszólagos ellentmondás a részletekben és a vetés körülményeiben keresendő.

A kísérlet előtt nagyon sok csapadék esett és nagyon nehezen lehetett „talajt csinálni”. Mivel sietnünk kellett a vetéssel, hogy a korai vetéseket is vizsgálni tudjuk, ezért nem ideális talajba végeztük a műveletet, nagyon rögös volt a talaj felszíne és a felső rétege. A 3 cm-es vetés tehát nem ideális állapotba került, viszont 6 cm-es mélységben már aprómorzsás volt a talaj. Emiatt ott sokkal jobban indult az állomány.

És, ami a legfurcsább, hogy ez az előny az egész tenyészidőszak során megmaradt az összes fajtánál és a végén a terméseredményben is lecsapódott. Megállapíthatjuk, hogy ebben az évben, abban az adott szituációban, a 6 cm-es vetésmélység volt az ideális.

Ez azért fontos tapasztalat, mert ugyan a bokrosodási csomók a fajtáinknál úgy helyezkednek el, hogy a sekélyebb vetés a javasolt, de csak ideális esetben. Ha váratlan esemény történik, és ahhoz nem alkalmazkodunk, az 3-4 mázsás terméskiesést eredményezhet. Ha a megszokásaink irányítanak, mert mindig 3 cm-re vetünk, és már a többi fajtát is elvetettük ennyivel, nem állítjuk át a vetésmélységet, mert akkor le kell ugrálni a gépről, akkor egy nagyobb árbevételről mondhatunk le.

Tehát rugalmasan, az adott szituációra reagálva kell cselekedni.

Igen, és ez más esetekre is vonatkozik. Gondoljuk végig az elmúlt évek tapasztalatait és vegyük figyelembe a nemesítőházak javaslatait, ajánlatait. A mai napig hallom a gazdáktól, hogy „megszoktuk, hogy 250 kg-mal vetünk, és ettől nem térünk el, akár mi is történik”. Pedig higgyék el, rengeteg kísérleti eredmény gyűlt már össze annak az igazolására, hogy nem szabad 250 kg-nal vetni, mert ettől nem lesz jobb a termés. Semmit nem érünk el vele, csak pénzt dobunk ki az ablakon.

Úgy tudom, hogy a különböző vetésmélység hatásait más nem vizsgálja itthon, így mindenképpen folytatni fogjuk ezt a kísérletsorozatot, hogy a gazdálkodók maximálisan profitálhassanak belőle.

(x)