Regeneratív remények a Vajdaságban: változás kell a mezőgazdaság megmaradásához

Bár a Vajdaságban egykor híresen jó minőségű volt a termőtalaj, mostanra egyre nehezebb megélni földművelésből. Ezzel együtt sok gazda mégis a megszokott földművelési módszerekhez folyamodik, nem tervez változtatni. Az Ada településen és környékén gazdálkodó Kaszás Gellért viszont nem ilyen, ő egyike azon vajdasági földműveseknek, akik regeneratív gazdálkodással foglalkoznak.

A Szabad Magyar Szó írta meg, hogy Kaszás Gellért évek óta nem szánt, csak vetéskor, ültetéskor bolygatja meg a talajt minimálisan a direktvető géppel, a földjét pedig mindig takarja valami. A talajmegújító gazdák (TMG) csapatának tagjaként, vajdasági régióvezetőként szakmai találkozókon is részt vesz. Jelenleg kukoricát, napraforgót, különböző gabonákat, szóját, repcét és takarónövényeket ültet. Az első talajmegújító mezőgazdasági konferencián 2016-ban vett részt, azóta foglalkozik a témával a gyakorlatban is.

„A regeneratív földművelés rossz kifejezés, hiszen mi nem műveljük a talajt. A regeneratív mezőgazdaságban a talaj javítása az első számú cél, tehát a talaj regenerálása. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy az év 365 napjában van élő növény, gyökérzet a földben, nem áll le a fotoszintézis, a gyökérnedvek, a szén körforgása” – részletezte Gellért. Számára egyértelmű volt, hogy a regeneratív mezőgazdaság sokkal hatékonyabb, és kevesebb ráfordítást igényel a gázolaj és a géppark tekintetében is. Célja a talaj megújítása azért, hogy az utódok számára termőföldet tudjon átadni, ugyanis a mai intenzív gazdálkodással az csak leépül.

„Folyamatosan zajlott a váltás, elhagytam az ekét, majd egy-két évig tárcsáztam, utána elhagytam mindent. Jelenleg csak vetőgéppel megyek rá a talajra” – mondta az átállásról. A gazdáknak hatalmas gondot okoz a szárazság is, a regeneratív mezőgazdaság azonban erre is megoldást tud kínálni, és mivel a talaj állandó takarásban van, a hőség ellen is védeni tudja a növényeket.

A talajtakarás és a változások elfogadása

„Minél nagyobb a talajtakarásod az előző évi szármaradványokból, annál jobb. Ahol a kombájn szétfújja a szalmát, ott mindig nedves a talaj, vagyis ha van, ami takar, akkor a talajból kicsapódó pára is ott csapódik le. Ez a mulcsréteg alatt történik meg, ez védi a talajt, amit egyébként a szél kifújna, a nap pedig kiszárítana. Az általam hagyott mulcsréteg fed, védi a nedvességet, így pedig hűvösebb a talaj. Ez tavasszal egyben hátrány is, hiszen az én talajom hidegebb a szántásos technológiához képest, ami például a kukorica esetében rosszabb kelést eredményez, azonban ezt befolyásolni lehet azzal, hogy később ültetek. 

A megmunkált, felszántott föld fekete, ami jobban is vonzza a napot. A szármaradvány sárgás, barna, szalmaszínű, kevésbé vonzza a napot, hidegebb is egy-két fokkal. A felszántott földben gyorsan kiugrik a kukorica, látványos, nem úgy, mint az enyémben, de ez nyáron megfordul” – fogalmazott.

„A többi gazda, főleg az idősebbek nem tudják elfogadni ezt a módszert. Vannak, akik rájöttek arra, hogy ez így jobban megéri, kiszámoltak, leírtak mindent, munkafolyamatot, időt, és látják, hogy az, ahogy most dolgoznak, nem kifizetődő. Regeneratív gazdálkodással azonban pozitív lesz a végeredmény, vagy legalább pozitívabb, mint ahogy az átlagember gazdálkodik a környéken” – tette hozzá. Gellért kiemelte az állatok szerepét is a mezőgazdaságban. Bár ő nem foglalkozik jelenleg állatokkal: elmondása szerint ez egy kétélű dolog, hiszen a szerves trágyát le kellene szántani.

„Mi azonban ezzel a technológiával nem érünk a földhöz. A regeneratív gazdálkodás csúcsa lenne az, hogy bevonjuk az állatokat, belevisszük a képletbe a legeltetést. Az én földjeim azonban kicsik, szétszórtak, nem lehetne hatékonyan legeltetni. Jó lenne pedig marhát tartani, az egész télen kint lehetne, csak ezt nem tudom megoldani. Ehhez szakaszosan kellene legeltetni, nagyobb csordával, hogy ne legyenek kisebb helyen sokáig. Pedig jót tenne a talajnak az állat nyála, a taposás, ráadásul az állatnak sem kellene behordani a szénát, ami megint csak külön energia és pénz. Ezzel egészségesebb lenne az állat is, a talaj is” – fűzte hozzá.

A regeneratív gazdálkodás egyik mozgatórugója a takarónövényzet ültetése. Attól függően ültethetünk takarónövényt, hogy mit szeretnénk a későbbiekben vetni, és milyen időszak van.

„A takarónövények itt is fontos szerepet játszanak, amikor ugyanis az átlagember learatja a gabonát, akkor csinál egy tarlóhántást, ami feketévé teszi a talajt, mindent kiforgat belőle. Ezt süti a nap, szárítja a szél. Megmértem, nyáron a talaj hőmérséklete elérheti a 60 Celsius-fokot az ilyen talajban. Én viszont ott hagyom a szalmát, a szármaradványt, nyári takarónövényt ültetek, például kölest, szudánifüvet, nyári egyszikű növényeket, amik melegkedvelők, és ezek alatt a talajon jóval hidegebb van. Nyáron a takart talaj hőmérséklete 30 fokos, holott mellette a művelt földön 60 fokot mérhetünk. Azt a hőséget semmi nem szereti” – mondta Gellért.

Kiemelte, hogy a tárcsázott földön a szél is kifújja a földet, az UV-sugárzás pedig mindent megöl, elszökik a nedvesség. A takarónövény is vesz ki vizet, de nem annyit, amennyit a művelés, a nap sugárzása és a szél. Cserében takarja a talajt, védi azt a kiszáradástól, nem áll le a fotoszintézis, és mikrobiológiailag is gazdagodik a talaj.

A váltás lényege és a kételyek

Nem csak azért fontos a váltás, mert ezzel olcsóbban és energiatakarékosabban tudnak a gazdák földet művelni. A klasszikus földművelés napjai ugyanis szerinte végesek.

„Erről vannak mérések, és tudni lehet, hogy a mostani tendenciával még nagyjából 60 évünk van hátra, és terméketlenné válnak a földjeink. Ez a forgatásos művelés miatt van, ami egyébként a természetben sehol nem jelenik meg. Nincs olyan, hogy a föld takaratlan. A természet igyekszik betakarni a talajt, mi pedig ennek ellenére megfordítjuk azt a szántással, ekézéssel. A talaj épülése azonban fentről kezdődik és lefelé tart, és ha mi ezt megfordítjuk, azzal sok dolgot elrontunk. Ennek ellenére mégis kevesen foglalkoznak regeneratív gazdálkodással. A vajdasági ember számára ez nem elfogadható. Magyarországon, Európában egyre többen gazdálkodnak így. Ukrajnában is így foglalkoztak mezőgazdasággal, forgatás nélkül, csak ültettek és arattak. Szerbiában ez minimális. Fejben kell ezt eldönteni, és ez a legnehezebb. A Vajdaságban más területekhez képest a talajaink még nagyjából jó állapotúak, nekünk még egyszerű lenne az átállás” – mondta Gellért.

A vajdasági gazdák a hozamot féltik a legjobban, és úgy vélik, hogy az eke használata nélkül nem lenne sikeres a termés.

„Ne a hozamot nézzük, hanem azt, hogy mi mennyibe kerül. Mennyit kell rákölteni, mennyi üzemanyag, pénz, munka kell hozzá. A regeneratív gazdálkodásban sokkal kevesebb anyagi ráfordítással lehet termelni. Minden arra mutat, hogy ha nem változtatunk, akkor tönkre fogunk menni. Változtatni kell. Változik az időjárás, a klíma. Azt a technológiát, amivel most zajlik a földművelés, még apáink, öregapáink hagyták ránk, ez azonban ma már nem alkalmazkodik a mostani időjáráshoz, nekünk kell alkalmazkodni hozzá” – tette hozzá. 

Rengeteg mezőgazdász feladta a munkát, mert nem éri meg nekik gazdálkodni. Jelentős a felvásárlás is, olyannak adják a földet, aki több hektárt művel egyszerre, és aki sok hektáron dolgozik, nem fog a talajmegújítással foglalkozni, sem a föld minőségével vagy a termőföld megmaradásával törődni – foglalta össze Gellért.