Nagyon jól szerepelt a kukorica az elmúlt időszakban, több évben is rekordmennyiségű termés volt. Az idei nyár időjárása, a nagy mennyiségű csapadék és az ezt követő jelentős mértékű napsütés ismét kedvező volt a hazai kukorica-termesztésnek, így idén a betakarítás a megszokottnál jóval korábban kezdődött. A magyar és a nemzetközi kukorica termésátlagról, a piaci árakról Reng Zoltán, a Hungrana Kft. kukoricafeldolgozó vállalat vezérigazgatója adott interjút.
Az
Agro Napló készített interjút
Reng Zoltánnal, Európa legjelentősebb kukoricafeldolgozó vállalatának vezetőjével. A Hungrana meghatározó szereplője a magyarországi élelmiszeriparnak. Évente nagyjából 1,2 millió tonna kukoricát vásárol fel több mint 700 hazai termelőtől, valamint több 1000 kereskedőktől. A 335 főnek munkát adó cég az Európai Unióban termelt izocukor mintegy harmadát, 250 ezer tonnát állít elő. A gyártott keményítő, izocukor, dextróz, bioetanol, valamint takarmányipari alapanyagok kétharmadát az exportpiacokon értékesíti. A Hungrana nemzetgazdasági szinten is jelentős piaci szereplő, hiszen hazánk legnagyobb kukoricafeldolgozó vállalataként – az éves terméstől függően – a hazai takarmánykukorica össztermésének 12–20 százalékát dolgozza fel – írja az
Agro Napló.
A Hungrana vezetője kiemelkedően jó kukoricaeredményekre számít
Milyen termésátlagra számítanak az idei évben?
Már most jól látszik, hogy a tavalyi évnél lényegesen jobb évünk volt. 2018-ban is nagyon magas termésátlaggal (tonna/hektár) számolhatunk, 7,5–8 millió tonna kukorica alapanyag megjelenése várható a hazai gabonapiacon. Ha az utolsó 10 évet nézzük, akkor két olyan év volt, amikor kiemelkedően magas kukoricahozam volt Magyarországon. 2014-ben 9,3 millió tonna és 2016-ban 8,7 millió tonnát arattak. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is kedvezett az időjárás a kukoricának, így ismét rekord vagy rekord közeli termésátlaggal zárjuk a szezont.
Ez csak a hazai termésre vonatkozik, vagy az európai országokban is hasonlóan jó volt az idei szezon?
Kelet-Európa, vagyis Ukrajna, Bulgária, Szerbia, Horvátország és Románia termőterületein szintén jelentős mennyiségű kukorica termett, a Fekete-tengeri árakat ez határozza majd meg. Ezzel szemben Nyugat-Európában, azon belül is Német- és Franciaországban visszaesés, mennyiségkiesés van. A kettő kiegyenlíti egymást, tehát az európai kukorica alapanyagban nem várható hiány. Ez más gabonára, mondjuk a búzára már nem érvényes. A szárazság miatt az idei búza termésátlaga jóval elmarad a korábbiaktól, mely a búza piaci árán is látszik. De óriási készletek állnak rendelkezésre, így Európában összességében nincs hiány búzából sem. A kukoricánál úgy látjuk, hogy a betakarítás kezdetével konszolidálódik a piac.
Ön szerint lesz biztos piaca a megtermelt kukoricának? Nem kell aggódniuk emiatt a gazdáknak?
Itthon 3 nagy cég van, aki kukorica feldolgozásával állítja elő termékeit, így a megtermelt alapanyagnak Magyarországon is jelentős felvásárlási piaca van. Az állattartás is tekintélyes mennyiséget használ fel, bár ez az elmúlt évtizedben csökkenő trendet mutat. Ezen túl az Európai Unió területén, a cukorkvóta eltörlését követően a cukorgyárak maximumra kapcsolhattak, ami nagyobb keresletet jelent. A hazánkban megtermelt kukorica akár 40–50 százaléka feldolgozatlanul, hozzáadott érték nélkül eddig is exportra ment, de az utóbbi évben a betakarítástól eltelt fél évben fele vagy harmada ment ki a szokott exportnak. Ennek hátterében a komoly hazai ipari igény, az alacsony kamatkörnyezet és a bőséges tárolókapacitások állnak, amelyek erősítik a gazdák, a termelők alkupozícióit.
A Hungrana Kft.-t hogyan érintette az elmúlt egy év, a cukorkvóta eltörlése óta eltelt időszak?
Az erősebb verseny arra motivál, hogy fejlesszünk, ésszerűbbé és gazdaságosabbá tegyük a cég működését. Kicsit másképpen nézünk a piacra, mint eddig. Nálunk most a hatékonyság növelésén van a hangsúly, az energiahatékonyság növelésén, gyakorlatilag a versenyképességünket szeretnénk fokozni a versenytársainkhoz képest. Az elkövetkező 1-2 évben nálunk biztosan ez a fókusz. Továbbra is folytatjuk a párbeszédet a szegmens résztvevőivel, hogy egy olyan rendszer jöhessen létre, amelyik egyszerre nézi a termelők és a feldolgozók érdekeit. Mert ezek végső soron közösek. Az alapanyag miatt a növénytermesztésben, a melléktermék hasznosítása okán pedig az állattenyésztésben is érdekeltek vagyunk.